Nem írom le a neved…

Harcoltunk egész életemben soha nem féltem tőled…. Csontkoponyás-tested bátran félrelöktem. Nagyon fájt mikor néha te nyertél s vitted a lelket, apát anyát,s gyermekét… Ott álltál a betegágy másik oldalán most bujkálsz, nem látlak, csak a leheleted érzem. Szolgád küldted előre a rombolót a gyengítőt… Ismersz te gyáva, nem hagyom magam… látni fogom mikor elmenekülsz.

Elment

Egy szót sem szólt, Szívébe zárta a boldogságot, S még néhány öröm-emléket. Némán könnyezett,mert Kevés volt a hely “ még ezt is, és ezt is Vinnem kell” De bőrönd nincs,még Egy táska sincs…….. Itt marad velünk minden, Mosoly, csók, anyai-aggódás Szép szemek, őszinte kacagás….. Isten Áldjon….köszönünk De választ nem kapunk….. …….Elment……..

Ha tehetném…

Becsapom az ajtót, visszaszököm a múltba… oda, hol mosolyt cserélhettem csókra… s üldögélnék a Duna ölén, magamba zárva illatát. Nézném életem a víz sodrában, bár a szél sem fúj, nekicsapódik, partot túr, s ott hagy fájdalmat nyomokban… mennyi mindent másképp csinálnék, ha visszaszökhetnék…

Vágy

Miközben kint hull a hó, úgy megölelném a tavaszt selymes szellő illatával, minden madár énekével, napsütötte lombjaival. Úgy ölelném, ölembe ültetném, suttognám halkan, ugye, ez nem álom, itt vagyok, mindenestül tied vagyok.

Abortusz

Véletlenül életet adtak szerelem-öleléskor… aztán kifizették a halálát. Egy tűszúrás az érbe, s órák múlva eltávozott sok-sok alvadt vérrel az apró, körömnyi élet. Már nem fogják látni eleven síró mázzal teli testét… marad íratlan fejfa-szöveg: Nem adatott meg neki a MÉHEN-KÍVÜLI LÉT, EMBRIÓ volt: hat hetet ÉLT.

Az én szinem…

Anyám nem ígért semmit mikor elengedte a kezem. Apám nem ért rá ígérni, olajos ruhában országot épített. Én nem akartam csak szeretkezni a szigeti fák alatt. Anyám nem ígért semmit elengedte a kezem… a nagybetűs Életben próbáltam meglelni helyem, s mire felébredtem sörszagú reggelen huszonhat hónapig a Hazát kellett védenem. Én nem akartam csak szeretkezni … Olvass tovább

Éjszaka

Kerékbe tört szél ablakomhoz fújta szemtelen teliképed, kráter-szád halkan szólt: A vakoknak látni kell s ne hagyjátok elmerülni a fuldoklót a vízben, Damoklész kardja hulljon a földre eleven-szülteknek legyen végre béke, induljanak béna lábak tolókocsik félre Ámor nyilát tűzzék szuronyok helyére… Ti gondolkodók, fáról-lemászott koronás Homosapiensek… Felijedtem. A Hold csillag-magasan szótlanul ragyogott szokott helyén.

Halottak napjára

Tartozom egy vádbeszéddel. Régóta hordozom szívemben. Amiért s ahogy itt hagytál Februári-fagyos estén, pedig az ajtón dörömbölt a tavasz. Csendet ütött az őrzőgép fogtam a kezed, s számoltam infuziócseppeket. Anyám. Hallod? Fehér-ruhába-bújt ember voltam kinek hite, s hivatása visszaadni mit elvett a kór, a gyógyuló érzést, hogy újra képes mindenre a kiszakadt világból… S jött … Olvass tovább

Idegenben

Idegenben Kint a vízesés nem dübörög már, jeget hizlalt arcára a hajnali fagy. Hóbundát hordanak a lombtalan fák, sirályok sírnak búcsúztató szavakat. Lassan lopakodik deres lován a sötét, s hiába küzd, csatát veszít a pirkadat. Kopár sziklákon játszik az északi fény, csonttörő szél kottáz fülembe dalokat. Csendesen telnek a napok de telnek, minden perc szolgám, … Olvass tovább

3650 km

3650 km Messze a fjordok közt élek Hazám. Csak álmodom rólad mezőt rétet illatos búzatáblát, mit kósza szél kavar, s csupán emlék a rigófütty hajnal. Csak szívemmel látlak s nem érinthetlek, hósipkás hegyek – fagyos mosoly mikor ébredek. Messze a fjordok közt élek Hazám. Hol szemérmes ijedt kislány a nap, néha felhőtverő sziklák mögül kiles … Olvass tovább

Fiam

Fiam Fürtös-hosszú hajad miatt sokszor kislánynak néznek, de te hatéves férfiúi önérzetedben sértve felnőtt-komolyan tolod le csöppnyi nadrágodat, bizonyítván: nem kell leguggolnod, ha pisilni akarsz.

Empatia

Sokáig gondolkodtam, hogy milyen címet adjak igaz történetemnek. Végül az Empátia mellett döntöttem. Szakápolói hívatásom révén, magamat is empatikus embernek tartom. Mindamellett kérdések özöne dúl bennem. Mikor lépjük át a határt? Van-e egyálltalán határ? Meddig lehet egy ember empatikus? Talán kiderül az alábbi történetből. Együtt dolgoztam XY kórház ideggyógyászati osztályán 25 évvel ezelőtt, egy szakápoló … Olvass tovább