Bogárné Sárközi IlonaJól tudom, hogy ketyeg az az óra, előttem folyton ez a kép lebeg, lehet soká, vagy holnap virradóra, megfáradt testünk utolsót remeg. Az élet mint egy időzített bomba, ha megszülettünk, vár ránk a halál, mennyországban lelünk új otthonra, és lelkünk végső megnyugvást talál. Meghitt percek egyre kedvesebbek, mit családunkkal együtt tölthetünk, ne legyenek napok attól … Olvass tovább
Klott gatyában ül Pista a kádban, és langyos vízben hűsíti magát, megteheti, hisz elvégre nyár van, vizes kezében fotóapparát. Fényképezi kigyúrtnak hitt testét, oly átkokat szór rá az asszonya, amit nem tűr el a nyomdafesték, mit nem hallott még szűzleány soha. Ne pörölj már, hozd inkább a söröm! és kapcsold be nyomban a laptopom, okos … Olvass tovább
Már nem emlékszem mit mondtál nekem, azt sem tudom mikor, melyik évben, csak azt tudom, hogy ilyen szerelem nem volt soha a földkerekségen. Csütörtökön, vagy szombat délután, azt sem tudom melyik nap volt éppen, csak annyi dereng fel nekem csupán, hogy te voltál a fény a sötétségben. Közeledben én sosem szorongtam, mert melletted lelkem felszabadult, … Olvass tovább
Hosszú útra indul el a Sári, kosarában üveg Abasári, szomjúhozik, kortyolgat belőle, nagy szerelme elszökött előle. Könnye pereg, végigcsordul ajkán, hol keresse, Nagykátán, vagy Ajkán? alkonyodik, s oly sűrű az erdő, sejtelmesen susogó a szellő. Tartja magát, elméje még tiszta, nem riad meg, és nem fordul vissza, úgy lohol, hogy szakad a víz róla, vigasza … Olvass tovább
Mostanában nem divat szeretni, és meghallgatni mások bánatát, bolondozni, együtt jókat enni, eszmét cserélni éjszakákon át. Nem divat már őszintének lenni, álszent, önző, és hazug a világ, semmiségről illik csak fecsegni, kinek mondhatnád el belül mi rág. Manapság nem divatos a szép szó, átkozódni, sőt gyalázkodni kell, egyeseknek ez vajon miért jó, ez foglalkoztat, nagyon … Olvass tovább
A mai napig imádok olvasni, s ha tehetem, – márpedig tehetem – erről a jó szokásomról nem vagyok hajlandó lemondani. Az én koromban sajnos előfordul, hogy éjszaka nem jön álom a szememre, így aztán hasznosan töltöm az időt. Bekapcsolom a számítógépet, fölmászok a facebookra, és csemegézek. Természetesen, ugye mondanom sem kell, a verseket keresem be … Olvass tovább
Én amíg élek el nem feledem, széna-illat, s tiszta volt az égbolt, kis pillangó pihent meg kezemen, csodás versből olvastál fel négy sort. Mit éreztem, nincs rá magyarázat, az kétségtelen, hatással volt rám, mert a szavak előtti alázat elkápráztatott, elnémult a szám. Varázslat a vers, régóta tudtam, megigéz, és más emberré formál, megbűvölve szemeim lecsuktam, … Olvass tovább
Te szép tavasz, lélektapasz, cirógasd meg az arcom, ígérd meg azt, felénk haladsz, soká maradsz hatalmon. És március nem szendereg, szellő kíséri, hallom, ó, boldogságom rengeteg, virággal tele markom. Mesés tavasz, mosolyt fakassz, madár a villanydróton, száz új reményt szívébe raksz, ki ízlelgeti csókom. Már zsongva zsong a sétatér, tavasz-köpenybe bújva, az áhított nyíl célba … Olvass tovább
Egyszerűen vagyok, aki vagyok, kétségtelen, vállalom önmagam, akkor kezdődnek csupán a bajok, ha ellenkező véleményem van. Őszinteség? Nem kifizetődő, okulj abból, amit én átéltem, hamis szóval sose légy elnéző, hibáztam, saját mércével mértem. Ilyen vagyok, más az értékrendem, a fenyegetés nálam mit sem ér, ne hidd, hogy meghunyászkodom csendben, belőled most a gyűlölet beszél. Higgadj … Olvass tovább
Hallgatag lett, félénk, félszeg, görnyedt hátú, már nem délceg, börtönőr megregulázza, egy-kettő gatyába rázza. Mit művelt a csacska macska, hogy lett lakhelye Baracska? szerencsétlen rabló kandúr, lopáson kapta a pandúr. Éjjel-nappal padlót súrol, ősrégi cicadalt dúdol, nincs szerelem, nincsen gyönyör, társa a felmosóvödör. Feszíti a vasrácsokat, (ült eleget, több, mint sokat), lohol falun, városon át, … Olvass tovább
