Dr. Bernáthné Horváth Brigitta – Íme a válaszom uraim: az ostromtól nem félünk, a fegyveres erőszaktól nem rettenünk meg! Ezt a várat közös harcokban edzett, bátor katonák védik. Férjuramat pedig még mindig megilleti a fejedelmi cím, kérem, hogy Thököly fejedelemről a méltóságának megfelelően beszéljenek. Nem is olyan régen még rettegte a császári udvar a nevét! Európa bajnoka volt. Nagyot … Olvass tovább
– Beláthatja a fejedelemasszony, hogy segítséget immár senkitől sem várhat. Az oszmánok hatalma fokozatosan gyengül, a francia támogatás csekély, a lengyel uralkodó pedig – fájó, hogy ezt kell mondanom –, de a legszentebb felség, Lipót császár szövetségese – fejezte be a követ a beszédét elégedetten, és csipkemandzsettás kezével megigazította a cvikkerét. A jelenlévő magyar főemberek … Olvass tovább
Három tiszt jelent meg talpig fehér uniformisban. Egyszerre emelték meg négyszögletű kalapjukat, amely alatt rizsporos paróka parádézott, ugyanabban a pillanatban ütötték össze visszahajtott szárú csizmájuk sarkát is. Gőgösen vonultak végig a palota közepén. A fejedelemasszony trónusától pár lépés távolságra megálltak és meghajoltak. Az egyik követ nagyokat fújtatott minden lépésnél, jócskán dudorodó pocakjáról majd lepattantak az … Olvass tovább
Ancsurka, a szobalányom szaladt elénk, halvány orcája a szokottnál is sápadtabb volt. – Úrfi őnagysága és Juliánka kisasszony! A méltóságos fejedelemasszony már várja magukat az audienciás palotában. A császári követek hamarosan megérkeznek. És még azt üzeni a kegyelmes Édesanyjuk, hogy a kis úrfi ne felejtsen el átöltözni – hadarta a leányka izgatottan. Az öcsém és … Olvass tovább
A Hajdú-bástya felé vettem az irányt, hogy a megállapodásunk szerint ott találkozzam az öcsémmel és a tanítójával, Badinyi mesterrel. Az ostromállapotra való tekintettel szigorúan tilos volt kimennünk bármelyik bástyára, de most napok óta – amióta megtörtént a rabcsere, és abbamaradt az ágyúzás –, amolyan fegyverszünet lépett életbe. Tudtuk, hogy az ellenség készül valamire. Gyanúsan nagy … Olvass tovább
Félórával később már a fellegvár udvarán sétáltam. Az idő egyre szebbre fordult, a nap sugarait melegséggel telve szórta a földre. Kellemes bizsergés járta át a testemet. Odamentem a kúthoz, amelynek a szélén várakozott a vízzel telt vödör. Merítettem magamnak a vízből és eloltottam vele a szomjamat. A hideg kortyok jólesően gördültek le a torkomon. Lépteimet … Olvass tovább
A kápolna szelíd hűvösében Krucsay plébános úr meleg mosollyal fogadott bennünket. Megfordult, keresztet vetett, és érces hangú baritonján énekelni kezdte a tedeumot. A fejedelemasszony a Szűz Máriát ábrázoló oltárkép előtt térdepelt és imádkozott. Porcelán bőre szinte ragyogott. Édesanyánkhoz siettünk, és mellé térdeltünk. Ő megfogta a kezünket, és magához vont minket. Szíve dobbanása a lelkemben visszhangzott. … Olvass tovább
Az elmúlt napok eseményei és a fogolycsere után mindenféle hírek keltek szárnyra a munkácsi várban. Reggel a kápolna felé igyekeztem, amikor az udvar kövein koppanó léptek zaját hallottam a hátam mögött. Az öcsém sietett utánam. – Várj meg, Juliánka! – rikkantotta Ferkó, majd odalépett hozzám és megölelt. Négy évvel voltam idősebb nála, de az öcsém … Olvass tovább
