Álomvilág: Negyedik történet: A péntekek azóta

Alig vártam a pénteket, mert akkor mindig láthattalak. Csak akkor. Nekem a többi nap éppen ezért mit sem jelentett. De lelkemnek elég volt ennyi is, mert bearanyoztad jeleneddel az egész utána masírozó hetet. Aztán újra itt voltál megint. Volt mire várnom. S ez oly sokat segített nekem. Hogy miért pont te? A kérdés olyan komolytalan, … Olvass tovább

Fogadom: Második történet: Jövőre

Ej, haj! Peregnek a percek, mint a szemek a homokórában. Az idénre szánt üvegcsében is már alig-alig van. No, nincs még azért éjfél, de a délutáni homály eltántoríthatatlanul ráült már a ház falára, jelezvén, hamarosan üt az idei esztendő utolsó órája. El is kezdek gondolkozni rögvest, mit és hogyan kellene végezni az elkövetkezendőkben, hogy az … Olvass tovább

Könyvajánló: Guti Csaba: Évgyűrűk (családregény)

MEGJELENT:  Guti Csaba: Évgyűrűk c. családregénye! Oldalszám:  176 oldal A kötet szerzőjének írói profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: https://holnapmagazin.hu/profile/Csaba A nyomtatott könyv megrendelhető a szerzőnél! „Amikor készen lettek mindennel, az apa a házat látta, a füstölgő kéményt, hintát a diófa ágon, unokát rajta, aki nevet, kacag. Mosolygós asszonyka neveli őt, pöröl, ha magasra száll … Olvass tovább

Őszi eső: Tizenegyedik történet: A puszta

Hogy miként történt, nem lehet tudni, mégis megesett, hogy véget ért a nyár. Mintha titokban, alattomosan csapta volna a hóna alá az ősz, hogy aztán szürke ballonkabátja alatt végérvényesen eltüntesse. Még nevetett is mellé, harsány, hideget hozó szél-ajkaival. Az apa csak a fejét vakarta. Szégyellte magát erősen, amiért hagyta veszni a sok szép nyári napot, … Olvass tovább

Egyszer volt… Hatodik történet: Akkor régen

Szép idő van! Még mindig szép! Hogy mondtad régen? „A szeptember dunna alatt tartja az őszt.” S milyen igazad volt! Régen ilyenkor már rákérezkedett az emberre a kardigán, most meg az ember csupasz karján hempereg a langymeleg napsugár. Istenem! De jól esik! Minden napnak nagyon örülök, amelyik ilyen szépen, ragyogva múlik el. Ajándék ez a … Olvass tovább

Hurrá, nyár! Hetedik történet: A Paradicsomban

Özvegy Mónos Erzsébet a káposztákat kapálta. Nem voltak már kicsik a növények, ügyelni kellett ne sértse meg őket a görcsös nyélbe ütött vas szerszámmal. A kapaütésre a szúnyogok adták a ritmust, melyek folyton ott döngicséltek a fülében. De addig volt jó, míg a hangjukat hallotta, mert a csönd azt jelentette, hogy máris lakmároznak, mégpedig nem … Olvass tovább

Álmok és valóságok: Ötödik történet: Én, meg Füttyös Freddy

Azt mondják, minden kornak megvan a maga szépsége. Lehet így van, sőt, biztosan így, hisz sokaktól lehet ezt hallani. Jelenleg ezt a mostanit azonban alátámasztani nem tudom, mert mindenem fáj; a csípőm, a térdem, no meg a bokám, ami, mintha olykor gumiból lenne, nyeklik-nyaklik, én meg esek nagyokat, ha éppen nem tudok időben belecsimpaszkodni valamibe. … Olvass tovább

Tavaszi zsongás: Negyedik történet: Tavaszi zsizsegő

Dologra készült a világ. Sőt, benne is volt abban nyakig. Senki nem gondolt már a téli álommal, mind éber volt, akiben vér bugyogott. Azt mondják, legelőször a medve jövendölt valamit. Maga sem tudta, hogy, s miként lehetett ez, mert nem tartotta magát túlontúl bölcsnek. Éppen csak azért bandukolt ki, mert az éhség megzörgette a bunda … Olvass tovább

Életem naplójából: Harmadik történet: Összefonódás

Nagy Gábor majd három évtizedig élt a szülői házban, a régen megözvegyült anyja szoknyája mellett. Ez idő alatt, ügyes kezű fiú lévén, igen sok mesterséget kitanult. A kedves mama dicsekedett is boldog-boldogtalannak azzal, hogy amihez a fia hozzáér, az arannyá válik. És, ha egyszer majd megfogja magának valami menyecske, bizony jól jár vele! Nem vitás! … Olvass tovább

