Csoke Nikolett Amalia

Talpam hideg követ érzékelt, de szemeim egy jó ideig csakis lila fényt láttak. A lila nem jó! Pislogással próbáltam kitisztítani tekintetem, nem sok sikerrel. A hallásom annál jobban működött. – Megmagyarázná, Zeck? – belém fagyott a levegő. Selvius! – Ő April, a druida nővére – ez a hang is ismerős volt, de nem tudtam megmondani … Olvass tovább

Amikor Grian visszatért a szeme alatt piroslott a bőr. Most már tudtam, hogy Cameron pontosan 16 éves, és nagyjából öt éve ismeri az öccsét személyesen. Kezdettől fogva ki nem állhatták egymást, nem egyszer össze is verekedtek, természetesen mindig Cameron nyert. Egy alkalommal azonban Grian orra betört. A tündérkirály magához hívatta Cameront és akkor mesélte el … Olvass tovább

Szerencse vagy balszerencse, de a Naga nyaka felé közelítettem. Nyeltem egy nagyot visszaszorítva félelmemet, majd megmarkoltam egyetlen késemet. Itt az esély! A goblinkarmot beledöftem a kígyólény nyakhajlatába. Fegyverem végigszánkázott a kulcscsontján, a mellkasán, majd a hasán, ezzel lelassítva a zuhanásomat. Gyors eszmefuttatás után rájöttem, hogy a medence szélére fogok érkezni a temérdek szikladarabra. Remek. Elrugaszkodtam, … Olvass tovább

Két nap. Még két nap. Mantráztam magamban este, a földön fekve. Hamarosan láthatom Kevint, de az a baljóslatú érzés fogott el, hogy két nap múlva bevégzem. Hát nem lenne ironikus pont akkor kipurcannom, amikor végre találkozhatok az öcsémmel? A halál gondolatára Cameron felé fordítottam a fejem. Közelebb feküdtünk egymáshoz, mint eddig. Szemei szinte világítottak a … Olvass tovább

Szédülten császkáltam a romok között, miközben próbáltam lelassítani a pulzusom. A szívem olyannyira dübörgött, hogy már fájt. Most mi van? Ezt kérdezgettem magamtól mindahányszor Cameronnal összeakadt a tekintetünk. Bármennyire magabiztosnak is tűnt, ő sem találta a helyét zavarában. Vicces volt elnézni a hatalmas fiút, ahogy tanácstalanul a törmelékeket kerülgeti. Lehet, hogy én is félreértettem a … Olvass tovább

Elhatároztuk, hogy éjszaka felváltva őrködünk. Cameron kezdte, mert ő a csillagokból le tudta olvasni mennyi idő telt el, azonban nem jött álom a szememre. Valamit tudni akartam, de nem mertem megkérdezni. – Kezdünk kifogyni a kekszből – állapította meg a csendben a szöszi. Tehát tudja, hogy nem alszom. – És a víz? – Az is … Olvass tovább

Az egész emberiség helyett is bűntudatom volt, miközben majd megevett az aggodalom Kevin miatt. Talán ha csak én álmodtam volna Erlkönigről, akkor magam miatt is aggódhatnék, de jobban izgatott öcsém megjövendölt halála. Azzal áltattam magam, hogy a tündérkirály azért figyelmeztetett minket, hogy elkerüljük a bajt. Van még remény a számunkra. Fikarcnyi fénysugár, de emiatt voltam … Olvass tovább

Cameron után baktattam figyelve, nehogy bele találjak rúgni egy kőbe. Egyre sziklásabb lett a környék, de szerencsére egy napi gyaloglás után kijutottunk a pusztulás erdejéből. Újra zöldelltek a fák, rügyeztek a bokrok, néha még madár csiripelést is hallani véltem. Jó érzéssel töltött el a napsütés, a lágy szellő és a természetes illatoktól terhes levegő. Visszaköltözött … Olvass tovább

a fene ütött belé? Mi volt ez az alakomról meg a hajamról? Semmi baj sincs a hajammal, oké?! Aú. Beütöttem a talpam egy kőbe. Nem kellett mondania, anélkül is tudtam, hogy sosem fogok közéjük tartozni. Csak egy ember vagyok. Egy teljesen hétköznapi ember. Sosem tűntem ki a tömegből. Hiányzik Kevin. Lehet szörnyen hangzik, de mellette … Olvass tovább

A tele bendő és a tisztaság érzése új erőt adott nekem. Egy óriási fahordó szolgált kádként Bonak, ami számomra medencének is elment. Már mindenki megfürdött Cameront leszámítva, aki azóta is kint hűtötte magát. Nagyon fújt a szél, nem hiszem el, hogy nem fagyott meg! Ugyan piszkos ruháinkat vettük vissza, de a körülöttünk levő virágoktól máris … Olvass tovább

Miközben szedelőzködtek nem kerülte el figyelmemet a változás. A levegő sokkal tisztább volt, a fák levelei zöldebbek, és a farönkökből újabb hajtások nyíltak, mintha felgyorsult volna a növekedésük. A tűző nap ellenére azonban, a szél olthatatlanul szembe fújt velünk. Hatalmas lökéseitől nehezebb és fárasztóbb volt a haladás, a kedvünk sem volt felhőtlen a karomban tartott … Olvass tovább

Vége. Mindennek vége. Elvesztettem. Hogyan fogok Apa szemébe nézni? Teljesen összetörve, a kimerültségtől jojózó szemekkel néztem a helyet, ahol pár perce még az öcsém állt. Ahogy az eddig szorosan körém fonódó karok elengedtek, majdnem összecsuklottam. De fájdalmamat dühömbe fojtva megütöttem Cameront. – Miért állítottál meg, te szemét?! – második ütésemet már megakadályozta. Megragadta a csuklómat … Olvass tovább

Olyan gyorsan másztam fel a létrán, hogy megcsúsztam és bevertem a térdem. Életemben nem káromkodtam még ennyit. Ahogy kiértem a felszínre, a lény az erdő felé futott. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen messzire jutottunk a csatorna rendszeren át. Kiértünk a város szélére. Hogy jutunk vissza? Ezeket az utcákat nem ismertem. Hülye, hülye, hülye! Előbb … Olvass tovább

Apának egy szót sem szóltunk. Kevint nem nagyon izgatta a dolog, legalábbis ezt mutatta, de továbbra is révetegen bámult kifele a fejéből. Én pedig el voltam foglalva az ellopott tankönyveim beszerzésével. Ahogy közeledett a hétvége egyre feszültebb lettem. Az sem javított a kedélyállapotomon, hogy minden egyes megszokottnál hűvösebb szellőre görcsbe rándult a gyomrom. Testvéremen határozottan … Olvass tovább

Huh..nagyot sóhajtva tettem helyére a partvist és a lapátot. Minden kész. Az órára néztem. 14:23. Kevin hamarosan haza ér. A ház tiszta, jöhet a következő megoldandó feladat. Mi legyen a vacsi? Valami gyorsan elkészíthető kéne, hogy legyen időm a házi feladatra is. A rántotta kevés. Spagetti volt két napja. Miközben ezen tanakodtam a nappaliból hang … Olvass tovább