Párbeszéd a buszon

A kanyartól nem lehetett látni tisztán , a busz jött-e vagy egy nagyobb teherautó. Mindegy van még pár percem gondolta magában futva Mariska. Még ha vágtára veszem , indulásra odaérek. Ugyanígy tette Juliska is a túloldalról , már majdnem összeütköztek a nagy rohanásban de mire a busz beállt a megállóba,akkorára ők is pontosan odaértek. Gyorsan … Olvass tovább

A járvány előtt, járványkor, és utána./ A szeretet állandósága /

Hányféle módozat alakulhatott volna ki a szeretet kimutatására a járvány idején, de nem nehéz eldönteni , mert a szeretet állandó! A szülő gyermek viszonya is az. Csak az aggódás, a féltés más vágányra került. A segíteni való szándék átminősült. Csak néhány kirívó pédát sorolnék fel a szabály erősítésére. Addig amig nem volt járvány egészséges épkézláb … Olvass tovább

Csend és vihar

Vadvirágos réten, sűrű erdő szélen alvó csend honolt, virágot szedtünk éppen. Kergettük a színes röpke pillangókat szabadság érzése átjárta valónkat Észre sem vettük egyre beljebb mentünk sűrű erdő mélye lett a menedékünk. Kissé elfáradtunk, pihenőt kerestünk magas fa tövére ruhát terítettünk, arra telepedtünk, uzsonnázni kezdtünk. Közben észrevétlen a levegő lehűlt, sűrű felleg tömegek egyé összegyűlt. … Olvass tovább

csend és vihar

Ha szélcsend van én ott vagyok a szemelgető eső csendjében, a lágy dallamú hamvas éjben. Kietlen helyen nyugszom nagyon. Kis-nagy titkokat, féltve őrzök. Vad viharokat rejtegetek, amit csendre int csendgyermekem fájó szívekre gyógyírt öntök. Rám szüksége van midennek: Fának, fűnek,hegynek, kék égnek és a csendre vágyó embernek . Mondják , csend a lelke mindennek.

Őszi levelek: Hetedik történet

Sírnak a levelek. Meg kell halniuk. A világ összes levelét eltemeti az avar. Megkövülnek ,eltemeti őket a föld. Mint a postai levelek, idővel elenyésznek, elfeleddettek lesznek. Vannak olyan levelek is amelyeket a gondos kéz összegyűjti, egymásra rakosgatja és elteszi azokat az utókor számára. Ezek a levelek magánjellegűek és idegen kéz nem érintheti őket. Azután vannak … Olvass tovább

Őszi levelek

Őszi levelek Tavasszal kirügyeznek a fák. Levelet bontanak! Nevet a táj! Hűs árnya gyümülcsérlelő, hol van még az esős télelő! Madarak trillázó koncertje ringat miillárdnyi levelet. Felfog sok baktériumot,port. Kibírja az égető napot, dacol az üvöltő széllel, kapaszkodik az ághoz erősen. Eljön az ősz ,lágy őszi szellője játékra biztat, levelet pörget, a szelid nap átfesti … Olvass tovább

A fák élete

Elkeserítő hogy az emberek nem veszik figyelembe a fák élhetőségét. Ültetik a fákat össze vissza és nem gondolkodnak el azon, mi lesz ha felnő. Lesz-e elég élettér a fák terebélyesedésére? Kertekben, házak között nőnek fel, súrolják a szomszéd falát, csatornáját és mi lesza vége? Idő előtt kivágják, pedig élhetnének akár száz évet is. Amire ez … Olvass tovább

Ember és természet viszonya dióhéjban.

Évtizedekkel ezelőtt, izgultunk kiszárad a Balaton vize. Sekély volt, hínáros, messze amerre a szem ellátott homokos, iszapos volt a gyermekek számára kijelölt játszótér. Most két évtized múltával megtelt a tó medre, kéklőn hullámzik a vize. Ugyanez vonatkozik a gyümölcsfákra, díszfákra is. Évtizedekkel ezelőtt, tűzhalálban pusztult ki száradt el sok fának a lombja. Száradt, fonnyadt termést … Olvass tovább

Haiku Definicu

Haiku Definicu Burokban a szó kép hang nyelv vérzik csöndben szívekig ható — Térben burjánzó verstelenbe némuló ritmustalan nyíl — Könnyedség lova légen átszelve repül mint Ámor nyila — Dallamot megtűr ugráló ló szőrén ül vadság szelidül Ihletésem a bennem lévő tömör kifejezések kivetítése, mely a Haikut definiálja.

Vízkereszt

Vízkereszt Fenyőtüske hull a fáról ki kell vinni a szobából. Szívek tárultak itt nemrég A szeretet nem volt vendég Benne lakott egész évben mindenkinek a szívében Nem szűnt meg az Vízkeresztre jutott egész esztendőre Eső nem volt , áldást hozó de ott volt még a tavalyi hó és leve jutott minden házra élelemre és búzára.

Téli táj

Téli táj Halk csengő csilingel a légben a szeretetet hívja össze a lélek. Alszik a táj zümmögnek a hangok, messze, halkan szólnak a harangok. Havas téli tájon a lekopaszult ágak álmokat mesélnek, szebb jövőre várnak. Zöldellő lombra , magasságra vágynak, amit látnak, elmondhassák az ébredő világnak.

Téli világ

Téli világ Tél,mindig, időben jöttél. Bár színeid fekete-fehér, ha hópelyhed hull, kavar, tőled kipirosodik az arc, fürgébben mozog a láb, büszkélkedik a nagykabát. Miattad korán kel sok ember, uralkodsz, szolgáddá teszed ki seper, seper és csak seper, és segít fenntartani a rendet. Cserében vidul sok gyermek, Mosolyog a kertben a hóember ! A gyermekek nem … Olvass tovább