Cettler Gertrúd

rövid szavak érzéketlenül sebes reflex belőled, te frivol csakis az oly trendi ’mindenmentest’ kérem de főleg blöffölés, faragatlan modor, visszaválthatatlan pénznem maradjon nálad, bébi indulj, mielőtt a 6.20-ast le fogod késni időtlen időkig a rád szánt napjaimat másra szeretném ki-mérni: lelassulva önmagam jóbarátja lenni a csendben alkotó örömöt lelni a szeretet illatát mézeskalácsból kisütni nézni … Olvass tovább

néhány nap múlva láthatlak újra remélem, hogy nem leszel velem oly mogorva sétálunk majd együtt kéz a kézben csevegünk estig a naplementében igen, bébi… ezen a csodás december huszonhatodikai télen kérlek, ha jössz pár centis havat is hozzál, érzelgős szavakat majd fülembe sejtelmesen suttogjál meséld el milyenek voltak nélkülem töltött napjaid közben szelíden átkarolom puha … Olvass tovább

mint ahogy a hullámokkal partra vetett kagylók egymásra dobálva érkeznek az ébredező érzések kezemet kezeden olyan sablonosan tartom kissé még tán kesze-kuszák ezek a szemekbe félénken nézések kérdésre kérdéssel replikázzuk egymásnak meg nem nyílt ingatag eszméinket tudhatjuk-e már most hova irányítjuk ezt a kényszeres párkereső marketinges mítinget?

kérkedő kacatok között keresem önmagam letisztult épségét, itt-ott elszakadt emlékek meredten várják viselőjük maradni kívánt hűségét máshol már távozásra intett alkalmi göncök jóízű good-bye-t legyintenek; vége egy színtelenül megfásult szezonnak nobilis, diszkont kiárusítást hirdetek

zavarosan zakatol valami ami már rég elsuhant valahol az őszi tájon át elillanva fújja vissza mesterkélt bánatát múlt nyarak örömteli éneke hümmögve hüppögi bárcsak belibbenne a vígkedélyű mámor itt hagyná önmagát egyszer s mindenkorra

benned a szikra bennem a végtelen vágy, gerjesszünk csodát!

hazugságszirom lehullva egy ideje új táptalajt vár

a tavasz eszméje lomha léptekkel belopódzott képzeletembe: virtuális falakat lebontva energiát vesztett fizikumom rohant kifelé a zöld lombkoronák, üde kis patak irányába fejvesztve zimankós tekintetem őzike szemekkel farkasszemet nézett tán, ábrándokat kergettem és csupán ködfátyolos képzetdarabkákra bontogattam le képletesen képtelenül az egészet…? sehol egy rügyfakadás, sehol egy vidám csicsergő dallam, mely még ködfátyolosan funkcionáló füleimnek … Olvass tovább

most minden hangos, halkítok rajtuk, így lesz csendélet bennem

érdektelenség miatt csatornát váltok, szórakoztass mást(!)

…gondolataimban elidőzve… várom, hogy írni fogsz, hogy majd legalább 1 csipetnyit jelzel; nem tovább, csak keddig, hogy meddig…? hát nem várok tovább, csak eddig; a várakozás uncsi, kezdem magam elfeledve cserbenhagyottnak lenni, ha netán észbe kapsz, hogy ideje pötyögni, hát, ne cirádás sablonszöveget küldjél, hisz sokkal többre vagy képes, tehát csak küzdjél meg a szavakkal, … Olvass tovább

ha…a biciklim lennél…küllőiden át sodródnék veled

…tán már 100+1 éve is annak, mikor egy forró nyári délutánon ragyogó szemeidet látva odakint a verandán állva indulatosan integettél nekem… majd abban a daliás sötét kalapodban, no, meg a szinte semmihez sem passzoló seszínű bőrcsizmádban arcátlanul udvariasan megindultál felém kérkedve rebegtetted hozzám a kissé szemtelenül pimasz kérdést: „Volna-e kedve a tündéri leányzónak e hűs … Olvass tovább

kérhetsz tőlem bármit, csak búcsúcsókot ne; annak papíríze van

átperdül a nappal valami árnyaltabb félébe letérdelve bájos dallal üdvözletet hint a már homályos horizont szélére elköszön a nyártól deres napszakok jönnek ám még ajkai peremére mosoly – gödrök napba megmártózni ki-kiülnek