Cettler Gertrúd mint ahogy a hullámokkal partra vetett kagylók egymásra dobálva érkeznek az ébredező érzések kezemet kezeden olyan sablonosan tartom kissé még tán kesze-kuszák ezek a szemekbe félénken nézések kérdésre kérdéssel replikázzuk egymásnak meg nem nyílt ingatag eszméinket tudhatjuk-e már most hova irányítjuk ezt a kényszeres párkereső marketinges mítinget?
végtelennek tűnő időtlen várakozás kifogyhatatlanul kéretlen kérdéskör virtuális vágyak bókok, randik, megszemélyesített személytelen szerelemtárgyak mű-alkotás, kéretlen kritika, age gap, generációs áthidalások vajon lehetsz te számomra még áldás vagy inkább egy újabb átok…
kérkedő kacatok között keresem önmagam letisztult épségét, itt-ott elszakadt emlékek meredten várják viselőjük maradni kívánt hűségét máshol már távozásra intett alkalmi göncök jóízű good-bye-t legyintenek; vége egy színtelenül megfásult szezonnak nobilis, diszkont kiárusítást hirdetek
zavarosan zakatol valami ami már rég elsuhant valahol az őszi tájon át elillanva fújja vissza mesterkélt bánatát múlt nyarak örömteli éneke hümmögve hüppögi bárcsak belibbenne a vígkedélyű mámor itt hagyná önmagát egyszer s mindenkorra
benned a szikra bennem a végtelen vágy, gerjesszünk csodát!
hazugságszirom lehullva egy ideje új táptalajt vár
a tavasz eszméje lomha léptekkel belopódzott képzeletembe: virtuális falakat lebontva energiát vesztett fizikumom rohant kifelé a zöld lombkoronák, üde kis patak irányába fejvesztve zimankós tekintetem őzike szemekkel farkasszemet nézett tán, ábrándokat kergettem és csupán ködfátyolos képzetdarabkákra bontogattam le képletesen képtelenül az egészet…? sehol egy rügyfakadás, sehol egy vidám csicsergő dallam, mely még ködfátyolosan funkcionáló füleimnek … Olvass tovább
most minden hangos, halkítok rajtuk, így lesz csendélet bennem
kiérdemelt érdektelenséged rajtam már többé nem fog ki értelmetlen éretlenséged a játszmánkból most inkább hagyjuk ki kétes ügyeidet egyszer s mindenkorra függesszük fel játsszuk, hogy ismét konokul komolytalan jóbarátok vagyunk telis tele megannyi empatikus érzéssel szerelmi gubancainkat, melyekkel mindeddig megajándékoztuk egymást aktuálisan tegyük szabaddá, majd ismét bolygassuk fel kell ez a téves oda-vissza kérkedősen rémes, … Olvass tovább
érdektelenség miatt csatornát váltok, szórakoztass mást(!)
…gondolataimban elidőzve… várom, hogy írni fogsz, hogy majd legalább 1 csipetnyit jelzel; nem tovább, csak keddig, hogy meddig…? hát nem várok tovább, csak eddig; a várakozás uncsi, kezdem magam elfeledve cserbenhagyottnak lenni, ha netán észbe kapsz, hogy ideje pötyögni, hát, ne cirádás sablonszöveget küldjél, hisz sokkal többre vagy képes, tehát csak küzdjél meg a szavakkal, … Olvass tovább
ha…a biciklim lennél…küllőiden át sodródnék veled
…sejtelmed sincs miféle érzelmekkel is küzdöm, mikor hiányod illatát párnám alá gyűröm tény, hogy tollvonási tüneteim vannak megválaszolásra váró kérdéseket írok össze újra és újra magamnak
…tán már 100+1 éve is annak, mikor egy forró nyári délutánon ragyogó szemeidet látva odakint a verandán állva indulatosan integettél nekem… majd abban a daliás sötét kalapodban, no, meg a szinte semmihez sem passzoló seszínű bőrcsizmádban arcátlanul udvariasan megindultál felém kérkedve rebegtetted hozzám a kissé szemtelenül pimasz kérdést: „Volna-e kedve a tündéri leányzónak e hűs … Olvass tovább
fülemben még ott serceg hamvas hangod, mint az idejét múlt lemezjátszó tűjével követett bakelit dallama
kérhetsz tőlem bármit, csak búcsúcsókot ne; annak papíríze van
átperdül a nappal valami árnyaltabb félébe letérdelve bájos dallal üdvözletet hint a már homályos horizont szélére elköszön a nyártól deres napszakok jönnek ám még ajkai peremére mosoly – gödrök napba megmártózni ki-kiülnek
van, hogy aktívan egymásba tiszta lelket nagy vödörből öntünk jókedélyű mosollyal retinádba mélyen belenézek feledjük a sok fáradalmas hétköznapi hűhót töröljük a melankólikus pillanatokat töröljük még tán azt is mi még nem volt új fejezetet írunk kicsit önmagunknak mindig ígérjük, hogy a szombatvasárnapi kikapcs totál felfrissít s aztán egy pillanat alatt passzív pillantásba váltunk, hogy … Olvass tovább
a pillanat, mikor fejemben harsány gondolatok cikáznak rólad olyan, mint mikor kedvenc teámat szürcsölöm: a körülöttem zajló pörgést lelassítva egyszerre ragad magával a tény, hogy egy-egy idea is lehet ízesen finom, és persze annak felismerése, hogy mindez el is múlik egyszer…ám, csak akkor, ha nem töltöm újra a csészémet
ha netalántán úgy döntenél, hogy egy napot kint a szabadban töltenél, akkor mindenképpen azt ajánlom, vidd magaddal kis vagy nagy kedvenced, hisz így lesz a friss levegőn töltött perceidből beteljesült igazi vágyálom, no de a pórázról se feledkezz el, ne is próbálkozz buta csellel, mert a kis kedvenced bármily turpisságra úgyis rájön, és ugye nem … Olvass tovább