Fejes Csenge Nevetés szűrődik ki Pécs egy sportterméből, ahol most ér véget egy Capoeira edzés. Sokan vagyunk, jött két új fiú és velünk vannak a szerb csoporttagok is. Az edző éppen nekilát elpakolni a Berimbao-t és az Atabaque-t, az autentikus brazil hangszereket, amikkel muzsikálni szoktunk a Capoeira közben, ami egy nagymúltú brazil harcművészet. A Pandero-t, ami egy … Olvass tovább
Egy megkopott tekintett tükrében, Magam látom mezítelen, Fuldoklok a szavak a torkomon akadnak, Hamis véremből, hazug virágok sarjadnak. Kezemen a rácok egymásba fonódnak, E gazok benne egy csokorban. Némán állunk egymással szemben. S tűnődőm vajon felismersz-e engem? Hitehagyott, meztelen lelkem, Nem szomjazza már a hamis szerelmet, Túl sokat éltem az álarcom mögött, Én megöregedtem, de … Olvass tovább
Álarc. Milyen sokatmondó szó! Néha eltöprengek rajta, hogy pontosan mit is jelenthet. Persze mikor még kisebb voltam, rögtön a farsang jutott volna eszembe, ugyanis ez egy igencsak kimagasló ünnep a mivolta végett. Farsang alkalmával bárki lehetsz. Én voltam napocska, virág, harcos, hős… csupa izgalmas, gyakran megfoghatatlan való. Néha azon is elgondolkozom, hogy miért pont ezen … Olvass tovább
A szobámba állva írom le e pár sort, Az állomáson várva, mint szellőben szál por, A vonat előtt csendben, egy apró könny cseppen, Szent Péter előtt ördöggé lettem.
Kislány voltam, még óvodás, de a babáim a polcon porosodtak. Sohasem érdekeltek, nem játszottam velük. Hatalmas udvarunk és kertünk volt tele élettel, a zöldellő fű virágzó fák, konyhakert, halastó, baromfik, juhok, kecskék, disznók és egy kutyus: Bella. Messze laktam az óvodától és a környékünkön nem voltak gyerekek, de ott volt nekem Bella és Samu a … Olvass tovább
Esti siralom hódít a félhomályban, Mint földbe taposott néma szavak. Búskomoran bejárva a kihalt tájakat, Kiszáradt gallyak a talpam alatt. Véresre mart bőröm, messziről érzik a vadak, S menekülnék, de valami a nyomomba akadt. Felettem repül egy nesztelen vadász, ki húsomat kéri, S vérben forgó szemmel az áldozatát nézi. De ott hagy egyedül az erdő … Olvass tovább
Komor éjben állok fényes lámpa alatt, De fénye elillan, mint a szörnyű harag, És csak nézek messze, de semmit sem látok, A sötét felleli ezt a zord világot. Hallom a sötétet, és nézem a csendet, Sirató mágjára küldtetek el engem, És még a forró tűz felemészti testem, Egy kérdés sohasem veszik ki belőlem. Ki vagyok … Olvass tovább
Néma sikoly veszik el a félhomályban, Mi korai lényednek élettelen lángja, Mindig is vártam rád, téged kereslek, De sosem láttalak a csillagok felett. Hova tűntél, merre mentél? Kisladikon messze vesztél! Az eső kísér, már bőrig áztam, Egyedül vergődőm a kisszobádban. Emléked nem ereszt, én ismertelek, Éjről-éjre őriztelek, De a nappal nem szólított, S te fel … Olvass tovább
Szemezek egy csúf talánnyal, mi annyira fáj, De hogy legyőzzem a titkos vágyam csak bámulom tovább, S a szemét szemembe fúrva nem láthatok mást, Mint a belőle áradó vak csatát. Lehetetlen legyőzni Őt, nincs ellene fegyver, Egy kárhozatra ítélt végtelenben, Hisz tudja Ő, ki vagyok Én, Hisz tudja Ő, hogy miben ér el a vég. … Olvass tovább
Vörös pokol kapujában, virágszirmok kezemben, Elvesztek a régi álmok, mikor Én is elvesztem, Fájó emlék marja gyomrom, a lángoló lelkek mezején, S kiáltanék, de nem bírok, mikor a tűz elér. Vörös pokol kapujában, nincs, aki megsegít, Elapadó folyók medrében is csak a Láng szenesít, S ha keresnéd a kiutat, tud, hogy az út, oly heves, … Olvass tovább
Fogadom, hogy ebben az évben Édes álmot fényezek, Végtelen erőt nem sajnálva Csatába is megyek, Veszek kardot, páncélt, szerzek sereget, Eleget szenvedtünk már, Hát induljon a győzelmi menet, Fejet fel kis katona, Ahova mi tartunk az zord világ, Imát zeng ajkunk, de megéri, Remélni, hogy van más választás.
