Ébredés

A felébredő nap hozza, új vigaszt a boldogtalannak, reményt a nyíló virágnak, esélyt a valós igaznak. A búba torkolt lelket megáldja, színnel telt reménysugárral. végítélet a boldogtalanságnak, esély egy boldogabb holnapra. Felébred a természet zöme, örül, hogy még egy nappal tovább élhet. Talán azon nap alatt véget ér meséje, mégis legalább a reggelt megélte. Hidd, … Olvass tovább

Végleges hiba

Egyedül ültem szobámban az ágyam szélén. Komor hatás járta be a szobát, a színek kifakultak minden sarkából. Eszemben sem volt felállni onnan, mert hát minek, nincs semmi, ami oltaná a bennem lévő ürességet. Feküdtem volna vissza henyélni, ám akkor megszólalt a csengő, olyan furcsa visító hangja volt, elsőre fel sem ismertem. Erőt véve magamon felálltam … Olvass tovább

Változó életvitel

A bolygó drasztikus elroncsolódása már sok ,sok éve hatályban lévő folyamat, aminek az okozója maga az ember. Ebben az esetben magáról a bolygó természetbéli romlásáról és az emberi fajon belüli romlásról is beszélhetünk. Az ember, ki magát a létezését és fent maradását is magának a Földnek köszönheti, létezése óta felsőbbrendűséget gyakorol a természettel szemben. Szó … Olvass tovább

Nyugalmas est

Estébe fordult a világ, Lenyugodott már a nagy fénylő óriás. Előbújt társa a hold, mint a sajt oly lyukacsos. Holdat mindig másként látod, van, hogy kifli, van, hogy egész. Mellette ezer csillag, fényként ragyog, ilyenkor az égbolt egy hosszú gyöngysor. Nappal serény állatok nyugovóra térnek, álmukat alusszák ilyenkor este. Vadászatba kezd állatok ezre, örök mozgó … Olvass tovább

Emlékhordó vacsora

A nappaliban ültem az asztalnál. Az ablakon kinézve láttam, hogy a nap éppen nyugodni tér és vörös nyomokat hagy az ég peremén. Egyszer csak valaki kijött a konyhából. – Hát felébredtél Mátékám? Láttam, hogy egy kicsit elpilledtél. – Szólt hozzám mama. Az alvás lehet az oka, hogy hirtelen nem emlékeztem, hogy mamánál vagyok. – Szia … Olvass tovább

Színes Falevelek

Hűvösödik az idő ez idő tájt, sokasodik ereszben a víz. Elbújik a nyári idő, sokkal inkább komorra vált. Fákon a korona mi vigaszt nyújtott, Leváltva zöld színét, lesz ott sárga, narancs, piros és barna, komor tekintettel mindet lehullajtja. Csupaszságán nem legel szemed, vézna kicsi ágak homályba merülnek. tekints lejjebb az avarba, ott bájosan hat a … Olvass tovább

Levél Borította Pad

Őszbe burkolódzott a táj. Egy tágas parkban a padon ülve elmélkedtem. Egész lényem körül színes falevelek hullottak alá és mindről visszaverődtek a nap gyenge kis sugarai. Oly szépen csillogott a táj, mintha csak gyöngyök sokaságát dobálták volna szerte. Gondolataim, mint apró kis buborékok keringtek körülöttem. Az egyik azt mondta: „A politikai nézetek megvitatása”. Még az … Olvass tovább

Szomorú Igazság

Miként a virág szárad, úgy tűnik el sok érték a világban. Miként a természet egyre elveszik, úgy romlik az ember, mi az utóbbit okozza. Nincs értéke a kis csodának, az apró kedves boldogságnak. Helyette mindent gyűlölet borít, ki teheti a felsőbbrendűségre épít. Ahelyett, hogy minden apró mosoly, szívedben boldog képként köszöntene vissza, csak is a … Olvass tovább

Múlatlan idő

Oly rég volt már az első alkalom, mikor kezem arcodra emeltem, mikor lelkem néked ígértem, mikor oda adtam mindenem. Suhanc gyermek voltam még, ifjú vadóc mámorral fűtve. Ekkor láttam meg, pirosló arcod a napsütésbe. Zakatoló szívem víg nótát dalolt, Ingadozó kedvem boldogot sugalló. Megismerve téged új életet köszönt, reggel lelkem másként virradó. Halk bársonyos hangod … Olvass tovább

A Zene Éltetői

Világnak rejtett kincsei megbújnak mind benne. Tele van oly emberekkel, kiket legendának neveznek. Milliók fújják nevüket, világban mind szerte. értékeik nyelve, beszédes az mindnek. Ezen nyelv mi megmutassa, van érték e-fajban, érték mely felcsendül és mind egyszerre fújja. Arany nyelv, beszéd az világban, ezen nyelv melyt ki ember, mind egyszerre fújja. Közös nyelv mit mindenki … Olvass tovább

