Haiku

HAIKU / páratlan/ Sajgó fájdalom Szűk gyűrű galamblábon Nem trükkös hegjel -.- Nappal ,éj , reggel Társalogva követ ő Néma felelet -.- Éjjel gyilkosa Álmot, emléket rombol Jelszava titok 2o24.04.04.

Az éltető víz

Nagy érték volt a víz hajdanán . Két karunk nehezen bírta a vizeskannát. Sokszor fordultunk amikor mosás volt, vagy éppen disznóvágáskor. Szombatonként a bádogkádat hordtuk tele. Forrt a víz a spardherton, sok víz kellett a fürdőzéshez, akkor még nem csapoltunk. Értékes volt az eső és a hólé is, nem volt gépi mosás csak kézi. Görnyedt … Olvass tovább

Emlékhelyek

Öreg fát láttam egy parkban minden oldalról ki volt támasztva, mint málló vakolat a törzse már csak az imádság tartotta össze. Mint a nagyon öreg emberek, kiket az imádság tart egyben ,ha elvesztik támasztékukat hull az emlék, mint a vakolat. Jelek egy nagy tér közepén szél lengi körül könnyedén körülötte csak gyep terem, ők a … Olvass tovább

Tavasz és nyár az őszben.

Az ibolya, a tövén mosolyog, piroslik a málna bokrokon, egymás közt burjánzik az epertő, a hosszú ősz, kapott kis pihenőt. Magát ímeli a nyár, nap delén, ragaszkodik fájához a levél, az ágon a gyümölcs kihízta magát, egészségesebbé tette a magány. Őszi szellő sugarakat terel, festő ecsetje alá színt kever, tavasz, nyár , ősz, egy a … Olvass tovább

Tökéletes feltalálás

Tökéletes feltalálás Mindig érdekesnek tűntek a régmúltban történtek, pedig, ha jól meggondoljuk minden kor a legmodernebb kornak számított a maga idejében. A fejlődés, kutatás akkor is megvolt, de sokkal lassabb, mint manapság. Mi lett volna, ha már egyből feltalálták volna a távirányításos TV készüléket, vagy a hűtőládát, számítógép helyett a laptopot, vagy az okos telefont. … Olvass tovább

Kínvers

Borús égbolt alatt, nem csivitelnek a madarak. A gonosz szél nem terel, néz, csak, néz egy helyben. A levegő füstös és , szmogos, éjjel titokban kiszárad a torok, Kínos a reggeli ébredés kotortan. Kínversemet kínlódva, bánva, leróttam !

Elvont Haikuk

Vendéget vártam álomvágy volt szívemben képzelet tárlat -.- ősi felvonás szinházi jelenetszín végtelen mában -.- Modern világban modernné váltott őstánc új a nap alatt -.- Telihold fénye nappallá mosta az éjt ezüstös árnyék -.-

Párbeszéd a buszon

A kanyartól nem lehetett látni tisztán , a busz jött-e vagy egy nagyobb teherautó. Mindegy van még pár percem gondolta magában futva Mariska. Még ha vágtára veszem , indulásra odaérek. Ugyanígy tette Juliska is a túloldalról , már majdnem összeütköztek a nagy rohanásban de mire a busz beállt a megállóba,akkorára ők is pontosan odaértek. Gyorsan … Olvass tovább

A járvány előtt, járványkor, és utána./ A szeretet állandósága /

Hányféle módozat alakulhatott volna ki a szeretet kimutatására a járvány idején, de nem nehéz eldönteni , mert a szeretet állandó! A szülő gyermek viszonya is az. Csak az aggódás, a féltés más vágányra került. A segíteni való szándék átminősült. Csak néhány kirívó pédát sorolnék fel a szabály erősítésére. Addig amig nem volt járvány egészséges épkézláb … Olvass tovább

Jótanács Haikuk

Jótanács Haikuk Kosár lóbálva kevés van a kosárban, marad a boltnak. Menj el nyugodtan csak korlátolt ideig. Megkapsz majd mindent. Vásárolj kicsit tartózkodj kis ideig kevés néha több Mindig oda menj ne változtass útirányt kitaposott út

Csend és vihar

Vadvirágos réten, sűrű erdő szélen alvó csend honolt, virágot szedtünk éppen. Kergettük a színes röpke pillangókat szabadság érzése átjárta valónkat Észre sem vettük egyre beljebb mentünk sűrű erdő mélye lett a menedékünk. Kissé elfáradtunk, pihenőt kerestünk magas fa tövére ruhát terítettünk, arra telepedtünk, uzsonnázni kezdtünk. Közben észrevétlen a levegő lehűlt, sűrű felleg tömegek egyé összegyűlt. … Olvass tovább

csend és vihar

Ha szélcsend van én ott vagyok a szemelgető eső csendjében, a lágy dallamú hamvas éjben. Kietlen helyen nyugszom nagyon. Kis-nagy titkokat, féltve őrzök. Vad viharokat rejtegetek, amit csendre int csendgyermekem fájó szívekre gyógyírt öntök. Rám szüksége van midennek: Fának, fűnek,hegynek, kék égnek és a csendre vágyó embernek . Mondják , csend a lelke mindennek.

Őszi levelek: Hetedik történet

Sírnak a levelek. Meg kell halniuk. A világ összes levelét eltemeti az avar. Megkövülnek ,eltemeti őket a föld. Mint a postai levelek, idővel elenyésznek, elfeleddettek lesznek. Vannak olyan levelek is amelyeket a gondos kéz összegyűjti, egymásra rakosgatja és elteszi azokat az utókor számára. Ezek a levelek magánjellegűek és idegen kéz nem érintheti őket. Azután vannak … Olvass tovább

Őszi levelek

Őszi levelek Tavasszal kirügyeznek a fák. Levelet bontanak! Nevet a táj! Hűs árnya gyümülcsérlelő, hol van még az esős télelő! Madarak trillázó koncertje ringat miillárdnyi levelet. Felfog sok baktériumot,port. Kibírja az égető napot, dacol az üvöltő széllel, kapaszkodik az ághoz erősen. Eljön az ősz ,lágy őszi szellője játékra biztat, levelet pörget, a szelid nap átfesti … Olvass tovább

A fák élete

Elkeserítő hogy az emberek nem veszik figyelembe a fák élhetőségét. Ültetik a fákat össze vissza és nem gondolkodnak el azon, mi lesz ha felnő. Lesz-e elég élettér a fák terebélyesedésére? Kertekben, házak között nőnek fel, súrolják a szomszéd falát, csatornáját és mi lesza vége? Idő előtt kivágják, pedig élhetnének akár száz évet is. Amire ez … Olvass tovább