Guti Csaba

Végvári Ödön, vagy, ahogyan a faluban ismerték, Dönci bácsi, a kicsiny település utolsó utcájának legutolsó lakosa volt. Apró tanyáját nem adta volna a világ legkényelmesebb lakásáért sem, a több mint nyolc évtized alatt a lénye teljesen összeforrt az apró házzal, és az azt körülvevő ólakkal, tárolókkal, földekkel. Otthona volt az a hely, még ha utolsó … Olvass tovább

Szombat hajnali négy óra volt, amikor az eső vadul verni kezdte az ablakpárkányt. Sándor rossz alvó lévén már az első dörrenésre felébredt. Miután az órára pillantott elkeseredetten vette tudomásul, hogy már csak percei voltak a pihenésből, mert valahol messze várta őt egy park, hogy szakértő kezeivel, és hozzáértő meglátásaival rendet tegyen benne. Szikrányi kedve sem … Olvass tovább

A kislány a barna, apró tobozszerű valami mellett feküdt a fűben, mert az mintha végre megmozdulni látszott volna azon a szép napsütéses napon. A változás ellenére a gyermek még mindig nem hitt benne, hogy abból az élettelen valamiből, egyszer csak előbújik egy szépségesen színes, gyönyörű lény. Szemeiben dac volt és kétkedés, ahogy tekintetét rávetette arra … Olvass tovább

Jóska bácsi még álmodott, amikor egy hűvös, mi több, hideg fuvallat végignyalta az arcát. Szokatlan volt ez, hisz a hálószobája nem volt huzatos, egyébként is júliusban járt az idő, amikor még éjszaka is izzad az ember. Ez a hideg szellő azonban kikergette Jóska bácsit az álmaiból. Az öreg egész friss volt, amikor kinyitotta a szemeit, … Olvass tovább

Rita előző nap este mindent eldöntött. Az elmúlt hónapokban csak agonizált, tűrt, elviselte a dolgokat, úgy ahogy voltak. Szemet hunyt az apró sértések és a közömbösség felett, ezzel elkerülve a nagyobb veszekedéseket, amik akár durván is végződhettek volna. Az utóbbi időben várt. Várt egy jó szóra, egy ölelésre, egy bocsánatkérésre… egy akármire. Bármire, amiből kiderült … Olvass tovább

Még hajnal volt, az utcai lámpák álmosan eregették tompa fényüket. Az utcán egy-két korán kelő melós botorkált csak, akikről a munka kíméletlenül lerántotta a takarót. Márta sem tudott aludni, a teraszon ült, és a kávéját kortyolgatta. Nem tett bele cukrot, csak úgy feketén itta. Keserűn, hisz az illett hozzá. Közben rágyújtott, és lassú csíkokban engedte … Olvass tovább

Tombolt a hőség. Talán a legmelegebb napja volt az évnek. A korosodó buszsofőr a műszerfalra szerelt ventilátort piszkálta, miközben a pihenőjét töltötte. De az így sem forgott gyorsabban. A vastag üvegfalak kibírhatatlanná tették a forróságot, a buszoson már kora reggel átizzadt az ing. Nem is értette viseléséhez miért ragaszkodott annyira a társaság, miközben a jármű … Olvass tovább

Kamaszként egy külvárosi középiskolába jártam, amitől igen messze laktunk, így mindennap buszra kellett szállnom. – Az „ördögszekér” – csak így hívtuk egymás közt azt a sárga kopottas járatot, ami eredetileg a 66-os számot viselte. Az intézmény központi helyet foglalt el Rögháton, melyhez egyébként csak néhány utcácska tartozott. Lakói többnyire idősek voltak, akik azon a néhány … Olvass tovább

Szendrei Mária a vonaton ült, és megpróbált nem gondolni semmire. Csak hallgatta a robogó vonat ritmikusan kattogó zaját, miközben a szemeivel üresen merengett a távolba. Hát eljött ez a pillanat is! Eljött hát, amikor ötvenéves fejjel, hátrahagyva addigi életét, valahol máshol, egy számára teljesen ismeretlen helyen, egy újat kezdett. Egy bőröndöt és egy sporttáskát vitt … Olvass tovább

Józsi mindennap ugyanúgy ébredt. Sajgó fejfájással, kiszáradt torokkal és remegő gyomorral. Mintha ezek az érzések elválaszthatatlanok lettek volna a reggeltől. A férfi utálta ezt az állapotot, de már régen nem fogadta meg, hogy azontúl egy kortyot sem iszik. Tudta, hogy soha nem tartaná be. Régen, amikor még nem egyedül élt, az élettársa próbálta őt jobb … Olvass tovább

Karácsonyi ballada Juli néni a régi foteljében üldögélt, csöndesen, egymaga. A viseltes bútordarabból ráláthatott az utcára, onnan figyelte a kinti világot. Minden délután ezt csinálta. Így nem érezte magát annyira egyedül. Azon a napon még inkább szüksége volt erre. Különös volt az a nap. Különös, szép és Juli néninek egyben szomorú is. Szenteste közeledett. Ugyan … Olvass tovább

Hideg őszi nap volt, vagy talán már tél eleji. Nem tudom. Azóta minden összefolyt. A nappalok, az éjszakákkal, a nyár a téllel. Én nem leltem magam semmiben. Ott ragadtam valahol a múltban, abban az időben, amikor még velem voltál. Csak erre tudtam gondolni. Tudtam, hogy mindez ámítás, de mégis kellett nekem, hogy túléljem a napot. … Olvass tovább