Cinka István Nagyon fáradt voltam aznap, el is határoztam, hogy este korán lefekszem. De borzasztó rémálmom volt. Először egy vonatra akartam felszállni, de lekéstem. Meg kellett várnom egy másik azonban régebbi stílusú gőzmozdonyt. Hatalmas búzamezők között haladt a vonat, amikor hirtelen megálltunk, a kalauzt megtalálva derült ki hogy itt mindig meg kell állnia a vonatnak, hogy ne … Olvass tovább
Már közeledett a tél. Búcsúzott az ősz. Nagyon nehezen akarta átadni a helyét. A nap melege gyenge volt már. Az ősz hulló levelei még a földön pompáztak különböző színekben. Az ősz azonban maradni akart. – Miért siettetsz annyira? – kérdezte a téltől. – Azért, mert én szebb vagyok, mint te. – Szebb? – Igen, a … Olvass tovább
Mióta élek próbálok mindenkivel szemben udvarias, tisztelettudó lenni. Természetes, ha a lányokat előre engedem. Segítek az idősebbeknek. Nem is gondoltam, hogy erre mennyire felfigyelnek a mi rohanó világunkban. A házban ahol élek laknak idősebbek is. A szomszéd néni mivel egyedül élek szokott ennivalót hozni. Ebédet, amit főzött. Hiába szabadkozom. Ezt csak úgy tudom neki viszonozni, … Olvass tovább
Rég élek már albérletben. Emeletes házban, az első emeleten. A munkám miatt alig ismertem szomszédaim. Estefelé értem mindig haza. Hétvégeken szüleimhez utaztam. Aztán eljött a karantén. Itthonról dolgoztam. A boltba ritkábban jártam. Eszembe jutott, hogy szemben egy idős néni lakik. Köszöntött reggelenként, mikor dolgozni jártam. Sosem tudtam megelőzni a köszönésben. Gondoltam becsengetek. Hátha kell valami … Olvass tovább
Volt egyszer, hol nem volt, mint a mesében, csak ez valóságban. Munkám miatt egy vidéki városba kellett utaznom. Nem először csináltam. Azonban ez alkalommal a metróról két állomással előbb szálltam le. Mivel a Déli pályaudvarról indultam volna tovább várnom kellett egy másik metróra. Időm volt így vártam. -Szia. Tudnál segíteni? Egy lány állt mellettem -Miben … Olvass tovább
Az erdő mindig tartogat valami meglepetést, valami újat, meghökkentőt. Így történt ez az állatokkal is. Két kis egérke játszott az erdő szélén. Egyszer csak erős fény vette el figyelmüket. Meg is ijedtek. Szaladtak haza. – Jaj mit láttunk? – Mit? – Valami vakító fényt. Ugyanakkor a kis rókafiak is ijedten szaladtak haza ettől a fénytől. … Olvass tovább
Mackó papa és mackó mama békésen üldögélt a barlangjuk előtt. – Nézd de szép időnk van papa! Minden világos, a fény eláraszt bennünket.-mondta mackó mama. – Papa meddig leszünk még kint?-kíváncsiskodott a kis medve testvérpár. – Élvezzétek a meleg napsugárt, a fényt. Nemsokára úgyis bemegyünk a sötét barlangba. Csak árnyékot látunk, míg el nem alszunk … Olvass tovább
Mindig városban éltem. Hirtelen jött az ötlet. Mi lenne, ha falura költöznék. Ennek már tíz éve. Az első napra nagyon jól emlékszem. A bútorszállító behordta a bútorokat. Pakolászni kezdtem. Csengő szólt. Kinéztem. – Jó napot szomszéd. Biztosan megéhezett.-egy néni szólt kezében kis fazékkal. Amint a kapuhoz mentem bemutatkozott és átadta az ételt , mit nekem … Olvass tovább
A hajnali csend itt van még az utcákon sötét lámpa ég. A ház ablakai ébrednek sötétből világosak lesznek. Csend, még mindig csend de az első nesz megjelent. Lassú moraj, halk zene a csendből dübörgés. Nem a reggeli ébredő nesz dörög az ég vihar zaja ez. Viharral ébred a kora reggel a világosságot nyeli a sötét. … Olvass tovább
Arra kérdésemre, hogy lehet-e nyáron korcsolyázni nagyon sokféle választ kaptam. – Persze, hogy lehet. Van fedett műjégpálya. – Igen. Szeretek görkorcsolyázni. – Ilyen kérdés. Nyáron korcsolyázni. Ha meghalljátok történetem, akkor mindenki azt válaszolja majd: – Lehet, persze hogy lehet. Nem is kérdés ez. Egy nyáron történt. Kirándulni mentünk egy baráti társasággal. A meteorológia jó időt … Olvass tovább
Őszi levelek A fákon sok színes levél mosolyova a földre ér. Barna, vörös, sárga színe gyönyörűre festi a kertet. Festő nem fest szebbet ilyen szép őszi leveleket. Búcsút intenek kedvesen a nyárnak most vége lett.
