Parafrázis

Parafrázis Piros ködbe burkolózó emlék, Neutronként: se vonz, se taszít! Már-már szimulációnak élem meg E távoli érzést, s mint egy ultimátum Homokszemenként pergő ideje, szorít! Metamorfózis mehet végre a gyomromban, Oly furcsa, valami színes sikoly Harsona hangja szakít cafatokra. Tán parafrázisa lehet a mások által Oly sokat emlegetett szerelemnek. Vagy csak e sorok újra önmagába … Olvass tovább

Drága Anyaföld

Drága Anyaföld Úgy libbenek tovább, mint valami barna lehulló levél. És csak sodor a szellő, valahova, vagy épp pont oda, ahol letesz. Nem gondolok, csak hagyom, hogy vigyen egy pontba. Ott hagy a porban, csendben maradok. Csak fekszem, csak száradok, és mégis érzem, pont jó. Hát maradok, ölelj, csókolj Drága Anyaföld. Hadd hunyjam le itt … Olvass tovább

Távirat

Távirat Lábam kopik, utam nem fogy Lehet más ösvényén járok? Tintám halványul, kevésbé fog Talán nincs már mit írnom? Nyelvem szárad, szavaimat Súlyként húzza a mélybe. Szemem olvassa soraidat, Oly gyönyörű, oly fényes. Orrom szagolja az aurád, Mi másnak talán illat, De nekem érzéki aromád Füstölgő színes távirat. Az eszem kattog, háborog, Mert nincs más … Olvass tovább

Kör

Kör Egy ponttal kezdődő csodák, Álommal keveredő utak. Hallom a csend neszét, A semmiben is a szemem kutat. Válaszút, jobbra, vagy balra, De én rohanok a falnak, Már nem hat rám a beszéd. Szétfröccsent gondolatok halnak Belém… Körül ölel a megírt sors, Mégis egy nyitott könyv vagyok. Jól lakik belőlem bárki, Csak az én gyomrom … Olvass tovább

Napkelte

Napkelte Zöld karikás szemeim megfáradtak. betont verő lábaim meg – meg állnak. lebegek ott, hol más csak szétszakad. két karomban érzem, még vagyok. föld, s ég közé képzelek egy fecskét, és vele átrepülök egy estét. gyere szálljunk, időtlen időkig. szakítsunk szét felhőt, vagy az aranyhídon pihenjünk! aminek el kellett jönnie, eljött. a végén majd a … Olvass tovább

A korlát, meg a rozsda

A korlát, meg a rozsda A fehér korlátot rágja a rozsda Fogait mereszti bele, habzsolja Reccsenés, ropogás kálváriáját Játsza el a kora reggeli szélben. De a korlát még tűri, ezt elbírja Még talán az élvezetet is látom Megbúsult szemein, nincs most egyedül Legalább addig sem önmaga társa Majd fehérségét elhagyva borul a Földre, porhad össze, … Olvass tovább

Rongyos fejfedő

Rongyos fejfedő fejembe kap a szél, mint egy viharos csatatér borzolja elmém dühöngő könnyezés fénylő robajlás torkollik fölém de én állom mint az a szakatt esernyő rongyos fejfedő ha akarod tartom és a vihar után is maradok napernyő 2020.06.03.

Jövőkép

Jövőkép Ki épp felszállt, de ereszkedik alább, Úgy vagyok magam. Egy korty talán Még elkábít. Vagyok, vagy nem, De már nem izgat egyik sem. Csak mint az eső, csepp-csepp után Szakad rám az egész, S csak állok bután, Vajon miért? A karma csapott le rám? Voltam párszor a rossz oldalán. És mint üldözött futok a … Olvass tovább

Paradicsom

Paradicsom Tegnap csak úgy jöttek a gondolatok, majd mentek is. Elterveztem, hogy magamba folytok mindent, és amikor kirobbanni látszik két bogyó, egy cigi, és a tóparton bele sétálok az ezüst hídba. Soha nem térek vissza. Kapkodva az éltető mámorért, mi másnak talán az oxigén, de nekem Te! Vagy hullanék az összesöpört levél kupacba, és némán … Olvass tovább

Egy út

Egy út Lám papa, és lám mami, Tudom, nem tegnap jártam itt, Átszakadt, ami átszakította Szívemet, rajta egy tábla: NYÍLT. Lám megint egy üres éjszaka. Képek csúsznak a csukott szemem elött. Várok, én akarnám! Csak rád várok, Mint szellő a forró éjszakán. És lám, megérkeztem. Egy kényelmes kanapénak érzem Minden percét. Csak fetrengek, S ez … Olvass tovább

De nem maradt más, csak az ősz nekem

De nem maradt más, csak az ősz nekem Álmodtam, hogy álmodom, egy kastélyt, királylányt. Hiába volt de ja vu, a jövőmet meg nem mondta. Látomásom, széllel hullt, mint fekete-fehér holló, A fejfámra rászállt, a lelkemnek taxi sofőrként. Úgy elmúlott, füstös ködbe folytva minden napjaim, Úgy vártam, majd a tavasz fénybe borít. De nem maradt semmi. … Olvass tovább

Papírra írt folt

Papírra írt folt Van itt valami, suhan a széllel, Sárgán hangzó sugarak, mindent csak ésszel Csinálj, kiállítást rendezek. Fikázz! Hibáim már rengeteg. Előtört belőlem elvileg a költő, De nem tudom ki az, hisz én vagyok, vagy Ő. Most is padon ülök, most is a szél nyugtat. Lop, csal, hazudik az élet, megbuktat. Szerelem, szerelmem a … Olvass tovább

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Ki vagyok én? Avagy a létem örök rejtély! Néha boldog, néha szomorú, bennem minden elfér. Körhintán repülve az egyenesre vágyom, Az Alföldön sétálva nekem a Kárpátok az álom. Lehetnék sárkányokat ölő hős lovag, Sarkantyút csattogtató kalapos kobak, A mesében a királyfi, ki nem ment meg senkit, Mérgező alma árus, felszabadító jenki. De … Olvass tovább