Villamoson

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Meleg nyári nap volt. A villamos megállójában sok ember várta, hogy a sárga villamos – népszerű nevén a tuja – megérkezzen. Fiatalok és idősek vegyesen, türelemmel vártak. A kijelzőn, ahol a járatok követési idejét mutatta a digitális tájékoztató tábla még kettő perc volt az érkezésig. A tömegben várakozott egy fiatal, harminc év körüli … Olvass tovább

A tévedés

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Egy kéz nehezedett a vállára. Hirtelen összerezzent. Eszébe is jutott azonnal a nagyi régi mondása: csak az ijedezik akinek rossz a lelkiismerete. Elmosolyodott. Mik nem jutnak az eszébe. Felnézett. Idegen arcot látott maga előtt. Hiába kutatott emlékezetében, ezt az arcot sose látta. Vajon mit akarhat tőle – gondolta miközben a mosoly még mindig … Olvass tovább

Már tudod…

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Már tudod… hajnalban ébredek vége az éjnek gyorsan elillan az éjszakai csend árnyak cikáznak még álmom reszket szemhéjam ólom befelé mereng agyam acsarkodik mint szomszéd kutya amire vágyom nem szirén-ének csak a tavasz és nyílna az orgona alatta sok virág sárgák és kékek túlhajszolt szív most pihenni készül idő beletörik-e a vasfogad ráncos … Olvass tovább

időfoga tépte…

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  időfoga tépte… csillagzatod ki tudja mért lett ilyen tomboló viharban napokon át megszületni…minek…oly jó odabenn isten fogai közt őrlődik a mád borúra derű gyermek született a föld gyomra már hangosan korog megváltó lelkén elvetélt csendben a csontdaráló sebesen forog időfoga tépte hús áldozat lázasan soha nem gyógyuló seb eredendő bűn örökös kárhozat mint … Olvass tovább

A távcső

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  A minap, egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, büszkén viselve korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan … Olvass tovább

Egy el nem hangzó ima

Összes megtekintés: 124 

Összes megtekintés: 124  Egy el nem hangzó ima kifacsart életek frusztrált kócos álmok apró néma vágyak és foszló talányok hazugság felhő gúny-mosoly övezte gyűlölet hullámban vonaglik a teste mindenkinek és ronggyá tépett családok elkántált imák a pénz mint ősi átok éhező emberek kenyér nélkül csendben mindennapi kenyerünk add meg nekünk Isten bálványimádás mammon az új isten … Olvass tovább

A tévedés

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Egy kéz nehezedett a vállára. Hirtelen összerezzent. Eszébe is jutott azonnal a nagyi régi mondása: csak az ijedezik akinek rossz a lelkiismerete. Elmosolyodott. Mik nem jutnak az eszébe. Felnézett. Idegen arcot látott maga előtt. Hiába kutatott emlékezetében, ezt az arcot sose látta. Vajon mit akarhat tőle – gondolta miközben a mosoly még mindig … Olvass tovább

Hegedűszó… talán az élet

Összes megtekintés: 182 

Összes megtekintés: 182  A tábor lassan elcsendesedett. Csak a vaskos drótkerítés tövében ötven méterenként álló oszlopokon világítottak a lámpák. A hatalmas kapu is zárva, ahol napközben ki és be jártak a teherautók, vitték a foglyokat a vasutat építeni. A hatalmas kapu előtt két őrszem állt, nyakba vetett géppisztollyal, kezük a ravaszon, hiszen foglyokat őriztek. Hadifoglyokat! Igaz … Olvass tovább

Vallássá lettél…

Összes megtekintés: 131 

Összes megtekintés: 131  Vallássá lettél… Vér csorog az oldaladon seb tátong a bordáid között kezed lábad nagy szögek tartják így ábrázol a sokszorosító közöny hisz rólad emléket alkotni kíván. Vallássá lettél, de kiforgatva mindent mi történt akkor veled átírt evangéliumok sorából merít hitet, ki hiszi, hogy egykor megleled az utat, hogy mentsd az embereket. Mit tanítottál, … Olvass tovább

