Ismeretlen ismerős 2.

Összes megtekintés: 59 

Összes megtekintés: 59  2. fejezet Rengeteg emlékem kötődik ehhez a házhoz. Kisgyermekként itt töltöttem a hétvégéket, és a szünidőket, a nagymamámnál. A földszinten volt egy konyha, benne egy szekrénysor, asztal, körben székekkel, kanapé, a kanapé fölött egy óra, ami kézzel festett porcelánból készült; hatalmas, doboz alakú tévé, amin csak pár helyi csatornát lehetett fogni, mellette rádió. … Olvass tovább

Ismeretlen ismerős 1.

Összes megtekintés: 70 

Összes megtekintés: 70  1. fejezet A földön fekve fértem magamhoz. Rettenetesen fájt a fejem, a szememet sem bírtam kinyitni. Valahonnan felülről suhogó hangot hallottam,valami ruhaanyagnak tűnt és lépteket, valaki közeledett felém. Magam is meglepődtem azon, hogy már nem féltem. Pár napja még biztos, hogy a rettegés kerített volna hatalmába, hogy aztán végleg eluralkodjon felettem, de itt … Olvass tovább

Tollpihék közt

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Könnyeden elalszik ma éjjel a táj, Az égen énekelve repül egy madár. Szárnyába belekap a hűs esti szél Eldalolt dallama régi mesét mesél. Könnyű lepel hullik Ágyban fekvő lányra. Könnyű álom viszi őt Meseországba. Könnyedén fogok majd én is álomba merülni Tollpihék között Egy percre megpihenni.

Gyermek lenni

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Szeretnék újra gyermek lenni Lenne hová hazamenni. Ahol édesanyám ölelő karja Vigasz lenne minden bánatomra. Szeretnék újra gyermek lenni. Ha hibázom, földre esni Sírhatnék és zokoghatnék De mindig lenne újrakezdés. Szeretnék újra gyermek lenni. Reménykedve felébredni. Szüleimet átölelni Egy percig szeretve lenni.

Csendes vihar

Összes megtekintés: 37 

Összes megtekintés: 37  Vöröslő vér csorog le a házak falán Vörösre festi a lemenő nap fénye. Egy pillanatig tart csak talán, És belehalunk az éjbe. Most menny dörög, majd szél suhan Egy pillanat talán. Az estében fény villan Szomjazva csüngünk a Vihar isten szaván. Elmossa azt, ami volt Holnap új életre kel Felkiált mind, aki holt. … Olvass tovább

Kalickába zárva

Összes megtekintés: 19 

Összes megtekintés: 19  Kalickába zárva Mint törött szárnyú madár A kalickába zárva Úgy állok itt, várva A felszabadulásra. Olcsó bilincs karomon, Arcom maszk alá rejtettem. Lehunytam mind a két szemem. Fogoly vagyok! S te csak nézed, Mint vergődök, csapkodok, De nem mozdulhatok, Majd lassan előre roskadok. Legalább boldog vagyok, mert a rabod vagyok…

Magány

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Magány Magam vagyok. A konyhában ülök, és várok. A falióra halkan kattog, s a város csöndbe borul. Falevelek reszketnek az esti szélben. Rezdülésük remény. Remeg a lelkem is. Alig él. Előttem egy doboz nyugtató, Talán Frontin vagy Xanax lehet. Köszönöm, többet már nem kérek! Kinn a lámpák fénybe vonják A sivár esti utcát. … Olvass tovább

Őszi falevelek: Második történet

Összes megtekintés: 71 

Összes megtekintés: 71  Némán zötykölődtem a vonaton. A tájak, amelyek eddig csak álmomban léteztek, egyszerre megelevenedtek. Ahogy kinéztem az ablakon, tekintetem szelíden simogatta végig a már jól ismert dombokat. Igyekeztem minden fát, bokrot, levelet és napsugarat az emlékezetembe vésni. Féltem, hosszú ideig ismét álom lesz majd mindez. A halovány szeptemberi napsugár langymatagon pirította a már kissé … Olvass tovább

Utolsó dal

Összes megtekintés: 57 

Összes megtekintés: 57  Utolsó dal Ezerszínű holdsugárban elhaló, Bús, langymatag napnak árnyai! Ti tépitek darabokra régen holt lelkem. E fájdalomban érzem újra Talán kicsit én is éltem. Nagyon féltem. A gonoszság, E hatalmas vérpumpáló erő Egy pillanatra álomba merül. Ő! És amint e perc majd eljő Meghalok újra. Magány csöndje borul halkan dísztelen síromra.

Világvége

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Világvége Szeretném látni, ahogy vége lesz a világnak. Kihunynak a halovány fények, a fák elhullanak. Átélhetnénk újra a vad rémálmokat. Nem búcsúznék; kacagnék- visítva, akár a gyermek. véget érne a fertő, amit mi hívunk életnek… Szeretném látni az Összeomlást. Fegyverropogást, csúf rombolást. És nevetnék. Boldogan én is meghalhatnék. Egy percig leszünk csak halottak, … Olvass tovább

Mamóka

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Mamóka Erdő mélyén vityilló Ott lakott a nagyanyó. Terítőket horgolva Népdalokat dalolta. Hazamentem, megöleltem Rám mosolygott kedvesen. Énekelve kérdezte: Merre jártál, kedvesem? Nem vagy itt már, mamóka. Még emlékszem a dalokra. Kertedben nőtt virágot Viszek ki a sírodra.

Háborúk III.

Összes megtekintés: 29 

Összes megtekintés: 29  Háborúk III. Lelassulni látszik az idő. Mint összetört üvegszilánkok- Darabjait kapkodom, de elszáll. Nincs tovább már. Reménytelen sorsú fogoly-asszonyok Kiket elgyötörtek, Összetörtek, Most ki gyertek! Gyilkoljatok! Öljetek! Karjaitokon ringó csecsemőkből Anyátlan csőcselék ez neveljetek.

A boncasztal túloldalán

Összes megtekintés: 119 

Összes megtekintés: 119  A halál lassan a mindennapjaim részévé vált. Ha találkoztunk, régi barátként üdvözöltem, ő pedig kedvesen megsimogatta az arcomat, mintha csak azt mondta volna: örülök, hogy látlak, ma is csodásan nézel ki. Tíz éve dolgoztam már a patológián. Aznap délután a kedvenc báromban ücsörögtem a régi barátaimmal. Huszonéves korunk óta ismertük egymást, szinte együtt … Olvass tovább