EGO

Kivált belőlem megint egy darab, Időnként rúgkapál, karmol és harap. Én itt vagyok Neked, megvédelek! – mondja, Függöny leereszt, bumm, robban a bomba. Falakat húz, kételkedik, vetít, mindent tudni akar, Mindent eldönteni, előre elrendelni, engem bezavar. Kiradírozza a feltétel nélküli szeretetet, Összehúzza bennem a vérereket, Szőnyeg alá söpri a tényeket, Kivetíti rám a rémeket, Majd … Olvass tovább

MásFél

MásFél Félig csókolt csókoktól csikorgó fogak, Álmok felében valló álmatlan öntudat. Úgy álltam a Dunának partján, Mint kontraszt nélküli, halvány Félben feledett forgatókönyv fattyúja, Az iró imaginált, koszos tollú hattyúja. A jobb kéz simogat, A bal még sajog, – Mintha én martam volna, Holott Ön harapott.

Szer-etet

Szer-etet -Hónapok óta, a csendre táncolok egyedül. Megértelek, olykor kell a magány, veszettül. Szeretlek -Kőszirteken árnyéklevelek hűvösében lennék nektárod, Lennék Neked élelem, értelem, levegő, lerágott csont, koporsó, tisztes szerető. Hozzád bénultan szaladni, öledbe süppedni, szemedbe bújni, elmédben elveszni megnyugvás. -Egyedül gyenge vagyok, te Szédület Kellesz te is Hozzám, hogy egész legyek. Hízelgő bársonyba bújok, hadd … Olvass tovább

Fájnék neked

Fájnék neked Tévedek, de csak kiírnálak magamból, El sem kezdett sziporka kopott vagonokból. Néma telefonpittyek, elárvult szótagok, nem hittem, hogy neked én bármire is jó vagyok. Nem fájhatsz nekem, hisz senkim voltál, Hosszú öleléssel csak éjszakát loptál. Akkor miért-miért fájsz, üres mégisek, Egyben? Külön? Redundáns fétisek. Skatulyába kényszerült zsarnok kilincsek titka, én rabom, ki jött, … Olvass tovább

Metamorfózis

Metamorfózis Érzem most is épp hátamon sikló nyelvedet, Tarkómon pihenő, rég megtalált vesztemet, Védőpáncélként rám boruló fáradt testedet. Míg ujjaid fogva tartják hosszú nyakamat, Elsimítod szememből gesztenye hajamat, És tégláról téglára bontod le a falamat. Karmolva kapaszkodom karod pőre húsába, Egy fülledt sóhajt engedek ütőered útjába, S közénk hajtja fejét a szerelem múzsája. Forró voltál, … Olvass tovább

Eszperente szerelem

Eszperente szerelem Szakaszokban hétszer. Évről évre két és félszer. Szakaszokban a tiéd. Én voltam. Te voltál a miénk? Kettőnk szélsősége. Szerelmeid mellbősége. Kérdés maradtunk. Éjjel kettő. Türkiz szembogaradba akasztottam Fel magam. Éjjel kettő. Blaha. Még nem tudtad Milyen illatú hajam. Wesselényi. Alja pinyó. Kakaó nélkül teatúra. Azóta is… Szemeidbe zúgva. Rágyújtottam. Asztmás voltál, bagóm fújva … Olvass tovább

Ma is Ő

Ma is Ő Minden lélegzetvételemben benne van a neved, Renovált szívemben gubbaszt hűlt helyed, -Még ma is. Az első sugarakban gépiesen mozgok, Tele vagyok veled, még is kongok -Az ürességtől. Meg sem történt fotókról ragyog szemem, Tüze pihen, bár elég lettél volna nekem. Bár elég lettem volna magamnak. Zsebre tetted fáradt lelkem tisztaságát, Elvesztettem gyötört … Olvass tovább

Elmosva

Elmosva Az eső…az a rengeteg eső. Vízfalként rám nehezedő. Ahogy nézem, atomjaimra bont. Ahogy látom a tömérdek vízcsepp Hálót, Látom a gyermeket, a vízben Játszót. Hallom, hogy kopogja, veri a teret. Esőkabátokban műanyagemberek. Láttam. Az üvegen túl a vállamhoz Nyúltál. Éreztem. Pislákoló fényemben ki? Gyúltál. Újra itt vagyok, de közben ott Voltam, Ahol láttam a … Olvass tovább

Moha

Moha A járda szélén öledben kuporogva, sikító villamos fényében úszva, Forró karjaidban elnyúlva, Emlékszem valós illatodra. Tenyered térdhajlatomba csúsztatva, Arcod, kedves orrod nyakamba bújtatva, Bokám köré font ujjaid tartanak felszínen, Nem húzol, csak tolsz, Te tartasz szinten. Tegnap este mindennél közelebb volt a lelked, Éreztem az ízed, a fogad, szerelmes nyelved. A hűvös szelet csak … Olvass tovább