Mindenki a kirándulást tervezte. Ősz volt és a hegyekbe akartunk kirándulni barátaimmal. – Mikor indulunk? -kérdeztem telefonon Pétertől. – Kilenc felé jövő szombaton. Akkor már kicsit jobban melegít az őszi nap. – Jól van megyek. – Majd készíts szép képeket az őszi levelekről.-mondta feleségem. Sok munkája volt a hétvégére és úgy döntött nem jön. – … Olvass tovább
Együtt Elindultunk mi kéz a kézben imeretlen minden a tájon, úton. Együtt boldogságot remélve szemünk egymásra mosolyog. Szívünk telve van szeretettel együtt könnyebb bú és gond. Utunkon várhat csoda, veszély tudjuk együtt vagyunk boldogok.
Éjszaka Éjszaka lesz lassan. Sötétbe borul a táj. Bújik a kicsi madár. Fák levele puha ágy. Csillagok hunyorognak. Nézik a nyugodt tájat. A Holddal beszélnek tán. Van idő az éjszakán át. Elalszik a zajos hangosság. Mindenki álomországban jár. Az éjszakai sötét őrzi álmát. Hajnalig pihen a világ.
Kisfiam minden egyes délutánt kihasználta, hogy ne kelljen aludnia. Mindig lefeküdtem mellé. Hol mesét mondtam, hol verset mondtam neki, de nagyon sok idő telt míg elaludt. Egyik délután új ötlettel álltam elő. – Hunyd le a szemed! Képzeld hogy éjszaka van. Mit látsz? – Semmit. Ügyes. Képzeld el mit láthatsz éjszaka? – Sötét van. – … Olvass tovább
Ilyen szép a világ Szép tavaszi kora reggel madárcsicsergés ébreszt rigó sétál a zöld kertben gyümölcsfa virága integet. Az utca most csendes szobában az emberek sok dologra ráérnek mert a világ ilyen lett. Filmet néznek, zenélnek sok szépet tekintenek várakat, erdőt, tengert a világ csodát rejteget. Az idős, rokon elégedett mindenki rájuk néz, figyel segít … Olvass tovább
Későn ébredtem ma is. Pár hét óta itthon vagyok. Mostanában ez nem újdonság. Van idő a pihenésre. Tavasz van. Ki is nyitottam az ablakot. A kertben virágoznak a gyümölcsfák. Rózsaszín és fehérbe öltöztek gyönyörűen virágoznak. A csendet a madarak csicsergése veri fel. Rácsodálkozom erre. Pedig ez ilyenkor tavasszal a legtermészetesebb, újjáéled a természet. A csodálatra … Olvass tovább
A felhők tornyosultak az égen. Távolról már dörrenések hallatszottak. A villámlás egyre sűrűbb lett. A szél egyre erősebben fújt. A domboldalon a fenyők egyre jobban hajladoztak. Szinte hallani lehetett ahogy mondják: – Csak ki ne törjünk. – Nehogy elszakadjunk egymástól, ha kidőlünk. Féltek a fák is. Az emberek még kinn voltak az utcán. – Ebből … Olvass tovább
Téli világ Hull a hó porcukorral hintett téli világ. Édes lennél a madárka eleséget nem talál. Hideg hóban piciny lába fázik nagyon már. Éhes hassal hideg tájban nem bírja soká. Hirtelen etetőt meglát el se hiszi talán. Csipegeti a magocskát gyorsan, szaporán. Téli világ, hideg világ fázós madárkák. Bizakodva gondolják ezt is kibírják.
Reggelre leesett a várva-várt hó. Már aki várta. A felnőtteknek kezdődött a hótakarítás. Hideg is volt. Még szerencse, hétvége. Munkába nem kellett menni. A gyerekek pedig szánkózni akartak, hóembert építeni. – Nézd csak papa, az udvarban milyen nagy a hó – mondta férjének Marika néni. – Látom mama. Viszem is az unokákat ki az udvarra. … Olvass tovább