Kétség

Karjaidban a csókod megszédít, szerelem partjára eltérít. Elragad ilyenkor az érzelem, magam gyönyörűnek képzelem. Ha nem vagy itt, elfog a félelem, mással vagy? Mindig ezt kérdezem. Bizonytalan leszek, s sokszor komor, bolyongó elmém messze sodor. Jaj, de ha nem jönnél, szívemet megvetnéd, elbújnék csendesen, zokognék vesztesen.

Nem szűnik…

Bánatomat senki sem érti, mikor csendes vagyok, hallgatag, a világon senki sem kérdi, a dilettánsok csak hallgatnak. Becsúszik fejembe emléked, ilyenkor újra boldog vagyok, behívom, mint egy jó vendéget, és a szívem most épp nem sajog. De ha jönnek a komor percek s várom, hogy szűnjön ez a kín, leszek újra egy árva gyermek, s … Olvass tovább

A szépség emlékei

fák lombjait nézem zöldjüket elmémbe vésem. Ugyanígy az ég kékjét, ahol meglelem a békét. Örvendek a fecskéknek, várom mindig a lepkéket. Nézem, ahogy felém repked, láttál-e már ennél szebbet? Mindig velem lesz e kép, gondolatomból előlép. Ráfestettem mind e képre, emlékszem majd minden szépre.

A magyarokért

Nem kérünk mi sokat e földön, legyen búza, és legyen szőlő. Ne legyen borús a nép sorsa, ez legyen eszménk sava-borsa. Ne legyen nagy sarc, legyen jólét, lépjünk egyet a dolgozókért. Segítsük meg az elesettet, legyünk támasz a betegeknek. Boldogság fénye ragyogjon ránk, lélegezzen végre szép hazánk.

Apák napjára

Apák napjára Apu, apukám, én emlékszem mindenre. Arra is, amikor felvettél a kezedbe. Arra is, amikor anyuval napoztunk, arra is, mikor hármasban szánkóztunk. Arra is, hogy bicikliztünk ketten, arra is, amikor türelmetlen lettem. Szép emlék, mikor a mamához vittél, tudom, hogyha élnél, még most is vinnél. Emlékszem arra, mikor filmeket néztünk, arra is, hogy sokszor … Olvass tovább

Hősömhöz, ki megjárta a Don-kanyart

Drága papám, a háborút túlélted, pedig nem volt se ruha, se étel, magad helyett társadat mentetted, életedet a hazának szentelted. Sok ezer honvéd, kiket elhurcoltak, eltűntek, vagy hősi halált haltak, emlékezem rájuk is e versben, nevüket nem jegyzi egy krónika sem. Nagy elszántságod, élni akarásod visszahozott szép magyar hazánkba, ahol már nagyon várt feleséged, fiacskáid … Olvass tovább

A kis balerina

Karcsún siklott végig a termen, mesternője tanította szépre. – Álladat fel, fejedet az égig! ma is hangzik a fejében. Büszke volt, hogy szólótáncos, azok csak a legjobbak lehettek, édesanyjának a szíve vágya összeolvadt az övével. A sors azonban mást szánt neki, már tűsarkút, spicc cipőt sem visel, ma csak verseket és novellát ir, a “pas … Olvass tovább

A legjobb édesanyának

Rád gondolok most is, hogy mennyire vártál, vittem a virágot, s karjaidba zártál. Ma már a temetőbe viszem a virágot, remélem, hogy létezik egy másik világod. Rád gondolok most is, a legjobb Anyára lelkem fáj nagyon, de dacolok a világgal. Reggel, ha indulok, érzem az illatod, mintha csak itt lennél, csak erre gondolok. Fényképed nézem, … Olvass tovább

Körforgás

Kibújt már a hóvirág, kacsingat a krókusz, téltemető sárgállik, egészen mély sárgáig. Március hoz jácintot és gyönyörű nárciszt, fehérlik a madártej, ilyen ez a csodás hely. Kora nyár nefelejcset, és szép gyöngyvirágot, fehérlik a tátika, gyönyörű, itt nincs vita. Fátyolvirág, lángvirág megbújik szerényen, léggömbvirág lilán int, káprázatos szinte mind. Orgona és folyondár elnyílik már lassan, … Olvass tovább