Szeretnék a boldogsággal hálni, a megálmodott csúcsra érni fel, békével naponta parolázni, az Úr vigyáz rám, jó útra terel. Asszonyt, férfit összeverbuválni, és érezni az összetartozást, nincs bennünk se tartás, se kurázsi, testünk takarja gyűlölet-palást. Irigykedünk, sandán nézzük egymást, álarcba bújva játszunk szerepet, katasztrófa lesz a vége, meglásd, légy igaz ember, még megteheted. Szeretnék aranyhalat … Olvass tovább
Ezek azt hiszik ám, hogy hülye vagyok, pedig csak megöregedtem. Értek én mindent, sőt egész jól látok, ha felveszem a szemüvegem, és már nagyothalló készülékem is van, úgyhogy teljes a komfort. Az elsőt a fiamtól kaptam még tavaly a születésnapomra, irtóra meghatódtam. Csak az a baj, hogy este lefekvés előtt kivettem a fülemből, és másnap … Olvass tovább
A magazin gyerekcipőben járt, és épp hogy bontogatta szárnyait, a sikerekért hány próbát kiállt, míg megvalósította álmait. Réges rég volt, jaj, de nagyon régen, tizenhat év hirtelen elsuhant, hál’ Istennek felnőtt tisztességben, és szakadékba sohasem zuhant. Jómagam tagságra áhítoztam, ezen álmom hamar valóra vált, s énmellettem sem mentek el szótlan, ez engem egyre jobban inspirált. … Olvass tovább
Az egész élet egy nagy jelmezbál, kötelező, te sem vagy kivétel, hogy mit veszel fel, az csak rajtad áll, vén, s fiatal sorsa útján lépdel. Akinek túl díszes a ruhája, naponta vált, új álarcot visel, el van telve magától csudára, lelkében súlyos terheket cipel. Ám, ha rajtad szegényes a gúnya, mert úri öltözékre nem telik, … Olvass tovább
Most már egészen biztos, tuti, hogy engem otthon kinyírnak. Apám felakaszt a fogasra, és ott fogok lógni minimum három napig, egészen addig, míg ki nem lehelem a lelkem. Vagy, ami még rosszabb, harminc év szobafogság. Mire kiengednek, negyvenkét éves vénasszony leszek. A csokinak, sütinek búcsút mondhatok örökre. Már ma elkezdem magam szoktatni a gondolathoz, hogy … Olvass tovább
Itt tikkasztóan nagy a hőség, és élelemből nincs nagy bőség, csak ábrándozom szakadatlan, maga nélkül a sivatagban. Hőn áhítozom kiskegyedre, hát, reagáljon levelemre, édes csókjára szomjúhozom, bármit kíván, én rögtön hozom! Elnézését, ha megzavartam, becsszavamra, azt nem akartam, írja meg, vagy telegrafáljon, és nem titkos a mobilszámom. Magamban vagyok, Ön is facér, a becses nevem … Olvass tovább
Csak a csend Csak a csend, mi szobáját betölti, néma a ház, ridegek a falak, kis nyugdíját borocskára költi, és asztalán nincs néhány jó falat. Magányosan telik el az ünnep, rég nem nyitja rá az ajtót senki, barát, rokonság is mind eltűnnek, hasztalan már ezen keseregni. Térül-fordul, hiányzik az asszony, karácsonyi meghitt pillanatok, gyerekzsivaj, mosolyok … Olvass tovább
Van fájdalom, mi sosem múlik, örökké tart a síron túlig, és könnyel áztatott a párna, ki magányos, mert nincsen párja. Játszik veled a képzeleted, megölelnéd, de nem teheted, eszedbe jutnak csodás évek, szépek voltak az együttlétek. Angyalokhoz felszállt a mennybe, a magasságos így rendelte, az életért harcolt, míg tudott, hiába, a sors nem alkudott. És … Olvass tovább
Kislány korában az ember lánya meg akarja váltani a világot. Szentül meg voltam győződve arról, hogy szerény személyem lesz az, akire mindenki felfigyel, mert úgy fogom hirdetni a békét és a szeretetet, hogy emberek tömege zokogva borul a lábam elé, bűnbocsánatért esdekelve. Bár a békét és szeretetet azóta is hirdetem, de nagyon kevesek füléig jutott … Olvass tovább
De finom a diós-mákos rétes, nagy kedvencem a francia krémes, szülinapomra csokitorta kell, az ember ennyit csak megérdemel. Húsvétkor jut egy-két kiló sonka, vígan állok a hentesnél sorba, a mérleg velem úgysem felesel, az ember ennyit csak megérdemel. Csülökpörkölt és a füstölt tarja, ettől hízik a nők hasa, karja, hogy mibe kerül már nem érdekel, … Olvass tovább