Gyermekszemmel Gergő deák születése Jól emlékszem arra a napra, amikor először hallottam Bornemissza Gergelyről. Édesapa mesélt nekem róla – a furfangos deákról, a későbbi vitéz főhadnagyról, majd hős egri várkapitányról –, és Gergő deák alakja azonnal életre kelt gyermeki képzeletemben. A pajtásommá fogadtam és egész életemre a szívembe zártam őt. Éppen egy nagyerejű támadást készítettem … Olvass tovább
Egy holló kering az éjszakában, ragyogó fekete tollruhában. Leszáll egy kis templom ablakára, s betekint a sűrű félhomályba. Egy anya virraszt a kápolnában, éjszín susogó selyemruhában. Keserű könnyeit csak hullatja, szívét búbánat és kín szaggatja. Szilágyi Erzsébet magányában, gyászba burkolódzik fájdalmában. Néma ajakkal az égbe kiált, a zord halál elragadta fiát. Az ifjú Hunyadi László … Olvass tovább
Hunyadi László halála Budavár felett sűrű, sötét az éj, Hunyadi Lászlót siratja a szél. Fekete lepel mögé búvik a hold, Gyászba merítkezik a bús égbolt. Cillei gróf László életére tört, Ám az ő szívébe döfték a tőrt. A király meggyászolta nagybátyját. Elrejtette magában haragját. A király szentül fogadta az égre, A mindenható Isten nevére: Nem … Olvass tovább
Lip Ica táltos lovai Hallottátok-e hírét a szilvásváradi lipicai ménesnek? Ez a nemes lófajta a királyok lova és a lovak királya. Hajdanában azt rebesgették róluk, hogy táltos lovak. Igaz-e vagy sem, ki-ki döntse el saját maga. Most elmesélek róluk egy történetet nektek. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy javasasszony, s annak egy fehér … Olvass tovább
Tamarisz királynő legendája Halljátok hát a szkíták királynőjének, a tündöklő szépségű Tamarisznak történetét, akinek a hőstetteiről egykor legendákat zengtek a végtelenbe nyúló keleti pusztaság népei! Hajdanában sokféle nemzet fiai népesítették be a végeláthatatlan rónaságot, és a vad törzsek háborúkat vívtak egymás ellen. Rettegte a szkíta lovasok hírét napkelet és napnyugat. Bizony nem akadt senki emberfia … Olvass tovább
–Boldog új évet, Zsófi! Te jó ég, mit műveltél magaddal? –kérdezte apa olyan éllel a hangjában, mintha az a lény, aki az újév első reggelén Darth Vader pizsamában és nyuszis mamuszban kibotorkált a konyhába és előtte állt, nem is az ő egyetlen gyermeke lett volna. Letette a kávéscsészét a konyhapultra. A frissen főtt kávé erős, … Olvass tovább
Olasz kávé Linett a pult mögött állva hallgatta a kávéház andalító duruzsolását. Odalépett a krémfehér-arany csíkos tapétával borított falhoz, és egy puha ronggyal óvatosan letörölte az antik aranykeretes tükröt. A ruhát összehajtogatta és letette a szekrényre. – Julcsi, de jó, hogy beugrottál! – örvendezett Linett a barátnőjének, amikor meglátta őt és kedvesen rákacsintott. – Kérsz … Olvass tovább
Minden egyes alkalommal, amikor Bence és Anya beléptek az évszázados ősfákkal koszorúzott ligetbe, a kisfiú nagyot szippantott a sokféle illattól telített, édes-fanyar aromájú levegőből. Szerette a parkot, amely most élénk színekben játszó, őszi pompát öltött magára. Az árnyalatok csak úgy vibráltak. A legényke tágra nyílt szemmel csodálta a sétányt két oldalon szegélyező, aranysárga színben tündöklő … Olvass tovább
Liza a hugát maga mögött húzva ruganyos léptekkel haladt a zsúfolásig megtelt nézőtér széksorai között. Narancssárga, 13-as feliratú pólója kissé izzadtan tapadt a hátára. – Igyekezz, Abigél, mindjárt kezdődik a bemutató! – sürgette a kislányt, aki vonakodva követte a nővérét. Abigél copfjai repkedtek a nyaka körül a nagy sietségben. Aranykeretes szemüvege kissé lecsúszott az orrnyergén. … Olvass tovább