Jákob lajtorjáján az én lajtorjám

Jakob lajtorjáján – az én lajtorjám – mit súg az ösztön eljutok az égig ácsolt lajtorjám már eget ostromol minden apró lépés kín és fájdalom óhajom tán isten tenyerébe hull bűnhődni kell hisz bűnös az ember mert tönkretesz ha kell szép holnapot rémálmok hada gyötör szüntelen lajtorja alján már pokoltűz ropog megtérni hova… miért… és … Olvass tovább

Villamoson

Meleg nyári nap volt. A villamos megállójában sok ember várta, hogy a sárga villamos – népszerű nevén a tuja – megérkezzen. Fiatalok és idősek vegyesen, türelemmel vártak. A kijelzőn, ahol a járatok követési idejét mutatta a digitális tájékoztató tábla még kettő perc volt az érkezésig. A tömegben várakozott egy fiatal, harminc év körüli ember, karján … Olvass tovább

A tévedés

Egy kéz nehezedett a vállára. Hirtelen összerezzent. Eszébe is jutott azonnal a nagyi régi mondása: csak az ijedezik akinek rossz a lelkiismerete. Elmosolyodott. Mik nem jutnak az eszébe. Felnézett. Idegen arcot látott maga előtt. Hiába kutatott emlékezetében, ezt az arcot sose látta. Vajon mit akarhat tőle – gondolta miközben a mosoly még mindig ott játszott … Olvass tovább

Már tudod…

Már tudod… hajnalban ébredek vége az éjnek gyorsan elillan az éjszakai csend árnyak cikáznak még álmom reszket szemhéjam ólom befelé mereng agyam acsarkodik mint szomszéd kutya amire vágyom nem szirén-ének csak a tavasz és nyílna az orgona alatta sok virág sárgák és kékek túlhajszolt szív most pihenni készül idő beletörik-e a vasfogad ráncos bőrödön nyomokat … Olvass tovább

időfoga tépte…

időfoga tépte… csillagzatod ki tudja mért lett ilyen tomboló viharban napokon át megszületni…minek…oly jó odabenn isten fogai közt őrlődik a mád borúra derű gyermek született a föld gyomra már hangosan korog megváltó lelkén elvetélt csendben a csontdaráló sebesen forog időfoga tépte hús áldozat lázasan soha nem gyógyuló seb eredendő bűn örökös kárhozat mint a vacsoráját … Olvass tovább

A távcső

A minap, egy kedves régi tárgy került a kezembe. Egy színházi távcső, bőr tokban. Kissé már viseltes, jobb napokat látott darab, de még őrzi régi – kissé már fakuló – fényét, büszkén viselve korát. Hirtelen emlékek rohantak meg, ahogy a kezemben tartottam ezt a kis szerkezetet. Érdekes a története, hogyan jutottam hozzá, hogyan került a … Olvass tovább

Egy el nem hangzó ima

Egy el nem hangzó ima kifacsart életek frusztrált kócos álmok apró néma vágyak és foszló talányok hazugság felhő gúny-mosoly övezte gyűlölet hullámban vonaglik a teste mindenkinek és ronggyá tépett családok elkántált imák a pénz mint ősi átok éhező emberek kenyér nélkül csendben mindennapi kenyerünk add meg nekünk Isten bálványimádás mammon az új isten pénz hatalma … Olvass tovább

A tévedés

Egy kéz nehezedett a vállára. Hirtelen összerezzent. Eszébe is jutott azonnal a nagyi régi mondása: csak az ijedezik akinek rossz a lelkiismerete. Elmosolyodott. Mik nem jutnak az eszébe. Felnézett. Idegen arcot látott maga előtt. Hiába kutatott emlékezetében, ezt az arcot sose látta. Vajon mit akarhat tőle – gondolta miközben a mosoly még mindig ott játszott … Olvass tovább

Hegedűszó… talán az élet

A tábor lassan elcsendesedett. Csak a vaskos drótkerítés tövében ötven méterenként álló oszlopokon világítottak a lámpák. A hatalmas kapu is zárva, ahol napközben ki és be jártak a teherautók, vitték a foglyokat a vasutat építeni. A hatalmas kapu előtt két őrszem állt, nyakba vetett géppisztollyal, kezük a ravaszon, hiszen foglyokat őriztek. Hadifoglyokat! Igaz most nem … Olvass tovább

Vallássá lettél…

Vallássá lettél… Vér csorog az oldaladon seb tátong a bordáid között kezed lábad nagy szögek tartják így ábrázol a sokszorosító közöny hisz rólad emléket alkotni kíván. Vallássá lettél, de kiforgatva mindent mi történt akkor veled átírt evangéliumok sorából merít hitet, ki hiszi, hogy egykor megleled az utat, hogy mentsd az embereket. Mit tanítottál, már tovatűnt … Olvass tovább

