Guti Csaba

Összes megtekintés: 210 

Összes megtekintés: 210  Hópehelytánc Abban az évben korán behavazott. Túlontúl korán. Mintha csak gyermek lett volna, a férfit megbabonázta a látvány, elvarázsolták a hulló pelyhek. Hideg volt a föld, ő mégis azon feküdt, mintha nem is érezte volna a letaposott kéreg fagyos érintését. Oly szépek voltak azok a pelyhek, mintha gyöngyök hullottak volna az égből. Igen, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 229 

Összes megtekintés: 229  A lányka szeretett odakint kóborolni, a fák között bújócskázni, madárdalra táncolni, a csobogó patakból inni, állatokat lesni. Szerette a természetet, és szerette benne a fákat, a bokrokat, a virágokat, a madarakat, az állatokat. Szerette őket nagyon is. Apró, fodros ruhájában olyan volt, mint egy tündér, aki arra hivatott, hogy az erdőt járja, és … Olvass tovább

Összes megtekintés: 345 

Összes megtekintés: 345  Még kislány volt, alig hatéves, mégis úgy hitte, hogy mindent tud a világról. Napközben kiszökött az utcára, csatangolt, felfedezett, rosszalkodott, ha úgy esett neki jól. Az anyja óva intette; – vigyázz, lányom, mert bajod esik! De neki soha nem esett semmi baja. Szokták mondani, hogy csalánba nem üt a ménkű. S hát a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 152 

Összes megtekintés: 152  Lágy volt az ének. Szinte csak érintette a leveleket, megborzolta a fák ágait, majd szökkent tovább. Ének volt valóban, vagy álom, látomás? Nem lehetett azt tudni, az ember csak ült behunyt szemmel, hallgatta azt, hallgatta a gurgulázó gyermek nevetését. S a gyermek nevetett gyöngyöző kacajjal. S nem csak nevetett, táncolt, tündökölt, örült az … Olvass tovább

Összes megtekintés: 193 

Összes megtekintés: 193  Gyerek voltam még. A szüleim dolgoztak, így csak esténként értek rá pakolászni a dohos bőröndbe, ami addig unottan pislogott le ránk a szekrény tetejéről. Mígnem egy este apám lerántotta trónjáról, és megkezdődött a pakolással járó, napokig tartó huzavona. Nyaralni mentünk! Talán életemben először. Az izgalom majd szétvetett, de az idő lassan vánszorgott. Aztán … Olvass tovább

Összes megtekintés: 176 

Összes megtekintés: 176  A férfi örökké hajnalban kelt. A folytonosság és a koránkelés felőrölte, hiába fogadta már el régen azt, hogy “ez egy ilyen szakma”. A gyerek is apró volt még, nem aludta át az éjszakát, hiába kedveztek neki bármivel, minimum kétóránként felébredt. Az apának így alig maradt néhány kurta órája a pihenésre, de az sem … Olvass tovább

Összes megtekintés: 387 

Összes megtekintés: 387  Feri bácsi egykedvű ember volt, ha tehette kerülte a bosszankodást, bár igazából nevetni sem nevetett sokat egész életében. A napjai ugyanúgy teltek. Hajnalban, mielőtt a Nap kélt volna, magától ébredt, megetette a lábasjószágot, majd kinyitotta a hodályajtót, és kieresztette a birkákat. Azokkal nem sok gond volt, elindultak a legelő felé, aztán, ha akkora … Olvass tovább

Összes megtekintés: 243 

Összes megtekintés: 243  Artúr bácsi, az öreg asztalos, kétségbeesetten pillantott a sarokban heverő faanyagra. El sem tudta képzelni, hogy mikor lesz abból szánkó. Miután elhagyta a nyolcvanat, nem bízott már az erejében, a szeme sem olyan volt, mint régen, a mozdulatai is görcsössé torzultak, s bizony sokszor félrebicsaklottak, hogy aztán bosszús kárt tegyenek a finoman megmunkált … Olvass tovább

Összes megtekintés: 263 

Összes megtekintés: 263  A csupasz fák között messze ellát a szem. A hó felett virít a táj, nem marad titokban semmi. A lépéseket felveri a fagyos dara, nem nézi kit árul el; üldözőt vagy üldözöttet. Nem könnyű akkor senkinek. A fagy januárban harapott bele a húsba, hogy táncot járasson a csontokkal. A szél olykor végigsuhant a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 104 

Összes megtekintés: 104  Kemény tél volt. Korán jött, aztán nem engedett. Tíz körömmel ragadt bele a mindennapokba a fagy és a hó. A nyáron felhalmozott fa jelentős része elkopott már, és hol volt még a tavasz! Hozzányúltak a félretett pénzhez, tűzrevaló kellett, ha azt akarták, hogy ne fagyjanak meg. “Szép kis ünnepünk lesz!” – gondolta a … Olvass tovább

