Bujdosó Miklós Gábor

Egy novella, egy videó. Az írás után három kép vár rád. Evezős hajók a Balatonon. Kezdetben voltak a fahajók, melyek felső peremén bőrszíjakba bújtatott rövid falapátokkal eveztek a „vízenjárók”, hol a túlsó partra igyekezve, hol pedig halászni. Az üléseket bezsírozták, hogy némileg hosszabb csapásokkal haladhassanak, a láb erejét is felhasználva. Ehhez nem ártott egy kevésbé … Olvass tovább

Egy novella, egy videó. Ünnepi örömzenét és tréfát láthatsz a történet után. Húsvétolás a Pilisben Nagyböjtök idején Gaján Vilmos népművelő, regegyűjtő barátommal kis falvak régi szokásait gyűjtögettük össze a helyi bölcs öregek szavai nyomán. A tisztára meszelt „Pityókázó”, a kis korcsma adott otthont elsőre ezeknek a beszélgetéseknek a dombok közötti településen a Pilisben. Ott üldögéltek … Olvass tovább

Itthon íródott Párizsi történet. Ételzene… Utána csodát fogsz hallani! Egy filippino énekes, Marcelito Pomoy hangját. Bujdosó Miklós Gábor: Ételzene Párizsból Öt perc séta után a fiatalok az étterem előterében illatozó ételzenére érkeztek. Hosszú folyosót láttak, többszáz színes üzenettel és plakátokkal teleragasztott, csillogó csempékkel körített párás üvegfalakat. A világ összes nyelvén zsibongó emberek bábeli zűrzavarában volt … Olvass tovább

Amira Willighagen ifjú énekes előadásával köszöntöm a mai napot. Az írás utáni linkre kattintva hallgathatod. Március 15. A mesélő pad Tavasz volt már, barátkozó március. Egyre többen ültek le hozzám beszélgetni. Akadtak olyan napok, amikor álltak rajtam, amikor átugráltak felettem és volt, amikor ágy voltam. Békét adó, szótlan hallgató. Azután eljött egy szokatlan hajnal és … Olvass tovább

Élet falun Az ember azt hiszi, hogy örökkön elmondhatja gondolatait. Valakinek. Ahogy érzi, az út vége közeledik, egyre kitárulkozóbb, egyre megértőbb lesz másokkal és elege lesz a magányból. Valaki szóljon hozzá végre! Csak érintse meg a kezét! Vagy legyen kire főznie! Ezt akarta. Közel negyven év telt el. A karja zsibbadtan feküdt mellette. Ölelni már … Olvass tovább

Közeledik Malacka szülinapja – Ó, te kis butus! – mondta Füles, a pocakos csacsi, a tányértalpú mackónak. – Hát nem szóltál Malackának, hogy vigye innen a mézét? Már egy hete vár rá! – Szóltam, szóltam, de tudod, hogy milyen feledékeny. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot! – jegyezte meg Tányértalp. – Nem is háttal kezdtem. Pontosan … Olvass tovább

Az Új Év köszöntése Egy újabb év telik el? Hála Istennek! Talán nem lesz több háború! Talán bölcsebbek leszünk. Vagy tapasztaltabbak. És a megtapasztalás után rájövünk, hogy nem a kor tesz bölcsebbé. Úton vagyunk csupán az elköszönés felé. Egy ideig kerülgethetőek ezek a történések és a beszélgetések a szeretteinkkel, míg az útra induló lélek hangja … Olvass tovább

A pécsi buszvégállomás egy igazán gondosan szervezett utasváró hely volt. A takarítók, pénztárosok, sofőrök már láttak sok-sok örömet, gondot, székeken alvókat, bőröndöket ölelőket, vágyakozókat, emlékkeresőket munkájuk során. És betegeket. Útra indulókat. Hajnalig fázó hontalanokat. Néha még kedvességet is. A nyolcas állásnál már gyülekeztek az emberek. A tizenegy órás járat indulására vártak. Elől gyerekek bújócskáztak az … Olvass tovább

