Vasvári István

Húsvétkor… …Húsvét van, a tavasz elárasztja lelkünk, tiszta szívvel emlékezünk Rad, Ki megváltottad minden bűnünk. Illatos virágok, szerelmes sorsok zugnak a völgyi szélben, mesél a múlt hősies tettekről, csodákról a régiségben. Húsvétkor a finom sonka, s színes tojás felett elmerengünk kicsit, jövőbe vetett hitünk sosem lankad, bármilyen gonosszal megverekszik. Mosolyog hat ifjú , s kívül-belül … Olvass tovább

Hiányzol… …Nem vagy itt velem, csak a szél suttog Rólad, nem érint lágyan kezed, csak a vállam emlékezik, hogyan simítottad. A szél, az istenadta, halkan mormol régi szavakat a csendes éjbe, a kéz, mely féltőn betakar, eltűnt markolva, kapaszkodva az utolsó szenvedélybe. Hiányzol nagyon, ahogy a lebegés, a késztetés fűszeres, pihe-puha álmon, a borszagú mámor, … Olvass tovább

Utóirat: Szeretlek… …Mit hagyjak Neked örökül magamból, ha elérkezett az utolsó ének, mit kívánsz megtartani a varázsból, mely lelkeinket fűzi össze végleg? Gondolatok sírnak bennem, de nem a magány visít önmagában, félelem sarjad, jövőm villanássá törpül, többé nem érinthetlek hideg éjszakában. Mit tegyek meg még, hogy az utolsó mozdulat konzerválja lényem, hogy az emlékezet festő-vásznán … Olvass tovább

Te-meg-én… …Kristály-tenger, csoda-hab, csillogó szemed átvillan álmom lágy selymén, képzelt-beteg, kósza-lélek, ha nem érintem ajkad, tündéri mezsgyém. Fény-árnyék, bús-komor, létem csak fulladozott Nélküled, angyal- gárda, mennyei ének, mióta az éjjekben lényed felém lebeg. Szikra-láng, alvó-parázs, változik a tűz sosem múló szerelmemben, örök-jég, fojtogató-köd, így halad sorsom, ha többé nem keltesz fel…

Életutazás.. …Gyermek fejjel az élet a legnagyobb rejtély, ártatlanul állsz, hogy örülhess mindennek, nyitott, de mégis hamar telik az emlék-erkély. Éjszakába kiáltod vágyott szerelmed nevét, hulló-csillag viszi hírét a végtelen sodrán, majd a sors megadja, hogy csókolhasd szemét. Felnőve alig várod álmaid őszinte szólamát, Életed Kottája gyönyörű dalokkal zenél, csillanó mosolyodon vígan derül a Világ. … Olvass tovább

Mi lesz… …Mi lesz, ha jő a szél, balzsamos nyárnak örök mosolyán halkan zenél? Mi lesz, ha jő az ember, szívében apró szeretettel, s hatalmas méreggel? Mi lesz, ha jő a víz, hullámzó tekintettel, csillám-homokot nyaldos, vagy úszik a gyűlölettel? Mi lesz, ha jő a vágy, egekig csavart, bordó leplen, hevesen izzó, lágy fellegekben? Mi … Olvass tovább

Járok egy vidéket… …Járok egy vidéket, elhagyott lelkek szegélyezik, a nihil kézen fog, nem enged, de a régi szerelem illata felsejlik. Az illat felszabadít, gyógyít, ám mérgez is egyben, ha teljesen elönti elmém, hitem suvickolja rózsaszín fellegekben. A megkopott hit nem győz már, csak veszít mostani énemben, az ifjú kori önmagam többé megfáradt vénember. A … Olvass tovább

Csendben… Csend honol, fázó didergés halkan ül az ágakon, havas nyugalom ringat el, úgy megpihennék most hamvas válladon. Csend a lelke mindennek, de lángja nem halványul, csak némán tovaszáll hófehér leplek felett. Csend van, s végtelen puhaság mindenek felett, elmém recseg csak, mely tiszta, csillogó emlékek fövenyén hempereg. Csend kél bennem is, az összesúgó, havas … Olvass tovább

Nyugtalanul.. …Nyugtalan éjen át hasít a kétség; reggel lesz lassan, vagy csak elnyel a kékség. Nyugtalan éjjel vadak kóborolnak szüntelen; felkelő sugarakban az utolsó szempár eltűnik hirtelen. Nyugtalan sötétbe burkolózik az összes fájdalom; jó voltál velem, felszívom magamba, nem pedig Rád hagyom. Nyugtalan űr emészti belülről sorsom; nyugtalan szívem érzi: nem lesz többé, ki hozzá … Olvass tovább

