Könyvtári történetek

Álompor Két kisdiák érkezett a könyvtárpulthoz. – Valami jó izgalmas krimit szeretnék! – mondta az egyik. – Én pedig különleges, állatos történeteket! – szólt a másik. Gyors segítség és némi válogatás után a kicsik boldogan bevonultak a gyereksarokba. A meleg, kényelmes párnák közt elhelyezkedve olvasni kezdtek. Pár perc múlva Juli néni körbejárt az állványok és … Olvass tovább

Az álomtündér meséje

Munkából hazajövet vettem egy liter tejet, pár sóskiflit és csendben belopakodtam az otthonunkba, ahol kilencéves fiam épp aludt. Véletlenül becsapódott az ajtó mögöttem, és erre felébredt a nagyfiú. Ha már így történt, akkor azon nyomban elmesélte nekem, hogy mit álmodott. Tán kuszának tűnhet, amit mondott, mint ahogy az álmok általában meglepőek szoktak lenni. Igyekeztem mindent … Olvass tovább

A fekete puttony

Csak egy apró zaj volt. Egy furcsa puffanás. Vagy afféle. Gábor épp a kertben gereblyézett a budai kerület egyik csendes utcájában. 2023 esős novemberének első hideg hete volt és hétfő. Az időjósok záporokkal fenyegettek. Rádión, interneten adták tovább a hírt. Minden arra utalt, hogy a kis birtokosoknak hamar rendbe kell tenniük a kertjeiket, még az … Olvass tovább

Bice-bócák. (Meseálom bolondgomba fogyasztás után)

Egyszer volt, hol nem volt a nagy Málnaerdőn innen, a Perec-szigeteken túl, épp a Csokoládéhegy tövében két pici falu: Bicefalva és Bócaföld. Hogy-hogy nem, ezen a különös vidéken együtt lakott a forróság és a rettentő fagy. Az izzó Bócaföldet a vidáman csörgedező Vanília-patak választotta el Bicefalvától, ahol minden jéghideg volt a szánkózók nagy örömére. A … Olvass tovább

Nem vagy egyedül

Hajnal hull, a sötét égre döccen lágy, reppenő, boldog mosolyod. Ég áldja mind azt, akinek nincsen magánya és társban szomorog. Lassú gyászban ünnepel a gazdag. Gyásza lehet több a többinél? Arcodon egy új, vidám álarccal víg napod majd rögtön véget ér. Élet csörren, víg korcsmában ébred bús ember, egy lassú gyászoló. Az, aki már elment, … Olvass tovább

Álomkép

Úgy gondolom, úgy érzem rég, nem alszol még elég mélyen. Lelkedben él egy furcsa szép kép, egy nagy varázsló itt az éjben. A Csillagok, az Út, Te és a Szó. Így született meg a Mindenható. Majd egyszer eljön és Ő dönti el, ki aki élhet, vagy mennie kell. Majd itt lesz a Fény, hol élnünk … Olvass tovább

Az okos pocok és a kígyó

“Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek! A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam a szót eszgébéen.” Mesegyurma Mókanyelven. … Olvass tovább

Apák napjára

Ma sem jön szó a számra. Nincs, ki szárnyat leljen lelkem udvarába, hogy azt, mit vágyok, merjem. Elköszönnék Tőled csendben. Lendülnék már, de megnémulok. A múltamba nézek. Hallgatok. Karolnálak, kérdeznélek, átölelnek égi lények, helyettem. Most bennem nagy türelemre, bölcseletre int az elme, s hogy hallgatok sok éneket, kipárnázzák lelkemet. A csend körbeleng magányomban idebent, s … Olvass tovább

Szigetköz

Hétköznap van. Erős, büszke július. Még tart a gigantikus, ősi rend, de a párás, lusta fák között, honnan messzire elköltözött a vidám madárcsivitelés, gazdag aratás, áldásos vetés, – már ingatag a csend. Nyári bundáját tépi a földnek a gép! Zöld, sebes arca remeg. Homlokát ráncolja a nagy víz, medrében vadul hempereg, vagy álmos, csupasz hasát … Olvass tovább

Az öreg meggyfa

Öreg meggyfa nem növekszik. Széllel ága nem kötekszik, és bölcsen hajlik, hogyha kell. Csak simít leveleivel szelíden. Gyümölcse már savany-édes. Ragacsos és cseppet mézes. Ahogy szedik késő estig, gyerek-kezet is megfestik színei. A domboldal ős lakója. Egy létra a támasztója. Sok göcsörtös, fényes ága, mint egy madár fáradt szárnya, integet. Többen jönnek, vödröt hoznak, öreg … Olvass tovább

