Gyilkosság a Rózsa Gimnáziumban

Mikor leparkoltam az autómat az iskola előtt, vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Az a sok év szenvedés, amit itt töltöttem, kirekesztettként, semmibe véve, még a tanárok által is. És most, hogy egy megoldandó gyilkosság történt, azonnal kit hívnak, engem. Jellemző. Percekig csak ültem, és csodáltam, ahogy az autó, szélvédőjén patakként folyik le a víz. Ekkor megláttam … Olvass tovább

Hullócsillag

Hullnak az égből a csillagok, De én mindig igaz barátod maradok. Számíthatsz rám minden bajban, Míg itt vagyok, neked vagyok. Ha fáj, bármit elmondhatsz, Nem kell, hogy szólj, Csak nézz reám, Széttört lelked fényes porcelán. Könnyeid, mint záporeső, hullnak, De ezek a sebek mindig begyógyulnak. Ha arcodon mosoly otthont talál, Szívem ismét hevesen kalapál. Megyünk … Olvass tovább

Nem éreznek semmit

Emlékszem, ezelőtt tizenöt évvel, még ifjú csemeteként álldogáltam itt. A szomszédban folyt a kis patak. A fák szinte az égig értek. Az állatok pedig boldogan ugráltak fel-alá a park egész területén. Boldogok voltunk. Amikor reggel kinyitottam a szememet egy vidám mókuscsalád rohant át zsenge ágaim között. A madarak szinte dalolva repkedtek ide-oda. Akkor még minden … Olvass tovább

Szorosan Ölelj

Kora őszi reggel volt, amikor kinyitottam a szemeimet. Talán a redőnyre csapódó eső kopogására keltem fel, de az is lehet, hogy legbelül éreztem valamit. A szomszéd szobából, még hallottam, anyukám halk szuszogását. Nem akartam felébreszteni, így inkább az ágyban maradtam, majd pár pillanat után hirtelen elkapott valami fájó érzés. Az álmomra gondoltam, ahol felnőttként vigasztaltam … Olvass tovább

Ők megmondták

Villámok, és mennydörgések kíséretében sétáltam visszafelé. Hagytam, hogy a bőrömön az eső végigcsorogjon. Gondoltam, legalább az eső hozzám ér, ha ő már többé nem. Ez csak az én hibám. Milyen ostoba voltam! Hatalmas villámlás közepette fordultam be a sikátorba. Éreztem, hogy valaki követ. Talán a lelkiismeretem volt az, nem mertem megfordulni. Féltem. A vihar nem … Olvass tovább

Néma Vallomás

Kop, kop. Hallatszik a kopogás az ajtón keresztül. Remegve állok ott, és várok, de nem is tudom mire. Értelmetlen az egész, de mégis, egy remény felcsillan, mikor meghallok egy hangot. Ott áll valaki, az ajtó másik oldalán, tudom, érzem. De kettőnk között az ajtó, mint sok-sok kilométer távolság, elérhetetlenné tesz téged. Ajkaimat szóra nyitom, talán … Olvass tovább

Hajnali napsugarak

A kedvenc bögréddel a kezemben ültem a párás ablakkal szemben, azon a hideg őszi reggelen. Minden nap ezt használtam, amióta csak elmentél, ezt pedig itt hagytad nekem, mint egy emléket. Valamit, ami még mindig segít elhinnem, hogy egyszer visszajössz. Lassan belekortyoltam a kávémba, és éreztem, ahogy a már kihűlt feketekávé árasztotta keserű íz szétárad a … Olvass tovább