Csenge19

Apró levelek ropognak sáros talpam alatt, Néha félek is, messze kísért e hang, Az erdőt járva elsüllyedek, Az eső esik, nagy a hideg. Lankad a természet, köröttem elrohadt gazok, Mik sárba fulladt, sárból kélt léleknyomok, Szerte foszlanak e helyen az álmok, Az eső esik, már nagyon fázok…

Mankóm talpa sárba ragadt a gesztenyefa tövében, S takarodót fújnak a szelek, de csak állok a sötétben, Egy elfojtott sikolyt hallok a végtelen távolban, S egy lányt látok gyászfekete fátyolban. De engem elrejt a gesztenyefa hatalmas törzse, S csak figyelem a lányt, mint az élet veti földre, Ő nem bújhat él, ó kis Szerencsétlen, Elraboltam … Olvass tovább

Nyárfa alatt fekszem, s hullnak az aranylevelek, Ráncos orcám nem is kívánhatna más egyebet, Ezernyi aranyemlék takarja el testemet, Minden apró levél ér az én szívembe vezet. Nyárfa alatt fekszem, de már ritkul a lombja, Mi egykor védelmezett, most oly lomha, Kiszáradt gallyak közt heverek fáradtan, Nekem már csak az aranyemlékek maradtak.

Múzsámhoz szólnék, egy viharos napon, Szeptemberi lombok alatt a szívem sajog, Nem rég még bimbództak a fák, ma már kopaszodnak, Régi emlékeink messzire futnak. Édes csókod nem felejthetem, Tekinteted pórázon vezetett, Magadhoz láncoltál, pedig én ellenkezni próbáltam, Most mégis egyedül hervadok az avarban.

Egy angyali fény, egy angyali hang, Egy isteni kérés, egy isteni rang, Egy emberi kétely, egy emberi álom, Szeptember estélyén csak rád vágyom!