Hornyák Jánosné Éjnek tengerén úsznak a csillagok, Összezárnak az égi rózsaszirmok. Este ura szétteríti palástját, Végtelen méretű, fekete sátrát. Éjnek fellegén ezüst Hold lovagol, Mennynek ablakán békésen áthatol. Szendereg a város éjnek csendjében, Holdsugár fürdik hűs forrás vízében. Áhítatos esti harangszó csendül, Majd éj vonója csendhúrokon feszül. Angyalok holnapra mentik a hangot. Édes álom térdeljen két szemedre, … Olvass tovább
Életünk sakktábláján a fény és sötétség küzdelme tart. Király-ember élteket rettenetes nagy hatalomvágy hajt. Lovak, futók, parasztok, szilárd és erős bástyák védenek. Én csodás királynőként büszkén és kitartóan lépdelek. Bántó szavak vizében maró gúny tüskéi megcsipkednek. Kis sebek lelkem falán, sós ízű könnycseppet szedegetnek. Sakk-matt, mindennek vége, nem uralom már többé e földet. Elpusztul a … Olvass tovább
Viszonyod önmagaddal megromlott. Álmosoly, üvöltés, mert nem bírod. Kedves mosoly helyett csúf röhögés, Kedves szavak helyett mély dübörgés. Barlang mélyére bújsz remeteként, Elvonulva magányos bús emberként. Megpördülsz saját önérzésed körül, Pedig tudd meg, ott sem vagy egyedül. Rossz hegedűként zavarod élted, De ott van hű barátod, a lelked. Óh, nem mindig kellenek a szavak. Barátod … Olvass tovább
Legyenek tervek szebbek! Legyenek percek kedvesebbek! Engedd, szeretetben Veled legyek, Lelkendezve egekbe reptethesselek. Ne engedd el kezemet! Eszeveszetten keresem Sejtelmes fekete szemedet. Gyere velem csendben! Percek szeretet-kehelyben. Kegyetlen keresztem leteszem. Fekete fellegeket kergetek, Egyszerre csendben messze mennek. Fekhelyemen elszenderedve, Nedves szememre fekete este. Hess, kedves percek elmennek. Te temess el, mert szeretlek.
E földön mindnyájan utazók vagyunk. Legnagyobb kincsre akkor akadhatunk, Ha találunk egy őszinte barátot, Ki befoltozza tépett boldogságot. Aki, ha kell, enyhíti a szenvedést. Arcra csalja az önfeledt nevetést. Megduplázza ő a boldogságunkat, Megfelezi a szomorúságunkat. Ő már akkor is látja könnyeinket, Mikor még nem párásítja szemünket. Őszintén, erősen szorítja kezed, Oly váratlanul megérinti szíved. … Olvass tovább
Emlékláncom szétgurult gyöngyszemeit gyűjtögetem. Vannak, melyek homályát most fényesre törölgetem. Hangodnak buboréka ma énhozzám repül újra. Kedves oly selymes szavad kis szívemben lel hajlékra. Sose felejtelek el, még dobog megfáradt szívem. Csendben szemem behunyom, kitárom jó nagyra lelkem. Halott édes jó anyám rajta lépdelsz be lassacskán. Megfognám újra kezed, de lebegsz a semmi ágán. Csodás … Olvass tovább
Ha egy csodás varázsgömb lábam elé gurulna, minden régi emlékem élővé válna újra. Gömb csillogó fényében jó anyám felém jönne, kékes zafírban ragyogna mindig őszinte szeme. Reménynek sugarában libbenne zöld köténye, szeretet bíborában égne szívének tüze. Ha egy csodás varázsgömb lábam elé gurulna, minden régi emlékem élővé válna újra. Hit arany köntösében apám térdre borulva, … Olvass tovább
Az Élet színpadán Jönnek, mennek. Felbukkannak, születnek. Meghalnak és eltűnnek. Te maradsz még színpadon. Jönnek, mennek. Társa vagy önmagadnak, Lelked szegül barátnak. Ha hű vagy lelkedhez- Jönnek, mennek. Másokhoz is hű leszel, Még te magadban hiszel. Kegyetlenség terjed. Jönnek, mennek. Szorítsd meg saját kezed, Hisz barátod a lelked!
Igazi szeretet perceiben megreped ÉN-ünk. Sajnos visszatartjuk könnyeinket, nem heged sebünk. E közömbös világnak embere gyengének véli. A rideg, rút világ emberének nem divat sírni. Szégyelljük, szégyelljük könnyeinket, fás szívvel élünk. Megfáradt száraz szemekkel látjuk kulcsra zárt éltünk. Igazi szeretet perceiben, megreped ÉN-ünk. Majd könnyeinkkel felolvad megfagyott lelkünk.
Édesanyánk nyugtató hangját Már odabentről is halljuk, Bár feléje tekintetünket Csak születés után nyitjuk. Egy haldokló is sokáig hall, Bár régóta nem lát minket. Ő új hazája felé halad, Viszi szavunkat, mint kincset. Ember, ne felejtsd el sohasem: A látszat, a kép becsaphat, De füleinkkel felismerjük A hamis, a fals hangokat.
