Az Álmok Mezeje

Álmom mezeje oly kopár, gyenge föld kemény rajta már. Zamatos csírákat vihar kimosta, majd Napot hagyott, a földet megfojtva. Egyetlen piciny csíra maradt meg rajta, épp, hogy megőrizte, mező rossz talaja. Elmém hasztalannak véli megtartani, ezért oda is nyúl, búban leszaggatni. Hitnek keze kertész formában, elmém elé ugrik, kertész ruhában. Nem engedi szaggatni utolsó csírámat, … Olvass tovább

1. Szonett: Öreg Fa Reménye

Nyurga fának hulló gyermekei, lassan foszló tettemé hullik el mind, ágak sokasága ráncossá éred, régóta sokasodnak gyűrűi. sötét tintacsepp belé ivódik, méreggel az létét megtűzdeli, eljövendő fagy halált érezteti, az elmúlás tán most beköszöntik. Halk csengettyű dalol fagyos ágain, meleg reményt lejt megdermedt gyökerén, elhozva a jövő fény hírnökét. felcsillannak harmat zöld gyermekek, új hajtást … Olvass tovább

Tétlen Bálnak Balladája

Húrját húzzák hegedűnek, Hárfán szép hang lebben, fuvola lágyan fütyülő, fényt hoz a terembe. Maszkabálra lassan betér, hófehér ruhában, fényes smaragd ékszerekkel, fehér topánkában. minden szempár rajta legel, ében haja lebben, maszk elrejti bájos arcát, valója mételyben. Most hegedű gyorsabban húz, felerősül a hang, bálajtaja új embert hoz, rendül a fényesség. Daliás férfi lángok közt, … Olvass tovább

Világunk változása fiatal szemmel 4: Buszon való közlekedés

A „rohanó világ” jelzőt sokszor megkapja a mai világ, ami igazságot mond, hiszen az ember minden egyes nap megtapasztalja ezt. A busszal való utazás ezt tökéletesen reprezentálja. Mindegyik utazni kívánó személy minden elé helyezi saját utazásának gyorsaságát és komfortját, legyen az az adott buszmegállótól közelre vagy messze utazó ember. Akinek közel van az úti célja … Olvass tovább

Életed Értéke

Léted aranyban dúskáló érték, hidd el, ez nem csupán kedvesség. egy pólyából fakadt minden egyes lélek, Isten gyermekei mind egyenlőek. Sok emberben ennek hite olykor elhalványul, azt gondolják létezésük mindenkinek nyomor. Fejükben a mécses minden tettnél borul, magukban az érték pusztító lángra gyúl. Tudom jól ki miatt gondolod a nyomort, a bántó gonosz az ok, … Olvass tovább

Örök Léted Szívemben

Ahányszor felém int léted emléke, annyiszor hallom újra hangod a fülembe, e ismerős hang végig szalad bennem, könnyeket csalva csillogó szemembe. A régen látott mosoly újra felcsillan, egy szép képben elmémbe bevillan, szövőszéken elmúlt képet fonva, filmtekercsként emlék filmet ontva. Érzem vörös szívem összeszorulva, feléd nyíló érzést mind előhozza, ismerteti velem újra és újra, mily … Olvass tovább

A Bélyegző Cédula

Egyenlőség, nyugodt hitet kovácsolna lelkek ezreiben, a másságban fuldokló megpihenhetne. Születéskor kapott másság cédulában, remény íródna, nem bélyegezne. Nem ostorozna bőröd árnyalata, kifakadhatna lelked valós szerelme. Magad lehetnél semmitől sem függve, öltözeted szabad akarat malma. Nincs ok azonnal bélyegre, mihelyst a cédula a szemekbe mered. A lélek jóval telhet bármi ellenére, a desszert belsőt, ne … Olvass tovább

Az Idő Homokja

Az idő pergő homok saját óráinkban, mindig mozgó gépezet megállíthatatlan. Relatív a homok mindegyik órában, bármikor megszűnhetünk az idő homokjában. Midőn lejár valódnak ideje, a homok nem jegyzi a bűnös lépéseket, bántó kapával művelted a kertet, nagyobb nem lett tőle az időnek perselye. Míg búba fojtottál megannyi lelket, addig a homok a feleslegbe pergett. Megérte … Olvass tovább

Havazás

Őszi idő menne már, rideg évszak erre várt. csípős hideg beköszönt, előhoz hideg szellőt. fent a felhők vizesek, hideg időt éreznek. Cseppek fagyni kezdenek, készülnek mind pehelynek. Felhőből a hópelyhek, hullnak, mint a levelek. földre hulló művészek havas képet rejtenek. Fehér színű festményre, emberek felfigyelve, jó vastagon öltözve, kitérnek a kertekbe. Nagy seregben gyerekek, művészetbe … Olvass tovább

lelkem mézédes mannái

Vérvörös szívem áldott lelkei, borús lelkem mézédes mannái. Mind aprócska gyufák foszforos lángokkal, ékesítik gyertyám kecses, boldog lánggal. Hideg szobámban ágyamon feküdve, rám bórul szépségük takaró képében. Szabadba kitérve fagyos idő fogad, puha, meleg kabát fényükből fakad. Gaz, gonosz vicsorog bokorból, kését előveszi az ármányos dobozból, borús felhőt bontana apró lelkem felett, megbilincselné testemet, lelkemet. … Olvass tovább

