Barátod a lelked
Viszonyod önmagaddal megromlott. Álmosoly, üvöltés, mert nem bírod. Kedves mosoly helyett csúf röhögés, Kedves szavak helyett mély dübörgés. Barlang mélyére bújsz remeteként, Elvonulva magányos bús emberként. Megpördülsz saját önérzésed körül, Pedig tudd meg, ott sem vagy egyedül. Rossz hegedűként zavarod élted, De ott van hű barátod, a lelked. Óh, nem mindig kellenek a szavak. Barátod … Olvass tovább