Hónapok gyermekei.. …Édes Úrnőm, kiszusszant utolsó lehelete boldog, forró Nyárnak, pihenni tér világod, álmodik egy esztendőt, nem fojtogatja bánat. Egyetlen Királyném, nézz körül, szavadra elmúlik minden, a jövőnek tüzes hírmondója egy késő augusztusi láng leszen. Hű Őszöm, itt vagy velem, mint minden évben, Benned él majd tovább Tavaszig minden teremtményem. Ha szembe jön Véled egykoron … Olvass tovább

Érzed még?… …Érzed még a lángot, az örök tűzből töltekező, forró szilánkot? Érzed még a megfagyott földet, ahogy elnyelte a szívünkből jövő összes könnyet? Érzed még a megfakult emlékek utolsó parazsát, amit életben tart egy szalmaszál? Érzed még jégbe zárt világunk, mely megőrzi örökre emberi varázsunk? Érzed-e még az oltalmazó kezet? -Nem érzel semmit, a … Olvass tovább

Csillagok alatt… …Csillagok alatt fekszem,messzi galaxisok múltbéli fénye elvarázsol teljesen, sejtelmes hangulatban az ég felé nyúlok, azt hiszem elérem a végtelent. Velem és értem lüktet minden volt, s való égi harcos, hulló lesz egyik hirtelen, az éj csöndjén át magához szólít egy univerzális sikoly, mint megfagyott üstökös, olyan az ősi szerelem. Jéghideg fövenyen nyújtózik köröttem … Olvass tovább

Viasz-emlék… …Magamba roskadva görnyedek, bámulom az elhaló lángot, viaszból kélt arcod, mosolyod feldereng előttem, mennyei káprázat, mit látok. Lassan leengedem tollam, a régi idők emlékére papírra vetettelek immár, a tinta is megszárad, őrzi a gondolatokat, nem folyik meg, mint a múlt-látóhatár. Merengek még, mártózom kicsit egykori színes valómban, s harsogom, hogy létezni kell bármilyen romos, … Olvass tovább

Elúsznak a gondok… …Elúsznak a gondok, életek folyója új, friss nedűvel tölti fel a kimerült lelkeket, a kemény valóság picit puhul már, miként sűrű habokkal görgetett hatalmas kövek. Erősödik a sodrás, nyugodt víz hirtelen óriás haragra gerjed, őrült, mély erő kell, hogy elálljon minden romlott, gonosz lélegzet. S ha végleg győzhet, boldogságot ringathat eme szent … Olvass tovább

Fenn… …Fenn a hegyek ormán, hol a nyirkos szél fütyülve átrepül, viharos éjszakán sátramban a magány mellém ül, átkarolja nyakam némán. Tombol a természet nyers ereje, kiadja minden eltemetett dühét, lelkem elfoszló anyagát feketére festi a sötét, tán itt lesz épp testem végső nyughelye. Véres Hold rajzolja fel ma a csillagokat, roppant messzeségbe temetkezik megannyi … Olvass tovább

Hullám… …Lenn a parton, hol végtelen tenger, s csodás, csendes föveny összeér, ott születek, ott halok meg minden nap, míg Földön ember él. Táncos szél lágyan borzolja kedélyem, kacagtat, vágtatni enged, messzi vidéken sűrű, mély örvény temeti el végleg testemet. Tarajom közt fura lovasok dacolnak megannyi sorssal, hátamon, ha akarom, elfér az összes élő, remegő … Olvass tovább

Gyermeki álom …Pihen, alszik már gyermeki énje, hatalmas mezőkön kóborol, puha fövenyen ejtőzik a messzeségbe. Álmodik gyönyörű fiatalságról, csodás szerelemről, maga mögött hagyja e csúf világot, mely mindenkit gúzsba köt. Áldott boldogság, ami álmai alagútján keresztül elárasztja, sorsát követi, nem mások életét éli, szíve ezt választja. Mély indulat, mikor ébren van, tudatát megmételyezi, vékonyan beborítja … Olvass tovább

Szemeidben …Mélyen belém látsz, igéző szemed reám mered, emlékeimben kutatsz, lelked szerelmet keres. Mély a szépség, mivel fürkészed közös jövőnk, csendes áhitat, halkan zihál hamvas bőrödön. Ártatlan lényed láthatatlan úszik mindig felém, csodás, mint örök éhezőnek egy szelet kenyér. Ártatlan a perc is, melyben magamhoz húzlak, álomszerű Véled az otthon, egy igazi szív-lak. Mély a … Olvass tovább