Az én igazságom

Az én igazságom Tényleg…létezik olyan igazság ami kizárólag csak az enyém mely túl mutat a templom tornyán és hasítja, ha kell, a kék eget ami nem tűr ellentmondást de lágyan alkuszik ha kell szeretettel, szívvel, hűséggel. Az én igazságom, egy csodaszép dallam ott él a szív rejtett zugában ha figyelsz te is hallhatod: emberként élni … Olvass tovább

A szeretet onnan jön, ahonnan nem számítanak rá

A busz lassan gördült ki a mellékutcában kialakított parkolóhelyéről. Így lassan, szinte araszolva haladt a megálló felé, ahol már szép kis tömeg várakozott a felszállásra. Beérkezett és megállt. De a vezető még nem nyitotta ki az ajtókat Rendezgette a papírjait, melyet egy nagy fekete mappából vett elő, majd írt is valamit. Időnként az órájára nézett. … Olvass tovább

Szavak dzsungelében

Szavak dzsungelében “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga?” mielőtt csendben reám dőlne a Parnasszus minden csillaga. Verseket ír a lázongó énem tükröt tartva magam elé, táblákon felirat: ki, ha én nem? Öklüket rázók mindenfelé. Romlott életek, összetört álmok, de rím nélkül a vers “szabadabb”. Szavak dzsungelében odatalálok, hol az igazság alkot vágyakat? … Olvass tovább

A reggeli

Reggelizett. Egyedül ült az asztalnál, mint általában. Abált szalonnát evett kaláccsal és erős paprikával.Szerette a kalácsot. Így ünnep után kicsit megpirítva a szalonnával isteni. Vágott egy falatot a szalonnából, tépett a kalácsból és nagyot harapott az erős paprikába. Érezte, ahogy a szájában eloszlik az erős íz! Imádta ezt az érzést. A gyomra biztos, hogy nem … Olvass tovább

Ha vak lennék

Ha vak lennék (Evokáció Rilke, Rainer Maria: Oltsd ki szemem című versére.) Ha vak lennék is, mindig arcod látnám. Süketen is csengő kacajod csodálnám. Szemed fénye oszlatná a sötétet, Hangod bársonya irányítaná a léptet, Mely hozzád vezetne mindig minden úton. Ha lábam nem vinne, majd a földön kúszom. Vakon, süketen is te lennél fényes napom. … Olvass tovább

Testemre jeleket…

Testemre jeleket… Testemre jeleket éget a szerelem, E fájdalom nem enyhül talán soha. Csillagfénnyel borított enyészet, Mint sötéten égő fénycsoda. Diafilm, mi látszólag mozdulatlan, De elsöprő vágyak nyitott ajtaja, Betör érosz, (a vágy) hajthatatlan Sikoltó hangon esdeklő szava. Megtörik a szó, érzések nélkül Lehetek csupán egy élő halott, Pokol és mennyország keveredik végül, S már … Olvass tovább

Adventi gondolatok

Adventi gondolatok I. Vasárnap Béke! Csupán négy betű a szó, De amit jelent, az csodálatos, Félelem nélkül élni olyan jó, Mikor lesz végre ez mindennapos? Az első gyertya lángja ezt jelenti, Költözzön Béke az otthonodba, Ne bántson többé soha, senki, Rajtad bosszúvágyát ne gyakorolja! Gyújtsd hát meg ma a békegyertyát, Vegyen körül a nyugodt szeretet, … Olvass tovább

Circulum absolvere

Circulum absolvere Tipródó vad futamok és lágy melódiák, Az élet már ilyen, mint egy kis diák, Ki szertelen, vad, de tanítható, Hol felhőn lépked, máskor üreglakó. Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi, Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti. A fényben, csak a sötétség szeme “világít” Megtörve, széttépve, tiporva bárkit. Szakad a húr, hullik a … Olvass tovább

A telefon

A kanapén ült, kezében a telefonnal. Nézte a kis készüléket, benne azt a varázslatos telefonszámot. Ujja a billentyűn, de gondolkodott. Oly régen szeretnék vele beszélni. Ha csak egy pillanatra is. Olyan jó lenne. A nem és az igen, az akarat és a józan ész viadala dúlt a lelkében. Egy pillanatra Hamlet jutott az eszébe, aki … Olvass tovább

Szegedi őszi emlék

Szegedi őszi emlék A csend, bágyadtan ült velem a padon, Majd hirtelen szétfoszlik, miközben hallgatom, A városháza órája, mily szépen zenél, Dallama a magasból, hozzám, a földig ér! Az őszi napsütésben a galambok, Keresgélnek serényen, hátha a magok, Földre hullottak, nem csak a levelek, S nem zavarják őket, a sétáló emberek! Csendes őszi nap, kora … Olvass tovább