A feledékeny királyfi

Élt egyszer az álmokon innen és a csodákon túl egy feledékeny királyfi. A nép, kik között szívesen elvegyült, csak Felefinek nevezte, mert minden második szavát elfelejtette. Sőt! Amit neki mondtak, annak is csak a felére emlékezett, nagy bánatára az öreg Felemás királynak. Történt egyszer, hogy a Szomszéd ország és a Felemás királyság lakói összevesztek a … Olvass tovább

Bendegúz és a titkos tekercsek

Egyszer egy angyal úgy döntött, hogy leszáll a Földre, kicsi gyermekként. Azt tervezte, hogy talál majd valami jó meleg fészket, ahol élvezheti az emberek társaságát, a világból összegyűjtött sok-sok fényt és örömöt. Tiszta gondolatait mind magával hozza, hogy megismertesse az öreg Föld lakóit új csodáival. Arra gondolt, hogy egészen csepp emberpalántaként újra megszületik és csak … Olvass tovább

A jó bornak nem kell cégér

– Hová lett a Béla? – kérdezte édesanyám, amikor házuk kertjében megszűnt a kopácsolás. Kimentem a teraszra és a mestert szólongattam. Így hívatta magát a kőműves, akire a külső falazat felújítását bíztuk. – Béla! – kiáltottam újra, majd kimentem a szőlősbe is, hátha ott találom. De nem! Visszatértem a szülői házhoz. Láttam, hogy a málló … Olvass tovább

Anya és a teremtés

Még naponta eszembe jutsz! Azt hiszem, így lesz örökre. Ahogy elmúlnak éveim, egyre több könnycsepp görög le. Még a só is tőled való, a cukor, a szó, a szemed. Oly furcsa a Mindenható, hogy elvette tőlem kezed. Már Téged ölelnek fények. Már megvilágítanak. Önzésem mélyén megbújva látom időm, hogy szalad. Te az almát választottad. Ettől … Olvass tovább

A milliomos

Érdekes történet volt! Nem is tudom, hogyan kezdjem el mesélni Nektek! Régen, még a szüleim idejében a régi bakterházaknál egymásnak köszönt ember és vonat. Akkoriban a sorompókat kézzel hajtották fel és a vagonok igazán fapadosak lettek barna, sárga-csíkos székeikkel. Mint az utazó darazsak, olybá tűntek színeik a figyelmes szemlélőnek. A fekete vaskályhák pedig minden vonat … Olvass tovább

Várakozás. (Anyák napjára)

Faluszéli kép. Öreg, kedves, szép. Kapu nyikorog. Recseg a tető. Egy galambetető égre lázad. Málló pókháló köti a házat. Kútkáva várja, hogy jöjjön párja, a gém, vödörrel feje tetején. Látogatóba érkezzen végre, hogy bebújjon gyöngytükrös vizébe. Görbe kémény füstölög magába. Torka kormos, füst a vacsorája. Rövidlátó ablak repedt üveggel. Faajtó moccan rozzant fakerettel. Harangszó ébred. … Olvass tovább

A szegénylegény és a királylány

Egyszer volt, régen volt, a gyémánthegyeken innen és a gyöngyharmaton túl, ahol a csillagfürtök és jégvirágok együtt nyílnak, ott simult a hegy lábához néhány furcsa, régi faház, mélyen Játszóvölgy rejtekében. Lakói igen különös emberek voltak. Esténként az erdőkben kóboroltak és új, ismeretlen élményeket kerestek lent a völgyben, hogy napjaikat színessé tegyék fárasztó napi munkájuk után. … Olvass tovább

Kapocs

Borotválkozás közben vettem észre, ahogy megbújt a ráncok között. Egy pici heg. Egy apró, réges-régi emlék. Óvodás voltam és az udvaron játszottam a többiekkel. Labdáztunk. Hát igen. Akkor még volt magyar foci! Sőt, homokoztunk is. Érdekes, homok azóta is van. Az egyik kislány kergetett, mert elvettem a lapátját. Két színes masnija cikázott mögöttem, és amikor … Olvass tovább

A csodaláda

Még óvodás voltam, de már azt hittem, mindent tudok az életről. Bátran be is mentem abba a szürke, nagy épületbe, ahonnan vidám gyerekzsivaj szűrődött ki. Igazából édesanyám vitt erre az első alkalomra, hogy hozzászokjak a sok új dologhoz. Így kérte a Dadus, és persze Klári néni, a kedvenc óvó nénink is. Milliónyi ismeretlen játék, tejbegríz … Olvass tovább