Mesevilág / Béke -bója /

Mesevilág / Béke -bója / Beszállás, indul a ” Repülő hajó “ Mesés tájakra visz, ott ahol élni jó Sorakoznak a mesék, gondtalanul Kinn hagyják a gonoszt ki sosem tanul Minden mesében benne van a jó a rossz, boldoguljon egyedül a csúf gonosz Így lesz egy mesevilágból két világ lesz olyan hely mi béke-boja legalább. … Olvass tovább

Őszi vigadalom

Őszi vigadalom Szégyenlős vadkacsák rejteke a nádas Kitekint némelyik, borzolva a háta, tollát szellőzteti a piros csőrével itt-ott bele-belecsíp érzékeny bőrébe Langyos napsugárral köszöntőt mond az ősz, koccint vele a nyári emlék s harsogóan bősz, örömében megérett a barna gesztenye, nyughatatlan, izeg-mozog a sárgás levele. Megérett a szőlő, bőre tele nedvvel, kívánatos csókba gurul a … Olvass tovább

Vihar

Vihar Gyülekező volt lenn a földön , fenn az égen, mintha riadót fújtak volna esőnek, szélnek. Égi , földi bemutató, lógatta lusta lábát . Nagyot ásított a vihar félbehagyta álmát. Felébresztette gyermekeit, a sebes szelet, a gomolygó felleget, sípjába fújt, terelgetett. Bekerítette az eget, látni is alig lehetett! A szél előbb csak fütyült, cibálta a … Olvass tovább

Szemed rólam le nem veszed.

Szemed rólam le nem veszed. Szemed rólam le nem veszed. Itt vagy velem? Közöld velem ? Tárd ki szíved mondd el nekem, ne csak gondolatban tegyed ! Állj elém ! Mi a hibám, mit vétettem? M i é r t kell ennyit szenvednem ? Nem ismertem gyűlölséget. Békességre törekedtem, vétek-e, ha különbséget idő előtt észre … Olvass tovább

Pár szó a reinkarnációról

Hallottam már arról, hogy több vallás elismeri a reinkarnációt. Számomra az a legvalószínűbb amikor szaporodás útján felnőnek az utódok és felismerhető bennük az elődeinek a tulajdonságai, a metakommunikációi, s megszokott mozdulatok, a hangképzése, a hangszíne, a mimikái és még sok minden ami fellelhető az utódokban. Ahhoz, hogy ez beigazolódhasson szükséges egy idős családtag aki még … Olvass tovább

Csend

Csend Robog a vonatom a fülembe zakatol, kétszáznegyven kilométerig karattyol, a sok ember, csipog is, nem túlzok mint dobozba zárt csirkék, vagy tyúkok, fejem zúg, fülem zakatol, mint vonatom, a fülemen keresztül felhangolva tolatom magamból az összes kellemetlen zajt, kizárom, biztosan nem lesz semmi baj, koncentrálva az elképzelt határra, mélységes csend, agyamnak kapás van. Az … Olvass tovább

Naplemente

Naplemente Elérkezett a nap vége kevert színek fenn az égen szembe nézhetsz vele , nem árt, nézd ameddig a szemed ellát Ámul, ki néz, naplementét, láthat lángoló kemencét, aranyhidat visz magával mint az ember, hisz magában. Búcsúzóul hátra tekint elégedetten visszaint, hosszú volt az útja estig felkelt, delelt, nem volt rest itt. Számot adott sorsa … Olvass tovább

Elkésett köszöntés

Magában üldöglve sok mindent átértékelt úgy a múltjában, mint jelenében. Amit eddig szigorral nyugtázott, most ez a helyzet elnézőbbé tette. Kevés alkalom volt felköszöntenie az anyját, már nem is emlékezik igazán. Most amikor a gyermekének a kezében meglátta a virágot, a jelképet a szeretetének, akkor jutott az eszébe, hogy ő is így szorongatta pici kezében … Olvass tovább

Papírsárkány

Papírsárkány Száll. röpül a papírsárkány. Vajon hova ér, mi vár rá ? Szárnyán röpül a fiú álma, szabadság iránti vágya. Szaladnak mind a ketten, lenn a földön, fellegekben. Szárnya csillan, egyre feljebb. Viszi a szél sebesebben. Sebes szélben lenge álom. Egyenes út, biztos lábon nyitott szemmel messzeségbe feltekint, a kéklő égre . Egybeolvad mi elmúlás, … Olvass tovább

Száll a szó !