Megfogadtam s mit értem el vele? Semmi jót, semmi fényeset! Megfogadtam s most itt állok egyedül, Nem tudom, hogy melyikünk menekül. Megfogadtam s az eső eleredt, Nincsen fedél a fejem felett. Megfogadtam s rájöttem, az mi puszta gondolat, Okosabb, ha csak gondolat marad.
Megfogadnám én, de mit ér a szó, mit ér a cselekedet, Ha többé nem szoríthatom meg a kezedet? Vinnyogó bánatom már magának utat nem törhet, Csak itt sápad bennem bebörtönözve. Megfogadnám én, de ugyan kit érdekel? Hogy egy nyomorék az életét hogyan rontja el? Hogy fájdalmában mit lát és mi elöl menekül? Nincs olyan napja, … Olvass tovább
Segíts! Elvesztem, nem találom magam, Keserű dallamot zeng a néma harang, Azt hittem nincs kiút, s félelmem valós, Már a vérem is csak egyre fakóbb. Verném a falat, de nem érem el, Mi összenyom, nincs is oly közel, Fáradt pupillám már nem tágulhat tovább, Kiömlött hát a boros pohár.
Zselyke a fiatal tinilány már több mint három éve küzdött derékfájdalommal egy súlyos baleset következtében. A trauma feldolgozásában miszerint mozdulni is alig bír a fájdalomtól és hogy a baleset megfosztotta őt sportkarrierjétől, nem segített az a tényállás, hogy a fiatal lány fájdalmának pontos fizikai okát sokáig nem találták. Zselyke szüleivel karöltve, mégis fáradhatatlanul küzdött, hogy … Olvass tovább
– Megjött a Jézuska! Megjött a Jézuska! – ujjongott a kisöcsém, aki még hisz a karácsonyi csodában. Én már rég nem hiszek. Tudom, hogy miről kéne, hogy szóljon a karácsony, mindenki tudja, mégsem foglalkozunk vele. Én sem. Fáj beismerni, de ez az igazság. Az én naptáramban fakó a December 24. A családunkban talán csak az … Olvass tovább
Deres ablakon nem látok át, Eres szememben könnycseppek pihennek, Ceremónián hallgatom az élet dalát, Ember maradok csontig hatoló hidegben, Madarat keresek hóba süllyedve, Barátra lelek fejetlenségben is, Elveszett álmokat már nem kergetve, Reménykedek még a Nap el nem alszik.
Téli dér az arcomon, A sok könnycsepp megfagyott, Ezer pehely hull le fentről, Szólongat egy hang a Mennyből. Lágyan rezgő dallamokban, Emlékszünk az Angyalokra, A hideg szél a lelkem marja, Én vagyok a magam rabja.
Hópelyhek a sötét éjben, Halkan ringó tükörképek, Messze ható álmok földjén, Uralkodó nemes törvény. Hópelyhek a sötét éjben, Elveszett az édes éden, Merre az úton vacog fogam, Megfordulok bánatosan.
Süvít a szél, kopog a jég, Ablakon pihen a fáradt dér, Magányos pocsolyák, elolvadt álom, Ez a muzsika a végső kánon.