Révész Jánosné

Augusztusi hullócsillagok Lassan a nyár felé kacsingatunk már pár sárga levél is földre hull. Feltűnően rövidebbek a nappalok sűrűen hullanak a földre a csillagok. Sötétben állok az udvaron egymagam csendben mered az ég felé szemem. Meleg fülledt a levegő vesz körül meg az őrjítő néma nesztelen idő. Békesség ez vagy nagy fájdalom, hirtelen megmondani nem … Olvass tovább

Igazi kánikula van Izzik a Nap teljes vakító erejével szívünkben is egy marék parázs fészkel hol van már a vérpirosba öltözött pipacsvirág és a réteken mélykéken rivalkodó búzavirág. Nem reng a búza tábla régen learatták a tarlón kötegekbe kerültek a szalmaszálak csendes a táj eső felhő sehol sem látszik csak a nap égető sugarai velünk … Olvass tovább

Megy a Nap a maga útján Reggel van, de már meleg a ház minden része szívem is epedez Eddig úgy tűnt a Nap a Földdel összeért égetett mindent ami útjába került. Most a reggel hűvösebb lett hirtelen a felhők között a Nap korong rezgéstelen a harmatcseppek csillagként fénylenek a virágok belőlük ezüstruhát ölthetnek. Tárt ajtóval … Olvass tovább

Olykor még szélmalom vagyok Olyan az életem mint a szélmalom lelassul vagy esze-veszett táncba kezd forgok-forgok megállíthatatlanul majd a fáradság erőt vesz rajtam érzem . Gondolkodom olykor miért van ez így fárad a test ,a hitem is egyre kevesebb de mindig fiatalabbnak érzem magam ha előveszem a gyermekkori emlékeim. Úgy érzem bennem sűrűsödik az idő … Olvass tovább

Májusi nyár Szikrázóan süt a nap olyan vak meleg van kémlelem az eget fenn sehol egy esőt sejtő felhő. Kókadozik sírnak a kertek szomorúak a méhecskék nincs kellő nedvesség a virágok szirmaiban. A Nap sugarai aranyzsinórként tör át a fák lombjai között nem rezzenek a levelek még egy árva szellő sem lengedez. Liheg a kutya … Olvass tovább

Januári tél A Nap bújócskát játszik a komor felhő fodrokon szél süvít a kopár fák között a hókristályok táncot ropnak egyre hevesebben szinte gyémántként csilingelnek szél karján utaznak Hóköpönyeg takar már mindent tovalibbent a jó idő hideg lett a lehelet. Tombol a hózivatar arcomba mar a cudar idő esik a hó megállíthatatlanul nőnek a hóbuckák … Olvass tovább

Álmodozásom A csend most könnyhúrokon hegedül békés kis szobámban ülök egyedül fáradt lelkem halkan ver nagyon napi gondjaim végképp elhagyom. Ablakomon keresztül az eget lesem a szürke felhők között úgy tűnik nekem mintha megelevenedne a kedves életem a változatos eddigi megélt napjaim. A sok-sok gond most nem szomorít csak az égi fény ami meglegyint minden … Olvass tovább

A fény a csend Ne félj a fénytől nem veszélyes csak tündököl neked te csak mosolyogj a világra a csend közben mesél neked csak figyelj és ne engedd, hogy bárki megzavarjon ebbe kényes jószág hamar felszívódik. A fény a csend reményt keltő jó barátunk bátran forduljunk a világosság felé ha elpihen is lelkünkben hagyja sugarait … Olvass tovább

Ma negyven éve Ma negyven éve kislányom hogy világra jöttél meleg volt akkor is nagyon egy drága vagyon lettél. A méhem biztonságából egy új útra érkeztél első percében felsírtál neked ez az életet jelentette. Kislány hallottam mélyről az orvos szavát mi lesz a neve halkan örömtől remegve ejtettem ki a Klára nevet. A negyven esztendő … Olvass tovább

Ne siess Ülj le ne siess kérlek legyen időd gyönyörködni az életedben csend ölel körül még távolinak tűnik a visszhang mely visszaidézi a múltadat. A puha végtelen csendben egyre közelebbről hallható a csalfa képzelet csak varázslatnak tűnik most, de minél közelebb jön egyre tisztább és nagyobb lesz. A múlt elől nem menekülhetsz hiába rohantál hiába … Olvass tovább

Édes kisfiam Tél volt akkor is és sütött a nap mikor 43 éve a világra kérezkedtél. de az én szívemben, testemben leírhatatlan fájdalom dúlt emberek lelkiismeretesen küzdöttek két ember életéért. az anya és fiai is szinkronban. Az anyai szív, s a te élni akarásod akkor ott győzelmet aratott a halál felett. Emlékszem soha el nem … Olvass tovább

Megy a Nap a maga útján Reggel van, de már meleg a ház minden része szívem is epedez Eddig úgy tűnt a Nap a Földdel összeért égetett mindent ami útjába került. Most a reggel hűvösebb lett hirtelen a felhők között a Nap korong rezgéstelen a harmatcseppek csillagként fénylenek a virágok belőlük ezüstruhát ölthetnek. Tárt ajtóval … Olvass tovább

Várom a tavaszt Lassan eltűnnek a ködszagú reggelek elillannak az ablakokról a jégvirágok a katonaként őrt álló csupasz fák mintha belülről halkan mocorognának. Én is tavaszról álmodom tény fogy a sötét nő az éltető fény a másik nélkül nem létezhetnek az életünkben is egymást kergetik . Fényoszlop előtt oszlik a homály tiszta zöldbe öltözik majd … Olvass tovább

Remény vesztesen Forrón süt a Nap szinte éget mintha sivatagban lennénk itt. Álmatlan átvirrasztott éjek jönnek tovatűnő remények mennek. Lassan álmaink is tovatűnnek olyan elérhetetlenek lesznek. A boldogság sorra meglapul mert tapossák orvul, galádul. Csak rohannak monoton a napok már nem is számláljuk minek? Valami belső fájó keserűség szétfeszíti a zsigereinket. Elég! Bármerre a világban … Olvass tovább

Az úton előre Megyek az úton társam most a szél a hirtelen tovatűnő idő emlékeiről mesél nekem. Régi képek repdesnek mint a denevérek sötétek mogorvák rémségként ijesztgetnek. Dalolj te játékos szél a szép emlékekről a csillagporos éjszakákról mikor a társam a boldogság volt. Tudom az utam nagy részét leéltem mostantól jó lenne a szép emlékek … Olvass tovább

Levegő ura most segíts Hatalmas kiterjesztett szárny kecses repülés siklás szabadság jellemzi a Turul madárt. Felettünk száll csillagokat verdes az égi magasságból hull alá könnyei a földünkre. Hiába szárnyal szívében érzi saját honában is most még csupán egy szomorú rab. az ősi jelképünk. Tudja rútul megbélyegezték népét aki csendes és sokat szenvedett ki békén tűrte … Olvass tovább

Téli éjszakák A téli éjek magányában mikor kinn a szél zenél fellegfészkéből hulla hó olyan jó emlékezni az elmúlt idők emlékein. Ilyenkor az előjövő képek a vállunkra helyezett életkeresztek mintha könnyebbek lennének s az éj csendje alatt rózsaszínbe tűnik elénk. Szívemben ilyenkor száz színű tavasz költözik. Nem riogat a múlt inkább a jövőtől kell féljek … Olvass tovább