Összes megtekintés: 175 

Összes megtekintés: 175  Egy ír legenda, JackO\’Lantern története nyomán Sam, aki még tízéves sem volt, mohó pillantásokkal nézte ikerbátyjait; Franket és Fredet, ahogyan a titkaikról sutyorogtak. A két nagyobb fiú rá is játszott a dologra, hevesen gesztikuláltak, olykor egy-egy szót hangosan megnyomtak, hogy mindvégig fenntartsák Sam érdeklődését. Tudták, hogy a kisöcs, nem véletlenül pakolászik a sarokban … Olvass tovább

Összes megtekintés: 423 

Összes megtekintés: 423  Végvári Ödön, vagy, ahogyan a faluban ismerték, Dönci bácsi, a kicsiny település utolsó utcájának legutolsó lakosa volt. Apró tanyáját nem adta volna a világ legkényelmesebb lakásáért sem, a több mint nyolc évtized alatt a lénye teljesen összeforrt az apró házzal, és az azt körülvevő ólakkal, tárolókkal, földekkel. Otthona volt az a hely, még … Olvass tovább

Összes megtekintés: 95 

Összes megtekintés: 95  Szombat hajnali négy óra volt, amikor az eső vadul verni kezdte az ablakpárkányt. Sándor rossz alvó lévén már az első dörrenésre felébredt. Miután az órára pillantott elkeseredetten vette tudomásul, hogy már csak percei voltak a pihenésből, mert valahol messze várta őt egy park, hogy szakértő kezeivel, és hozzáértő meglátásaival rendet tegyen benne. Szikrányi … Olvass tovább

Összes megtekintés: 97 

Összes megtekintés: 97  A kislány a barna, apró tobozszerű valami mellett feküdt a fűben, mert az mintha végre megmozdulni látszott volna azon a szép napsütéses napon. A változás ellenére a gyermek még mindig nem hitt benne, hogy abból az élettelen valamiből, egyszer csak előbújik egy szépségesen színes, gyönyörű lény. Szemeiben dac volt és kétkedés, ahogy tekintetét … Olvass tovább

Összes megtekintés: 275 

Összes megtekintés: 275  Jóska bácsi még álmodott, amikor egy hűvös, mi több, hideg fuvallat végignyalta az arcát. Szokatlan volt ez, hisz a hálószobája nem volt huzatos, egyébként is júliusban járt az idő, amikor még éjszaka is izzad az ember. Ez a hideg szellő azonban kikergette Jóska bácsit az álmaiból. Az öreg egész friss volt, amikor kinyitotta … Olvass tovább

Összes megtekintés: 116 

Összes megtekintés: 116  Rita előző nap este mindent eldöntött. Az elmúlt hónapokban csak agonizált, tűrt, elviselte a dolgokat, úgy ahogy voltak. Szemet hunyt az apró sértések és a közömbösség felett, ezzel elkerülve a nagyobb veszekedéseket, amik akár durván is végződhettek volna. Az utóbbi időben várt. Várt egy jó szóra, egy ölelésre, egy bocsánatkérésre… egy akármire. Bármire, … Olvass tovább

Összes megtekintés: 313 

Összes megtekintés: 313  Még hajnal volt, az utcai lámpák álmosan eregették tompa fényüket. Az utcán egy-két korán kelő melós botorkált csak, akikről a munka kíméletlenül lerántotta a takarót. Márta sem tudott aludni, a teraszon ült, és a kávéját kortyolgatta. Nem tett bele cukrot, csak úgy feketén itta. Keserűn, hisz az illett hozzá. Közben rágyújtott, és lassú … Olvass tovább

Összes megtekintés: 561 

Összes megtekintés: 561  Tombolt a hőség. Talán a legmelegebb napja volt az évnek. A korosodó buszsofőr a műszerfalra szerelt ventilátort piszkálta, miközben a pihenőjét töltötte. De az így sem forgott gyorsabban. A vastag üvegfalak kibírhatatlanná tették a forróságot, a buszoson már kora reggel átizzadt az ing. Nem is értette viseléséhez miért ragaszkodott annyira a társaság, miközben … Olvass tovább

Összes megtekintés: 176 

Összes megtekintés: 176  Kamaszként egy külvárosi középiskolába jártam, amitől igen messze laktunk, így mindennap buszra kellett szállnom. – Az “ördögszekér” – csak így hívtuk egymás közt azt a sárga kopottas járatot, ami eredetileg a 66-os számot viselte. Az intézmény központi helyet foglalt el Rögháton, melyhez egyébként csak néhány utcácska tartozott. Lakói többnyire idősek voltak, akik azon … Olvass tovább