k e Szomorú fűzként borul a vállamra magányom, időnként felemészt, hátamat meglökve térdre borít, markom megtelik friss földdel, ujjaim között hullik vissza a porba. Magányom ritkán szegődik el mellőlem, hű társam szürke hétköznapokon. Bárcsak képes lennék megküzdeni vele, hogy egyszer ne én ereszkedjek térdre. Nadrágom koszos és szakadt, emelj fel angyalom, te csoda.
Édes Rózsa, belül törékeny, kívül tüske borítja. Tüskéid oltalmaznak téged, nehogy a vadak letépjék száradat. Emlékszem, mikor először éreztem csábító illatod, ellenállni nem hagyott. Kezembe simítottalak, úgy körbefontalak. Nem fogtalak elég gyöngéden, tüskéd ujjamat megszúrta, vér buggyant belőle. Rózsám, kedves rózsám, ezentúl finomabb leszek, nem érintelek oly durván, ígérem, más leszek.
Ködös, borús nap a mai, olyan, mint a többi. Napom ma sem lett szebb, jobb, mint a tegnapi vagy a tegnapelőtti. Minden terhünk velünk együtt lép át a következő reggelbe, ezeket elhagyni szinte lehetetlen. Sokszor roskadozom, mikor mennék előre, levetném hátamról a múltam minden kínzó emlékét, de nem tudom. Kikelve magamból őrjöngök mindhiába, más utat … Olvass tovább
Sokat gondolkodom azon, hogy valójában mit is érzek irántad, még ennyi idő távlatából is, egyik nap szeretlek, másik nap utállak, egyik nap ölelnélek, másik nap kezem a torkodra fonnám, és addig szorítanám, míg lelked el nem hagy. E bűnös gondolatok megrémítenek, hogyan juthat el két szerető lélek ilyen messzire egymástól és a realitástól. Gyilkosod lennék, … Olvass tovább
Valld be nyugodtan, hogy éjjelente a képeimet nézed, titkon hiányzom minden nap, meg úgy minden, ami hozzám köt téged. Hiányolod az érintésem, ahogy derekad körbefonom, és ujjaim végig siklanak a hasadon. Hiányzik, ahogy az ajkad csókolom, időnként lágyan megharapom. Az élet van benne minden érintésben, mellettem megélted a teljes átadást, a feltétel nélküli bizalmat, hogy … Olvass tovább
Könnyes szemmel figyelem az idő múlását, időnként vissza-visszanézek, eszembe jutnak a régi szép emlékek, mikor még minden olyan jó volt véled, semmi meg nem félemlített. Aztán teltek-múltak a napok, érintésed egyre hidegebb lett, nem értettem miért, ezt csak te tudhatod. Hiányod érzem minden nap, fejemben a gondolatok versenyt futnak, félek, egyszer őrületbe kergetnek, elvesztem a … Olvass tovább
Köszönetet mondok neked azért, amit hoztál az életembe. Igazi ékszere voltál, beragyogtad fényeddel a mindennapjaimat. Tanítómesterem voltál kapcsolatunk alatt, szorgos diákként ittam szavaidat, fiatal korod ellenére érett gondolataiddal lenyűgöztél pillanatok alatt. Bár nem kérted soha, én mégis őrangyalként óvtam álmodat, s te elengedted a kezemet, lám, kereshetsz más őrszemet.
Hallgatok, nem szólok, te beszélsz, én figyelek, értelmezek, közben nagyokat nyelek. Értetlenül nézek, egyáltalán nem értelek. Azon tűnődöm, hogyan juthattunk el idáig. Hogyan lehet az, hogy a szív egyik napról a másikra hirtelen rideg kővé mered, hogy lehet, hogy mi egykor kedves volt, ma már távoli emlékként a homályba vész el? Megmérgezted tiszta forrásunk vizét. … Olvass tovább
Kilenc hónap, ennyi kellett, hogy téged végre elfeledjelek. Reggel madárcsicsergésre vidáman ébredjek, a fájdalom amit érzek, már nem a lelket, hanem a testet érinti, de a testet kéz nem érinti, nem érinti, mert nincs aki a lelkemet megérinti. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb az élet, de nem mondom, hogy nem lehetne rosszabb, mint most. … Olvass tovább
Kicsikém, gyere, tedd le fejedet, látom, megfáradtál a nagy úton, míg magadat kerested, s engem itt hagytál. Vajon megtaláltad azt, mit oly megszállottan kerestél, de nálam nem leltél? Ne törődj most semmivel sem, csak tedd ide fejedet kezemre, pihenj meg kicsit, míg utadat megleled, csak arra ügyelj, közben magadat el ne hagyd úgy, ahogy engemet. … Olvass tovább
Emlékszel még, amikor először megláttál engem a reptéren? Emlékszel, amikor a nyakamba ugrottál? Fülig ért a szád. Emlékszel, ahogy először megfogod a kezem? Amikor a metrót várjuk, kéz a kézben csókot váltunk? Reméltem, hogy örökké így lesz, és soha nem engeded el a kezem. Mindketten tudjuk, hogy ennek nem lett volna szabad így végződnie, többet … Olvass tovább
Kiss Éva – KUKUCS – Jó reggelt, bébi – mosolygok, majd gyengéd csókot nyomok érzéki, lazán előre bukó ajkaidra. Tudod, a reggeleket szeretem veled a legjobban. Annyira imádom, amikor halkan szuszogsz mellettem, arcodat felém fordítva, szemed még csukva. Én csak nézlek, és gyönyörködöm benned. Ilyenkor nagyon szeretlek puszilgatni, általában hamarabb ébredek fel, mint te, s … Olvass tovább