Dinók Zoltán

Öregszem… Öregszem. Már nem vagyok se nem jól, se nem rosszul. Az élet, mint partra vetett halat, kíméletlenül hányattat… Öregszem. Már nincsenek hiú ábrándjaim. Csak terveim, mikben eleven élnek az álmaim… Hiába öregszem, halálomig ezt élvezem!

Sorscsapás Korán meghalt az apám. A sors kegyetlen volt hozzám. Írni az óta kezdtem. A fájdalmat kifejtenem. Apám jobb világról álmodott. Ami neki nem adatott. De itt Vagyok én. Legtitkosabb vágyait Majd megvalósítom én…

Tavasz Olyan szép most a világ. Nincs benne vad háborúság. Zöldellnek a fák, illatozik a virág, mesés hangulatba bújt a világ. Olyan csodás a rügyfakadás. A szívben nincs semmi hasadás. Nemcsak a madár, az ember is dalra kél, hadd játssza el örök szerzeményét.

Édesanyám Édesanyám! Ki mellettem voltál betegségben, egészségben, ne legyen az élet hozzád sose kíméletlen! Édesanyám! Ki mellettem voltál búban-bánatban, ne legyen az élet hozzád sose igazságtalan! Édesanyám! Ki mellettem voltál minden pillanatban legyen hozzád az élet minden áramában békességes és gyönyörűséges!

Megtanultam… Megtanultam életben maradni, nemcsak a papirost teleírogatni. Van úgy, hogy nem írok semmit, lelkem belső emigrációba bújik. Megtanultam az apró örömöknek örülni, nemcsak a lehetetlenre építeni. Van úgy, hogy csak elmondok imákat, szebbé téve feszült és bús éjszakáimat.

Drága kincs A szenvedés drága kincs. E nélkül nagy mű nincs. Az író poklok poklában él. Életében csak jobbat remél. Az író élete nagyon sajátos. Alig talál maga mellé barátot. Csak ő látja úgy a dolgokat. Mert ő szenvedte el a poklokat.

Meg akarom élni… Meg akarom élni az öregséget, hogy tisztán lássam az ifjúkori szenvedéseket! Mi okozta azt? Társadalom vagy az élet maga? E nagy dilemma békén nyugton nem hagy soha! Meg akarom élni az öregséget, hogy tisztán lássam, mire volt ez a nagy ifjúkori bölcsesség? Mi okozta azt? Az élet rendje vagy a trauma? E … Olvass tovább

Katarzis Mert az élet katarzis. A lelket pokolra taszító tisztulás. Jó lenne, ha kínnal nem járna, de így nem lehet teljes a gyógyulás… A katarzis Istentől való. Ezért célja a minden poklon felülkerekedő hitet adó erő. Ha az utamat bejártam, majd Jézus átkarol engem a mennyekben…

Nagy lánggal égek… Nagy lánggal égek, Isten parázzsal emészt. Több juthatott volna a jóból, jóval kevesebb a pokolból… Nem tehetek róla, hogy izzik a lelkem lázas módra. Az élet magas hőfokon éget, komoly égi áldást kérek.

Ha majd véget érnek… Ha majd véget érnek a szenvedéseim, őszinte szemekkel tekintek szemeidbe. Ha majd véget érnek a kínjaim, őszinte lélekkel hallgatom meg a szavaid… Ha majd véget ér a pokoli Kálváriám, együtt örülünk az életnek, a földi Édennek… Visszatekintünk majd a rémes iszonyatra, s már emléke sem marad meg szent karácsonyra…

Régen voltam… Régen voltam már boldog. Mikor a szívem feloldódott. Régen voltam már önmagam. Mikor tudtam, ki is voltam… Régen voltám már örömittas. Nemcsak a bánattól álomittas. Régen voltam már az ki egykoron, Mikor még nevettem is ezen a világon…

Mennyit? Mennyit szenvedek még Istenem? Meddig kell a kínt még elviselnem? Meddig tart a Sátán hatalma? Aljas szándéka véget nem ér már soha? Mennyi kínt kell még szívemnek tűrnie? Miért kell lelkemnek sokat szenvednie? Meddig tart az ostoba emberek hatalma? Sajátos butaságuknak soha nincs határa?

Ó csodás szenvedés… Ó, csodás szenvedés! Ihletet adó tünemény! Adj nekem verseket, hogy rímekben énekeljek… Ó, csodás kín-halmaz! Földi bánat birodalom! Adj nekem égi hatalmat, hadd daloljak pokoli fájdalmat!

Nyári körforgás Vége a forróságnak. Hűvös szelek járnak. Vége a nagy lendületnek. Helyébe nagy tettek lépnek. Közeleg a hűvös ősz. Hajam is lassan már ősz… Elmúlt egy év, vele egy eshetőség. Szívünkben tovább él a remény…

Vannak jó napok is… Vannak jó napok is az életemben. Mikor a búbánatot sikerül elfelejtenem. Vannak örömök is az életemben. Mikor a vidámság cseréli fel a rosszkedvet… Az élet nagyrészt azonban bánattal telt. Nem is tudom minek volt ez a világfájdalom…

Nincs bennem… Nincs bennem boldogság, csak búbánatos keserűség. Öröm az legfeljebb van, nem is lenne értelme az életemnek. Nincs bennem jókedv sem. De szeretem azt a szót: élet. Olyan vagyok, mint egy olasz, Puccini operái szívemhez szólnak…

Ha a Bibliát olvasom… Ha a Bibliát olvasom, megszűnik minden bánatom. Az igazság szívembe repül, a hazugság ijedve menekül… Ha a Bibliát olvasom, nincs helye az álnokságnak…

Jézusom! Jézusom, szeress engem! Hiszen tervem van az életben! Isten igéjét akarom hirdetni, hogy az ember szabad legyen. Jézusom, adj erőt nekem! Csak úgy tudom véghez vinni tervem! Nem más a lényegem, mint neked! A szabadság ragyogjon az ember lelkében!

Egy korty pálinka Egy korty pálinka s nyugalom! E kettő nekem csak vigadalom! Nem kell nekem több semmi sem! Isten engem úgy segéljen! Egy korty pálinka s apró öröm! Ennél többet senkitől sem könyörgök! Legalább ennyit adjon meg a Jóisten! Hadd legyen kegyesebb kegyetlen sorsom!