Ünnepi fények: Tizedik történet: Karácsonyi gömbök

Egykoron szerette az év ezen szakaszát. De ugyan ki az, aki nem szereti, hisz megnyugodhat benne a lélek. Lecsendesedik ilyenkor az egész esztendőben forrongó embertömeg. Mindenki vár valamit. Mindenki vár valakit. Aki teheti, hazatér a családjához, örömöt ad, s vár is cserébe. Így van ez rendjén. Sokszor nem elég már a remény, etetni kell a … Olvass tovább

Vihar: Nyolcadik történet

Vihar Lehűlt az idő, nem perzselte már a bőrt, megnyugodhatott a test a fa alatt, míg a gulya is pihent. Tán még szúnyog sem járt, s talán mindez összejátszott azért, hogy a gulyás ténylegesen egy jót aludjon. Telt az idő, a marhák megkérődzték a reggeli falatokat, s már csiklandozta a bendőt az éhség, hát az … Olvass tovább

Hullámvasút: Negyedik történet: Zsazsazsa

„Mint egy angyal!” – gondolta az anya, s fáradtsága ellenére elmosolyodott, ahogy a szobába besurranó utcai lámpák fénye mellett végigtekintett az alvó, alig négyéves kislányon. A lányka valóban oly nyugodtan, szépen feküdt ott, mint ahogy az angyalok pihenhetnek magasan fölöttünk puha felhőpárnákon. Aranyló, göndör fürtjei ráomlottak arcára, amik csak akkor rebbentek meg, ha nagyot fújt … Olvass tovább

Mozaik: Harmadik történet: Darabok

Nehezen lett kész a ház. Nagyon-nagyon nehezen. Pedig amikor a férfi nekikezdett, minden olyan egyszerűnek tűnt. Kész volt az alap, rajta a falak, s mindezen a tető. Viszont oly öregnek és roskatagnak tűnt az egész, mintha egy ravatalozóba lépett volna az ember, búcsúztatni a dicső, ámde reszkető lábú múltat. A lelakottság szinte arcon csapta az … Olvass tovább

Álarc: Hatodik történet: A papagáj

Rég visszavonult már az üzlettől, ami bő harminc évet elvett az életéből. Hogy miként bírt tőle mégis elszakadni, azt maga sem tudta, de érezte, hogyha ezt akkor nem teszi meg, hamarosan felőrlik annak a világnak a malmai. Így is majdnem belehalt. Ugyanis, ahogy az lenni szokott ilyen esetekben, kivonulása után mázsás súllyal zuhant rá a … Olvass tovább

Fogadalom: Negyedik történet

Nagyot reccsent az éjszaka. Kékes palástját vette fel a nap, mely úgy ragyogott teljes telibe, mintha legalábbis azzal akart volna dicsekedni, hogy meleget is tud adni hozzá. Színtiszta hivalkodás volt az csupán, mert még az ágra tapadt, apró zúzmarák se remegtek bele a pirkadatba, s táncot járt a lehelet, ha a tüdőből kiszaladt. Ő messziről, … Olvass tovább

Ébredés: Tizennyolcadik történet: A robot

Talán élt egyszer, talán nem élt sohasem egy vénséges vén öregember, valahogy mégis szárnyra kélt egy mese, egy legenda egy bottal járó, alig látó öreg bácsikáról, aki jobbá akarta tenni a világot. Sokáig tanár volt az öreg úr, kicsiket tanított meg írni, olvasni, míg a nagyobbakat az irodalom szeretetére nevelt, a lelküket ápolta azzal, mert … Olvass tovább

Hulló levelek: Nyolcadik történet

Nem esett az eső, mégis olyan nyirkos, nedves szaga volt mindennek, mintha korábban leszakadt volna az ég alja. Súlya volt a levegőnek, a leereszkedő köd és a felszálló pára fátyolba zárta az erdőt. A víz ráült az utolsó erejükből kapaszkodó levelekre is, a meg-megerősödő szél olykor tépett belőlük egy marokkal, míg csak ketten maradtak az … Olvass tovább

A lovag: Hatodik történet: Erkély

Az alattuk lévő lakás sokáig üresen állt. Nem véletlen, hisz nem a legjobb környék volt. „Szegénynegyed”, ahogy mondani szokás. A keleti régió egyik legelveszettebb része, a városhatár menti betontömbökben gyűlt össze. Napi robot ipari parkokban, vagy kinek mi akadt. Szinte mindenki ingázott, a nem túl kedvező csatlakozások miatt a legtöbben korán keltek, hogy aztán későn … Olvass tovább

Találkozások: Tizenegyedik történet: Enyhülés

Tocsogós, sáros volt a Karácsony, Gina számára még elviselhetetlenebbé téve az ünnepet. A válás után az anyjával maradt, a gyerektartással és az egy keresettel fenn tudták tartani a lakást. A lány utált ott lakni, úgy érezte, kicsi az a lyuk kettejüknek. Nem volt az mindig így, de miután a szülei szétmentek, a falak majd összenyomták. … Olvass tovább