Arany Lelkek

Csatába torkolt világfájdalom, harcnak idején emberi borzalom. Katonák hada bevonulva, alappillér az védelmet adva. Merész, bátor emberek tömege, kik gazság idején harcba menve, reményt adnak e-népnek, reményt a holnap sikerének. Nők, férfiak egyaránt harcra készen, akár életüket adva eltökélten, készek áldozni mindent, mi csak fontos, ország érdeke, mindenben hasznos. Minden elesett egy szál rózsa, minden … Olvass tovább

Hölgy egy Hegedűvel

Minő gyönyör eme bál melyre meghívatást nyertem, minő elegancia mely bejárja e termet. Ám egyszer csak elhallgat minden hang, a termet most csend tölti meg. A fények kihunynak és csak a szoba közepére összpontosítanak, hol egy szépséges hölgy ül, kezében egy hegedű, melynél szebbet nem láttam még e világon. Eme hölgy a vonóért nyúl, ujjait … Olvass tovább

Máig Vérző Seb

Ohh mily fájdalmas kín, ohh mily borzalom élén. Véget érve vesztesként, harcban elesetként. Közelben élő barátok hada, ki mind e-nemzet tagja. Mind akarat ellenében, Hirtelen másik országban. Ennek okozója múltnak veszedelme, Véget érő háború mellékterméke. Köteles megegyezés általi bántalom, aláirt diktátum, szakadó családom. Nemzet egész család, részekbe elosztva, A háború terhét mind vállán elhordva. Nagybirodalomból … Olvass tovább

Türelmes léptek

Kétoldalú érzés, fájdalom vagy netán boldogság, az élet majd dönt mely kerül ki győztesként. Érezheted, hogy ő az, a boldogság, ám végül, lelke megszentesül sorsként. Ábránd, hiú gondolat volt, semmi több, kettőtök lelke együtt nem egy teljes puzzle. Midőn ez bekövetkezik lelked sokkal kopottabb, törik a mécses, szétfoszlik a gondolat. Képződik az áttörhetetlen burok, a … Olvass tovább

Élet

Élet, mit is jelent e szó? Egy állapot mit a születés indít, végül, amit majd halálom meg állít? E kérdés igen elgondolkodtató. Mióta felfogom létezésem, életnek hívom a múló időt. Életnek, ezt az akár röpke időt. Mert nem tudhatom mily hosszú e létem. A földi lét e két pont közt áll, netán haszon a csíra … Olvass tovább

Szíved Kívánsága

Mit szíved kíván, add meg neki azt, ne rejtsd el elméd egészétől. Mit szíved kíván, váltsd valóra azt, mert e-kívánság jó, ne vedd el szívedtől. Mit szíved rejt, add át neki azt, mert nem tudhatod mikor válsz hamuvá. Mit szíved rejt, tárd ki neki azt, hagy forrjon két szív, hagy váljon boldogsággá. Mi szilánk lelkedet … Olvass tovább

Jelen pont

Egyhelyben állsz és reszketsz, mint a nyárfalevél. Mily fájó megragadni egy bizonyos ponton. Úgy gondolod tovább haladni kilátástalan. Csak meredsz és menekülsz magad elől. A múlt felőrölte benned az életet, a megragadás lassan megöli lelkedet. Borzalom a múlt, jövő csak remény ábránd. A jelenhez kell nyúlnod, nincs más kiút. Jelen, ez a pillanat, mely most … Olvass tovább

A Természet Dallama

Hajnalodott az idő, lassan reggelre nyissa szemét a világ. Ajtómból kémleltem a világos kék eget, majd látván milyen szép, kiléptem, várt a kinti világ. Oly szép hang mi ilykor fogad, madár csicsergés, korán kelő gyermekek boldogan ható kacaja. Éreztem az élet örömét mind e-hangban. Nagy levegőt véve szívtam csak szívtam a tiszta levegőt, oly tiszta … Olvass tovább

Érzelem és Gondolat

Tárd ki lelked e-világnak, hagyd, hogy mind mi gondolat, mind mi érzés tova szálljanak. Ezen lesz az éltető gondolat. Az élet érzelmek nélkül hazug ábránd, töltsd meg vele életed, hagyd kifakadni. Gondolatok rejtegetve csak, mint egy üres napirend, szárnyaljon hát elméd, hagyd kifakadni. Magadban rossznak hiszel mindent mit érzel, meg mutatni mind ezt sohasem merted. … Olvass tovább