András a kis süteményes bolt közepén ült. A vendégeket figyelte. Látta az érkező lelkes gyerekeket, a csendes szegényeket, a soványakat, kövéreket, a bölcsen néző öregeket. Mind egy jó szóra vágytak, ízes édességre vártak és a hosszú sorban álltak. Amikor az ajtó halkan csilingelt, a felnőttek felkapták a fejüket és az újabb érkezőket vizslatták. -Bizonyára autóval … Olvass tovább

Pál-völgyi Pál Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vidám óriás, aki birkákat legeltetett a vadregényes budai hegyek között. Amikor még kicsi, három méteres legényke volt, édesapja rábízta az állatok gondozását, és a körtefák magasan növő gyümölcsének leszedését is. Később, ahogyan teltek az évek, az ifjú egészen megemberesedett. Ha kihúzta magát, a földtől a … Olvass tovább

Ez a hely a körúton zajló autós vérkeringés mellékágaként kissé bedugulva, kissé elmeszesedve, de élt az Osváth utca rejtekén, a hetedik kerület közepén. A Lenin körúttal párhuzamos, egyirányú utca mindig teherkocsikkal zsúfolt terület volt. Szemben vele az Atheneum nyomda papírszállítmányai gördültek a pincék biztonságába, a Kulacs étterembe pedig ásványvizek és borok csúsztak lefelé, barna, vastag … Olvass tovább

Kora délután volt. Hétvége. A kocsik hosszú sorokban kígyóztak Pestről kifelé. Gábor épp Budakeszi irányába haladt volna, de csak állt az autóval a dugóban. Bekapcsolta a rádiót. Remek zene kavargott elő, ami megrezegtette az ablakokat. Gábor visszagondolt a délelőttre. Néhány órán át kerti földet kapált a szüleinél. Mikor elfáradt, illatos teával kínálták. Vízhajtó, csodás csalánteával. … Olvass tovább

Ősz volt már, napfényes, bordóleveles ősz. Pétert nagyanyja egy Tokaj környéki kis faluba hívta szüretelni. A lelkes unoka megszervezte az utat és a mamával egyeztetett. -Négy barátommal jövök. Mit tanácsolsz, mami? -Péntek estére gyertek le! Csak magatokat hozzátok! Étel, ital, szőlő és a szállás itt lesz nálunk. Péter és barátai délután négykor indultak a Nyugati … Olvass tovább

2024 tavaszán történt egy remek, napfényes délutánon. Találkozómra vártam. Másfél órával előbb érkeztem a megbeszélt csendes kis étterembe, Budán. Ásványvizet kértem és egy kávét, hogy frissen fogadjam beszélgető partneremet. Várakozás közben olvasgattam és lassan késztetést éreztem az illemhely meglátogatása iránt. Telefonom az asztalon hagyva kérdeztem, – merre van a mosdó? Egy kedves hölgy mutatta az … Olvass tovább

A fűben pihenve néztem, mint játszik a fény, a levélmintás árnyék, és az akácillattól bódult sok pici lény a diófa alatt, békés bűvkörödben. Bőröd feszes volt, arcod álmodó, hajad napfénnyel táncoló. A növények apró neszei, a távoli harangszó, a simogató tejillat megbabonázott. Végigsimítottam a homlokod és egy hosszú pillanatra előre láttam harminc, negyven évet az … Olvass tovább

Délutáni sétámat befejezve a közeli hegyek közül siettem hazafelé, hogy elküldjem megígért írásom este nyolcig Károlynak, az irodalmi lektornak. Hét óra környékén megérkeztem. Van még időm! – gondoltam és feltettem egy teát főni, majd a laptopomhoz léptem. Ahogyan leültem, az oldalam megnyomta a zsebemben felejtett telefon. Kivettem. A készülék fázósan, sötét arculattal nézett rám. Teljesen … Olvass tovább

Tányértalpú kismackó 1 Közeledik Malacka szülinapja – Ó, te kis butus! – mondta Füles, a pocakos csacsi a tányértalpú mackónak. Hát nem szóltál Malackának, hogy vigye innen a mézét? Már egy hete vár rá! – Szóltam, szóltam, de tudod, hogy milyen feledékeny. Egyébként háttal nem kezdünk mondatot! – jegyezte meg Tányértalp. – Nem is háttal … Olvass tovább