Tél úr zúzmarát ültetett a fagyos ágakra. Gyémánt hókristályok keringőztek a hideg decemberi szélben. Bözsi néni odabenn három fenyőágat illeszt a cserépkorsójába. Jön a Karácsony. Ennyire futja szegénynek. Egyedül maradt, férjét már rég elvesztette, gyermekei nem voltak. Szenteste asztalhoz ül, melyen díszeleg a fenyőág. Jön az ajándékozás ideje. Bözsi néni a fenyőgallyak mellett kicsomagolja fájdalmát, … Olvass tovább
Szőttes, melyet a család együtt készít. Mindenki jelleme bele szövődik. Szülőknek erénye, netán vétke. Egészsége, avagy betegsége. Gyermekek szelídsége, olykor vadsága. Kamaszok rendje, sokszor csúf zűrzavara. Családi szőttes szálai egyszer Gazdag, csodás mesét rejtenek, Másszor kiált belőle Kibírhatatlan őrület. Angyal és démon ott bujkál. De mit szőttem én a közösbe? Fakó, csúnya vagy ragyogó, szép … Olvass tovább
Az óvodáskor legjellegzetesebb tevékenysége a játék. Játszani azonban nemcsak az óvodás, de mindenki szeret. A játék csökkenti a belső feszültséget. Fejlődik az egyén társas kapcsolata. Képessé válik különböző viselkedési formák elfogadására, szabályok tudatosítására. A játék gazdagabbá tesz. De nem mindegy, hogy milyen játék! Búcsúkban, majálisokon, fesztiválokon és egyéb vásári forgatagban olyan sokszor árulnak puskát, pisztolyt. … Olvass tovább
Hangskála akkor teljes, ha a földi basszusok, mennyei magas hangok együtt szólnak. Színskála akkor teljes, ha az anyag szürkesége, a szellem bíbor vöröse együtt izzik. Szeretet akkor teljes, ha benne van a lelked, ha benne a szellemed, együtt fénylik.
Régmúlt karácsonyok gyertyái gyulladnak, Meleg fényük csodás emlékeket ringat. Harang hangjára kis hópelyhek hintáznak, Ünnepélyes dallam ma is újra biztat. A jóság és a szeretet muzsikája A múltat és a jelent egybe öleli. Gyermekkornak csillogó karácsonyfája A szíveket, a lelkeket egybeköti. Múltnak lángjai tovább melegítenek, Messzi ködben látom szüleim alakját. A lelkek szeretet patakban fürdenek, … Olvass tovább
Árpádházi Szent Erzsébet II. András magyar király és Gertrudis királyné lánya volt. 1207-ben született Sárospatakon. Bátyja később IV. Béla néven lett ismert magyar király. „Vannak nevek, melyek hallatára muzsikálni kezd az emlékezet. Számomra ilyen név az Erzsébet. Ha meghallom, azon nyomban magához ölel a múlt.” írja Pándy Lajos A rózsakoszorús királyi menyasszony c. írása elején. … Olvass tovább
Különös nap ez. Feltehetnénk a kérdést, van-e ilyen napra szükség, ahol az asztali kultúrát emlegetjük. Ki helyez ma értéket az asztali kultúrára?! Az asztal az a hely, ami összetartja a családot. Mindenki szalad, rohan. Étkezésnél együtt ülnek, az asztal az összetartó erő. Ha ilyen fontos szerepet tölt be a családok, baráti társaságok körében, hát akkor … Olvass tovább
Márton 316-ban született a pannóniai Savariában. (Ma Szombathely) Születése előtt 3 évvel adta ki Konstantin rendeletben a keresztények szabadságát. Biztosítja politikai, polgári és társadalmi egyenjogúságukat. Az Egyház tehát nagy ütemben fejlődött. Márton születésekor még az volt a szokás, hogy ha egy csecsemő egészségesnek látszott nem keresztelték meg, hogy először tanuljon katekizmust és utána, ha úgy … Olvass tovább
Az időseket október 1-jén ünnepeljük. Ilyenkor sok szép költemény hangzik fel gyermekek ajkáról. De ma már tudjuk, hogy külön is van napjuk a nagymamáknak és nagyapáknak. A nagyapák napját november 9-én ünnepeljük. Nagypapi! – aki meghallja ezt a szót, szívét melegség járja át. Nagyapa a példakép, nagyapa, aki mindenre tudja a választ. A nagyapák büszkén … Olvass tovább
Száz bársonyos rózsaszirmot hoz a szél, Drága Apukám most száz éves lennél. Öt testvérrel kergetőztél a réten, Öt testvérnek segítettél mindenben. Szülőanyád mennybe szállott oly hamar, Pedig óvott, védett, ha jött zivatar. Imádkozott, mikor Pesten bombáztak, Mikor teológusokat gyaláztak. Csoda: omló hídról megmenekültél, Bajban hittel Istenhez esedeztél. Bátyád azonban a fronton szörnyet halt, A családnak … Olvass tovább