Az én igazságom

Összes megtekintés: 142 

Összes megtekintés: 142  Az én igazságom Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: … Olvass tovább

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá

Összes megtekintés: 245 

Összes megtekintés: 245  A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az … Olvass tovább

Szavak dzsungelében

Összes megtekintés: 220 

Összes megtekintés: 220  Szavak dzsungelében “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé, táblákon felirat: ki, ha én nem? Öklüket rázók mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében odatalálok, hol az igazság … Olvass tovább

A reggeli

Összes megtekintés: 333 

Összes megtekintés: 333  Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, … Olvass tovább

Ha vak lennék

Összes megtekintés: 518 

Összes megtekintés: 518  Ha vak lennék (Evokáció Rilke, Rainer Maria: Oltsd ki szemem című versére.) Ha vak lennék is, mindig arcod látnám. Süketen is csengő kacajod csodálnám. Szemed fénye oszlatná a sötétet, Hangod bársonya irányítaná a léptet, Mely hozzád vezetne mindig minden úton. Ha lábam nem vinne, majd a földön kúszom. Vakon, süketen is te lennél … Olvass tovább

Testemre jeleket…

Összes megtekintés: 278 

Összes megtekintés: 278  Testemre jeleket… Testemre jeleket éget a szerelem, E fájdalom nem enyhül talán soha. Csillagfénnyel borított enyészet, Mint sötéten égő fénycsoda. Diafilm, mi látszólag mozdulatlan, De elsöprő vágyak nyitott ajtaja, Betör érosz, (a vágy) hajthatatlan Sikoltó hangon esdeklő szava. Megtörik a szó, érzések nélkül Lehetek csupán egy élő halott, Pokol és mennyország keveredik végül, … Olvass tovább

Adventi gondolatok

Összes megtekintés: 292 

Összes megtekintés: 292  Adventi gondolatok I. Vasárnap Béke! Csupán négy betű a szó, De amit jelent, az csodálatos, Félelem nélkül élni olyan jó, Mikor lesz végre ez mindennapos? Az első gyertya lángja ezt jelenti, Költözzön Béke az otthonodba, Ne bántson többé soha, senki, Rajtad bosszúvágyát ne gyakorolja! Gyújtsd hát meg ma a békegyertyát, Vegyen körül a … Olvass tovább

Circulum absolvere

Összes megtekintés: 353 

Összes megtekintés: 353  Circulum absolvere Tipródó vad futamok és lágy melódiák, Az élet már ilyen, mint egy kis diák, Ki szertelen, vad, de tanítható, Hol felhőn lépked, máskor üreglakó. Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi, Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti. A fényben, csak a sötétség szeme “világít” Megtörve, széttépve, tiporva bárkit. Szakad a húr, … Olvass tovább

A telefon

Összes megtekintés: 455 

Összes megtekintés: 455  A kanapén ült, kezében a telefonnal. Nézte a kis készüléket, benne azt a varázslatos telefonszámot. Ujja a billentyűn, de gondolkodott. Oly régen szeretnék vele beszélni. Ha csak egy pillanatra is. Olyan jó lenne. A nem és az igen, az akarat és a józan ész viadala dúlt a lelkében. Egy pillanatra Hamlet jutott az … Olvass tovább

Szegedi őszi emlék

Összes megtekintés: 303 

Összes megtekintés: 303  Szegedi őszi emlék A csend, bágyadtan ült velem a padon, Majd hirtelen szétfoszlik, miközben hallgatom, A városháza órája, mily szépen zenél, Dallama a magasból, hozzám, a földig ér! Az őszi napsütésben a galambok, Keresgélnek serényen, hátha a magok, Földre hullottak, nem csak a levelek, S nem zavarják őket, a sétáló emberek! Csendes őszi … Olvass tovább