Szegett szárnyú madár

Szegett szárnyú madár könnyes tekintettel, alá bukott ablakomnak segély kérelemmel. Eldobva mindent buzgón odaléptem, életem terébe lassan beemeltem. Nem figyeltem ki ő és honnan jött, átugrottam a felesleges dolgok fölött. Amíg erőm bírta rajta segítettem, bármit megtekintve egyenlőn kezeltem. Nem figyelte ki vagyok és honnan jöttem, mindent átugorva hitte, hogy megsegítem. Buzgó segítségem elnyerte gyümölcsét, … Olvass tovább

Világunk változása fiatal szemmel 3 : Az empátia és az elfogadás

Az empátia nagyon fontos dolog lenne ebben a világban, ám mintha egyre kevesebb alkalommal tapasztalnám. Mások érzéseinek segítése és ápolása egy nagyon fontos kapcsolati ág. Maga a szimpátia is nagy segítség, ami alatt legalább megértsük a másik félt, de az empátia ennél sokkal nagyobb gesztus és segítség. Az emberek képesek bárkit szavakkal vagy akár fizikailag … Olvass tovább

Lágy harmónia

A naptól fáradt lelkem pihenni kíván, letelepedni a nyugodtság lágy ormán, félre tenni minden búját és baját, befogadni egy apró lelki harmóniát. Virágokkal tarkított fényben úszó csésze, forró teát, mint lelki áldást rejti el a mélye. Lágy hangokkal játszó klasszikus zenéje, igaz, boldog mosolyt borít a lélekre. Ezen öröm pontok udvaron összegyűlnek, Vélem együtt egy … Olvass tovább

Csalódott szív rezdülés

Oly fájdalom cserjének a kártevő, mint nékem, lelkemben a sötét erdő. külső, belső halk megtorlás, a semmiből felötlő kínlódás. Miként szegény cserje egyre csak rothad, akként marcangol minden álmom rólad. Lágy neszként érkezett két dobbanás között, most e lágy nesz vezeti a dobbanást. Éppen ezért oly törött apró szívem, mint fertőzött ága elmém cserjéjének. Mert … Olvass tovább

Az Élet Sakktáblája

Élj! Ezen egyetlen parancsszó vezesse utadat. A homokóra mi születéskor fordulni kívánt, pergeti magában az idő kevés homokját. Bágyadhatunk és szenvedhetünk azon, ki és hogyan ostromolja lelkünk valóját. Töprenghetünk a vágyak havas ormán, hisz ezek képesek élet határozó gondok lenni, ám akármennyire is törni kíván minket ezek vesztett, sebzett múltja, osztanunk kell időt megértésükre majd … Olvass tovább

Lelkem háborúja

Létem foszlányai széjjel szakadva, szívem kamrája tűznek martaléka. sötét vihar, mint homok vihar, rettenetet súg álmaim ormának. Végig tartó háború két fél között, lélek sötétje és fénye között. Sok harc véres veresége, sötétre színezi vöröslő szívemet. Boldog létet nem szül pénzem mennyisége, magában nem elég siker erőssége. Szívnek kamrája érzelemtől mentes, nélküle a létem aligha … Olvass tovább

Gyászos Viharom

Komor viharral itatott gyászos napok, fájdalmat és keservet szító kegyetlen hajnalok. Át itatja szívem, mint szép kendőt a bor, bemocskolja mind azt, mindet mi ontja a mámort. Egyszer-egyszer eloszlatja gyászos viharom, lágy szellő, mint a remény suhintja pirosló arcom. A szépet hozó mámor általa fel-fel pislog, toronyban a harang a fény szavától kong. Amint úgy … Olvass tovább

Igaz Barátok

Igaz barát, mit jelent? Sokan aligha érzik valóját. Én boldog vagyok, hogy megáldott vele, nem is eggyel, többel is engem. Kik nékem e helyet töltik, a borzalmat boldogságba öntik. Érzem, hogy nem kihasználtság, valós velük minden boldogság. Ők azok kik eddig életben hagytak, nélkülük fájdalmak lenének a napok. Mind tudják milyen borzalmasan lenni, tudják jól … Olvass tovább

Emlékmorzsa

Cikáznak elmémben a szebbnél szebb emlékek, a veled ápolt idők mind életre kelnek, mint a lét égének csillagjai csillognak fejemben, Majd egyenként megállnak és mesélnek. Még érzem a szellőt az napról, arról a boldog, kedves tavaszról, mikor emlékké alakult kerti munkásságunk, nekem citromfüvet közösen ültettünk. Még hallom nevetésed különös tónusát, a veled töltött idő mindegyik … Olvass tovább

Vértanúk dicsője

Magyarság buzgó hitével fűtve, mind ki Szabadságharc hőse, oltalmat akart e kicsiny országnak, életét adva a szabad fogalmának. Buzgón küzdött haza érdekében, megtorpanás nélkül hitt a szabad létben. A szabadságnak vágya erősebb volt mindnél, buzgó szívek hada erősebb fegyvernél. Túlnyomó volt ellenségnek száma, gyászos létbe fulladt a szabadságnak harca. Látván, hogy a nemzet alig áll … Olvass tovább