Ambivalens/Szimbiózis

Ambivalens/Szimbiózis Egy picit azért magadba csomagoltál, Tudod-e? Hogy gondoltad azt, hogy belém köszönsz, Aztán kicsekkolsz? Nem csak a várost, még az országot is elhagytad. Alig szoktam meg az illatod, aztán beadtad a derekad, Magadnak. Ismerlek régről, persze nem ebből az életből, Régebbről. Két ölelkező pillanat voltunk az elejétől, Papirusztekercsek, mik alig olvashatóan, de épen kerültek … Olvass tovább

Nem beszél

Nem beszél Fuldoklom, de azt játszom, hogy minden rendben, Büntetem magam s büntetem mindazt, ami lettem. A közhelyes zsibbadás lett az életben a társam, Megvetlek téged, titeket és mindent, amit valaha láttam. Markolom az illúziót, fojtogatom, tépem, s gyalázom Ellentmondok minden társadalmi normának, s alázom. Létezik a fejemben egy gondolatokból koholt kalitka, S a rácsok … Olvass tovább

Szívhentes

Szívhentes Maradj, ahol vagy, meg ne mozdulj többé! Így válik idő-illúziónk köddé. Fapallón az ég alatt pót patkó pattan, Elidőzött szemünkben a pótolhatatlan. A szívhentes szerepét az élet énrám szabta, Fegyverként kezembe önmagamat adta, Mint spirálban pulzáló tökéletes fraktál, Ez a fatalizmus faktuma, amit a kezdetektől kaptál. Alámerültem a Pokolba, hogy felhozzam a paralízis szörnyét, … Olvass tovább

Elmosva

Elmosva Az eső…az a rengeteg eső. Vízfalként rám nehezedő. Ahogy nézem, atomjaimra bont. Ahogy látom, a tömérdek vízcsepp Hálót, Látom a gyermeket, a vízben Játszót. Hallom, hogy kopogja, veri a teret. Esőkabátokban műanyagemberek. Láttam. Az üvegen túl a vállamhoz Nyúltál. Éreztem. Pislákoló fényemben ki? Gyúltál. Újra itt vagyok, de közben ott Voltam, Ahol láttam a … Olvass tovább

Tündéri Golgota

Tündéri Golgota Hetedhét erdőben, hetedhét csoda, hetedhét tengerből, hetedhét pocsolya, Tulipánról liliomra, bükkről tölgyre, Gazdátlan tündér csapódott a földbe. Szerelme volt kő, kavics, tavak tükre, apró porszemekből összehordott dűne, Minden mi valaha szép volt es komor, Még is az ő szíve lett a sápadt donor. Méhnek volt pajtása, szirmosok testőre, Lelke lágyát a csodálat azonnal … Olvass tovább

730 nap

730 nap Valami túlvilági nyugalom lehet velem, Úgy érzem kész lennék elveszteni a fejem. Behívott egy rossz spirál, belém költözött, Beszívott a gomolygó füst, hozzám öltözött. Ami eddig erény volt, mára unott megszokás, Ami eddig remény volt, mára csak vesszőfutás. Eddigi életemet a szekrény alá rúgtam, S közben magamat szilánkokra zúztam. [Évfordulónkra]

Apell

Apell A minap békés Buddha zarándokolt a nyakamon, Tündökölt temérdek tündér huncut mosolya a falakon. Tangózni hívott Jupiter fia, s az ég csókolta ajkam, Sétáltam a tejúton, s hajamba tűztem egy üstököst halkan. Ma pirkadatkor égetett minden egyes szövetem, A jeges verejték útját tudatomhoz most is épp követem. Balettoztam Belzebúbbal a kénköves pokol tornácán, És … Olvass tovább

Lakat alatt

Lakat alatt Mintha megfúltam volna egy hosszú pillanatra, Légszomjam felváltotta egy olcsó csinnadratta. Szemhéjam éjszaka is könnyed ólomkatona, Álmaim karanténba zárta egy ósdi kaloda. Reggeleimet csupán sötét árnyakban mérem, Gyerekkorom óta várom, hogy végre fénybe lépjen. Szemem alatt hordom az ég apró Holdját, Abban tartom fehér lelkem minden mocskát. Üvegcipőm szilánkjait magamba fogadtam, Másik párja … Olvass tovább

Fény-re-mény

Fény-re-mény Vasárnap volt, hűsítő idő, még is forró tény, hogy akkor vasárnap a kisablakon beszökött a fény. Nem kértem, hogy jöjjön, nem kértem, hogy várjon, onnantól kezdve még is csak a fény lett az álmom. Újra színezte az éjjelt, a nappalt Életre kelt miatta újra a Bem rakpart. Tegnap reggel fuldoklott a fény, életre kelt, … Olvass tovább

Gejzír

Örökkészerű Míg a Nap csillag lehet, én szeretni foglak. Míg a sorsban hívők a kútba pénzt dobnak, Míg az utolsó vízcsepp földet nem ér, Míg minden éjszakát sötét kísér, Míg a legzöldebb búza leszárad, Míg a túlcsordult folyó megárad, Míg a halász zsákmánya pikkelyét számolja, Míg a finom lelked porcikáim átfogja, Míg le nem csukod … Olvass tovább