Hirth Éva

Valami szép is jár nekem Betöltötték a szobát a csúnya szavak, megrezzentem, ahogy az ajtót becsaptad, a vágy, s a bánat karöltve rohant felém, semmit sem akartam jobban, csakhogy légy az enyém. Egy félre értett szó, mit már elsodort a szél, beletörődtem, már minden véget ért, sokáig szenvedtem, a hajam is úgy fájt! Elmém sem … Olvass tovább

Az élet gyönyörű Azt mondják, az öregség nem fáj, de sokszor fáj …nagyon… Oly sok szépség van az életben, de mindig jut egy kis fájdalom. Fiatalon a csalódás, a sok eltűnt álom, érett korban belém hasít a fájdalom, mikor bajban van családom, mily jó is lenne gyermekem gondját átvállalnom. Beköszönt az öregség, s reggelente arra … Olvass tovább

Felejteni nehéz Két lábbal tapossák vágyaimat az álmok, nem hívsz,némaságba burkolózott ajkad, már az emlékkönyvedbe sem írnád be a nevem, de ölelgetsz egy cetlit ,min rajta van a szívem.

Elkopott szerelem A régi szép emlékeket visszasírom, a réten rikító selymes pipacsokat, csalogat az omladozó templom, hol megpecsételték boldogságunkat. A csörgedező kis patak dalát hallom, és némaságba burkolódzik szívem, a neved már hiába is szólítom, kezed érintése is ,úgy hiányzik nékem. Most meglátogattam a kicsiny falum, a fa törzsén még ott van kettőnk szíve, most … Olvass tovább

Csak el ne késsen Az élet nagyon szeret játszani velünk, mikor szeretnénk,nem fogja a kezünk, lábunk elé millió akadályt görget, és válladon cipeled a mázsás terhet. Sokszor érzed úgy, hogy fel kell adnod, rémülten bolyongsz,nem hallod hangod, a mázsás súly már a földbe döngöl, nem tudsz szabadulni a beléd bújt ördögtől. Mégis úgy szeretjük az … Olvass tovább

Csak rád vágyom Ha megkérdeznéd, mért szeretlek téged, nem tudom,hogy tudnék – e választ adni, ha megkérdeznéd,hogy mit várok tőled, szeretni akarlak és szeretve lenni. A nap, ha nem ölelné át életem, szellő sem simogatná többé arcomat, nem baj,csak veled élhessem az életet, csak érezzem ,ajkamon csókodat. Talán, mégis tudnék választ adni, mert minden porcikádat … Olvass tovább

Vedd fel a piros cipődet A parkett is felébred álmából, ha piros cipőd sarka koppan rajta, ilyenkor kifordulok magamból, felkapom fejem – e csodás zajra. Csípőd ringása mindig elvarázsol, derekad szorosan átölelem, felhevül testem a vad szambától, érzem,hogy most együtt suhansz velem. Ölemben megpihen érzéki tested, combodon harmatcseppek táncolnak, szemed tüzében, úgy érzem elveszek, soha … Olvass tovább

Szerelmes sál A feje tetején áll a világ? Szerelmes belém a sálam, de most már hiszek neki, a nyakamat úgy öleli. Lágyan simogatja hajamat, a keblemre rátelepszik, mikor a szél fagyosan fúj, a szám elé vonul,vadul! Úgy érzem, mintha csókolna, pára csorog le ajkamon, egy pillanatra sem enged el engem, mi ez,ha nem szerelem? Szeretem, … Olvass tovább

Bíborszínű világ Az alkony bíborszínű paláston ül, arany hálóinget öltött magára, még utoljára körbenéz éberül, szürke fátyol telepszik nyakára. Egy fa lomja csiklandozza talpát, bokrok keringőznek a szellővel, egy madárnak sem hallani hangját, eddig viaskodtak a felhővel. Az aranyruhás nap végleg eltűnt, de bíborszín palástja még ott hever, egy fekete felhő engem is elküld, hisz … Olvass tovább

nem engedlek el Sóhajom elszáll, mint a szellő, hallom szívem nagyokat dobban, kezed érzem felajzott testemen, oly forró, félek lángra lobban. Hadd legyek a vászon, te a festő, nem akartam senkit nálad jobban, ajkad érzem törékeny kezemen, veled ébredek ,veled vagyok álmomban. Nem engedlek el csak ha a nap fel jő, lélegzeted oly jó hallani … Olvass tovább

Már van barátom Egyedül élek, sokszor oly nehéz, egyedül rovom a kietlen utat, a temetőbe meglátogatom kedvesem, elmesélem néki, minden napomat. Elmesélem, nem találom önmagam, elmesélem,esténként úgy fázom, elmesélem, nélküle ez nem is élet, hogy ölelésére,most is úgy vágyom. Rám mosolygott egy szép könyv a polcról, és szinte ittam minden egyes sorát, most minden oly … Olvass tovább

Csókod akarom Gyertya fénye táncol a falakon, néha megvillan a bútorokon, rég láttam már ragyogó szemeidet, eldöntöttem, írok néked levelet. Az asztalon a tinta rám mosolyog, a toll épp a tintában vigyorog , de látom már csak egy papírom maradt, a levelet elrontanom ,nem szabad. Le akartam írni, hogy szeretlek, siess vissza hozzám ,mert elveszek. … Olvass tovább

A pad elfelejtett A nap elbújt a hatalmas fák mögé, most épp aranyhidat fon a tóra, a fellegeket magához öleli, visszajön pirkadatkor,kakasszóra. Utoljára még megsimítja arcom, aranyszíne rátelepszik a fákra , téged látlak lelki szemeimmel , rátelepedett a moha a padra. A padra, hol ezerszer csókoltál, hol kényeztetted testemet, lelkemet, itt búcsúzott el tőlem végleg … Olvass tovább

Románc a hajnallal Szeretem, ha játszanak a fellegek, ha fekete ruhát ölt magára, ha kéket,szürkét vagy mennydörög az ég, szeretem,ha elbújik a ködfátylába. Szeretem a hajnal arany palástját, még a felhők között kicsit ásítozik, millió fénye táncol az égen, és egy harmatcsepp a fenyőn sziporkázik . Hajnalban még csend uralja a tájat, hallani a bogarak … Olvass tovább

Mulatni akarok Húzd rá cigány, sírjon az a hegedű! Kitáncolom ma még a lelkemet, a te zenéd nékem gyógyerejű, átjárja a testemet, szívemet. Húzd cigány, szakadjon el a csizmám! Hadd, szálljon a por fel a magosba, az sem baj ,ha leszakad a csillár, Istenem! Az élet miért mostoha? Húzd cigány, hadd ropjam rá a táncot! … Olvass tovább