Száll a szó ! /A Költészet napjára 2017/ “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga,” ha igaz szó hív fellegekbe, alámerülésben tartva. Ritka a levegő, magasban, kiolthatatlan szomjam nő, föntről , nincs mi láthatatlan, a mindenségben van erő. Világító fény ragyog bennem és ébreszt búsuló lelket, óva int, nem kell vakon mennem kivont … Olvass tovább

Bolondos április !

Bolondos Április ! Vagy, hajat borzoló,szellő, heves szélvész, miben van erő, kezeket, arcot barnára cserző, hideg, zord, szitáló eső, vagy, csillogó fényű nyárelő, lelket és földet kifestő. Tulipán virágzik ajkadon vitorlást ringatsz a tavon zöld rétfüve a kalapod vidám vagy, ha akarod, szeszélyes a két karod, százszorszép vagy, jól tudod..

TAVASZi PILLANAT. APEVÁIM.

TAVASZi PILLANAT. APEVÁIM. A tavasz gyönyörű pillanata lélekemelő. *** Táj kacér. Villódzó madársereg magát kelleti. *** Szó édes, mámoros csókfellegét szépsége őrzi. *** Hagyd, hasson éhező ízeidre ringató dala ! *** Száll, rezzen olvadó föld illata, levegő ölén. *** Lásd, tied! -mondhatja szegény, gazdag, mind e-földtekén !

A kutya okos állat

Vannak kötelékek és vannak hálózatok. A kettő között az a különbség, hogy a kötelékben két egyed nem hagyja el egymást, míg a hálózat több egyedből áll, így alkotnak szövetséget egymásért jóban rosszban. Megfigyeltem, ilyenkor tavasszal, mindkét eset előfordul az állatvilágban. Jelen esetben kötelékben élő két kutyát vettem észre, akik egymás nélkül nem mennek sehova sem. … Olvass tovább

Vaku

Vaku Te vagy nekem a szemem fénye nélküled én nem sokat érek mint sebész kezében a szike, mit festő, ecsettel fest ide felvillan a mozdulatlanság, tovatűnik a homály, vakság, létrejön az alkotás, a mű mi megfoghatatlan élethű. Az életből egy pillanatot híven sikerült elkapnod. Mennyien néznek a szemedbe , meglátod a lényeget benne. Vannak várva … Olvass tovább

Szemüveg: Második történet

Robogva száguld a busz az országúton, mintha tudná, hogy a sok embernek időben a munkahelyére kell érkeznie. A sofőr halk zenére állította a rádiót. Volt aki félrehajtotta a fejét az ülésen, szemét lehunyta és elmerült a zene hallgatásában. Másoknak kiült az arcára a z otthon maradt gondjainak a tükre, látszott, még maradt volna otthon egy … Olvass tovább

Éléskamra bősége, szükségben.

Éléskamra bősége , szükségben. Tanultuk az idősektől gondolj mindig előre. Még a rossz idő előtt a kamrádat rakd tele. Legyen dió, zöldség, gyümölcs, hüvelyesek, száraz hús, tárold őket külön-külön mindig tudd, hogy hova nyúlj. Legyen cukor, só és bors és babérlevél,paprika, nem kell kérni szomszédtól, ha kiürülne a kamra. Liszt, zsír és olaj, margarin, ettől … Olvass tovább

Rég nincs nekem álmom

Rég nincs nekem álmom Rég nincs nekem álmom Voltál boldogságom Megölte az élet Isten veled, vége Tápláló csúf reményt Lebegtettél felém Titokban szítottad A kitaszítottat Aztán cserbenhagytad Megalázva magad S lettem én kemény Leckét adó személy Forró hevünk csitult Szerelmünk is kihunyt Szemünk bogarából könnycsepp gurult,fájón Szeretet vert tanyát Láttál bennem anyát Tiszteltél is tudom … Olvass tovább

Szóródás az élet

Szóródás az élet Hideg szívem kemény Óhajtom a reményt Kellek-e még? Lesz-e majdan később Kezemet érintő Remegő fény? A jégcsap ravaszabb Érzi a tavasznak Langy melegét. Ígérted és hoztad – Háthogyha felolvadsz Az Északi Fényt ! Világító teste Átvillant az este Életem egén. Szóródás az élet Szerelmem feléledt végtelen a tér.