TEMETŐI SÉTA

TEMETŐI SÉTA A kis temetőben télen gyakran járok nézem: ébrednek-e a tavaszi virágok. Bíborló fejét a hunyor hogyan hajtja egy sírkő mellé, ha itt befordulok balra. Mikor nyílnak már a hóvirág harangok csengve – bongva, hogy bűvölve csak állok hason fekszik-e a temetői kutya hogyan térül – fordul a cinke, rigó, csuszka. Haj, üres erre … Olvass tovább

BERDA ÉNEKEK

BERDA ÉNEKEK Kecskesirató Szomorú véget értél Elek, kecske barátunk az ördög évszakában, a lélekzsibbasztó hideg téli napokban telt be a sorsod. Most éppen gyönyörű majálist ünnepelünk ebben az Isten ölében ülő völgyben de már nem láthatjuk büszke kecskebak fejed mely láttán, bíz’ megtorpant itt a hívatlan vendég nem tudván, hogy békés bölcset rejt e tekintélyes … Olvass tovább

ÖSSZHANGZATTAN

ÖSSZHANGZATTAN kifeszült levélen szánkázó vízcseppek kottáznak tiszta hangzást a csendet – PIETA új barbár korunkban védeni kell, fénylő apollói márvány csak várakozol egy égi bájjal sugárzó, gyöngéd Szűz ölében –

APOKRIF

APOKRIF /haikuk/ hajléktalanként egy gyönyörű országért született közénk – néma kőpadok Názáretből jött egy ács itt ült szombaton – bíbor pipacsok között lépdelt csendesen míg a hegyhez ért – megperzselt vásznon csak egy test lenyomata jelzi hiányát – lombok alól szól megtört kőből is beszél útszéli Krisztus – gyertyaláng lobban – Nézz a bal latorra … Olvass tovább

MISERERE

MISERERE /Arszennyij Tarkovszkij emlékezetére/ Aludj macska, aludj a nyár jön, és rögtön tovaszáll homályba borulnak a fények “alig valami ez már” – Aludj macska, aludj kitelt a sorsod, a Semmi vár talpadon egy levél még fennakad “alig valami ez már” – Aludj macska, aludj egyre fogy a fény, nő az árny odafenn szikráznak a csillagok … Olvass tovább

MEZÍTLÁB

MEZÍTLÁB /tankák/ Gyermekláncfű, katáng, ökörfarkkóró: “mezítlábas” , gyújtoványfű, nem védett vadvirágok, mezőn, útszélen, árokparton bőséggel nyílnak tavasztól őszig. Bőséggel/egyenlőre/. De jó lenne közöttük egész évben mezítláb szaladni, ameddigvilág a világ…. Gyermekláncfű a gyermekláncfű nyakán a csipkegallér bizony hófehér kis ejtőernyők szállnak feltámadt a szél – Mezei katáng szívet derítő a katángbokor őszi búcsúja forró széllel … Olvass tovább

TANKA, HAIKUK

TANKA, HAIKUK Mezei katáng /tanka/ szívet derítő borszeszláng kék sziromtánc a katángbokor forró széllel dacoló sziklafalon lobogó – Árvalányhaj /haiku/ ezüst fonalak táncolnak kecses ritmust fúvó szelekkel – Virág – völgy /haiku/ búvó fehérség őrt áll egy orchidea múló ligetben – Macska /haiku/ nyűtt, kóbor állat suhan csillagok alatt dübörgő úton —  

KÉT TANKA

KÉT TANKA Fekete kökörcsin opálszín reggel szemét, tört üveg közé fekete virág bókol tavaszi vártán el ne fújja őt a szél – Harangvirág kis manósüveg vagy tán Isten kalapja ametiszt fényű a harmatban tündöklő fogyó liget harangja —

PETŐFI VIRÁGAI

PETŐFI VIRÁGAI Ezerkilencszázhetvenkettő március idusa, te megsebzett kihunyt csillag: lehullottál az emlékezet homályló égboltjáról napjainkra. Elhervadtak Petőfi büszke virágai imbolygó öreg arcok, akik még élnek széllel szállt szavak, elveszett remények… De nem ! Emeljétek fiatal fejeiteket magasra tavaszi virágok ! Új remények ! Legyetek ti Petőfi virágai ! —-

Temetői séta

Temetői séta a kis temetőben télen gyakran járok nézem: ébrednek-e tavaszi virágok bíborló fejét a hunyor hogyan hajtja egy sírkő mellé, ha itt befordulok balra vagy mikor nyílnak a hóvirág – harangok csengve – bongva, míg bűvölve csak állok hasán fekszik-e az öreg temetői kutya hogyan térül – fordul cinke, rigó, csuszka… haj, üres még … Olvass tovább

HAIKUK

HAIKUK Januári tavasz most csenghet-bonghat egy hóvirágcsengettyű blokkházak között – Vae victis földig hajoltak a délceg hóvirágok visszatért a fagy – Téli lepke égő színeket fakít tűnő árnyékká a fagyos halál – Nagyvárosi anzix feketerigó csipeget almacsutkát parkolósávban ——  

BERDA REMINISZCENCIÁK

BERDA REMINISZCENCIÁK /haikuk/ hajnali erdőn ezüst harmattól ékes vadrózsaszirom – nyíló gyöngyvirág te Mária-illatú rejtőző ima – reggeltől estig gyémántpatájú éhség lobog szemében – a vágóhídra űzöttek szemeit, jaj tudd megsiratni – ó, szőke gyermek gyémánt ékszer a lélek koromsötétjében – hegy magasában parfümös meztelenség – Hej, harapj belém! – – gyönyörű leány erdei rét … Olvass tovább

RÓMAI MOZAIK

RÓMAI MOZAIK /versek/ Pieta újbarbár korunk ellen védeni kell , fénylő apollói márvány csak várakozol egy égi bájjal sugárzó, gyöngéd szűzi ölben Fra Angelico dísztelen márvány egyszerű a felirat megtalálta Istent az ember a kő alatt – Marcus Aurélius csak zuhog, zuhog rá a fény és a bronz ragyog körötte keringő tarka áradat nézi: hogyan … Olvass tovább

BÜKK TESTVÉR

BÜKK TESTVÉR /haibun/ Hamvas Béla koloskai hársára emlékeztet. Talán kevésbé zord környezetben, de itt is mindig meg kellett, és mindmáig meg kell küzdeni az életért. A göcsörtös, zömök törzsön egyenes vonalat nem talál a szem, izmos gyökerek gombolyulnak gordiuszi csomóként a hegyoldalba: a Teremtő villámkardjától ezidáig megkímélve. Tavaszonként harsanva kizöldülő lombkorona hirdeti a feltámadó élet … Olvass tovább

A VÖRÖSFENYŐ ÉNEKE

A VÖRÖSFENYŐ ÉNEKE /SALAMOV REMINISZCENCIÁK/ /haikuk/ szurdok falához gombolyult holt juharból sarjad egy fenyő – vörösfenyőág érzi a fagy illatát ébred a napon – a sok közül egy kizöldellő ágbogával most ő a legszebb – kihűlő ágyon utoljára a kézben kenyérfejadag —