Futó Eri Bogár ha még két évet élt volna, akkor megélte volna az embereknek gyönyörű húszéves kort, ami Bogárnak sajnos olyan lett volna, mint a gazdájának az utóbbi másfél éve nyolcvanöt éves rákosként. Egyetlen szóval leírva – szenvedés, méghozzá olyan szenvedés, amit a gazdája nem kívánt volna soha senkinek sem és ezért elaltatta Bogárt, aki immár az örök … Olvass tovább
Bogár ha még két évet élt volna, akkor megélte volna az embereknek gyönyörű húszéves kort, ami Bogárnak sajnos olyan lett volna, mint a gazdájának az utóbbi másfél éve nyolcvanöt éves rákosként. Egyetlen szóval leírva – szenvedés, méghozzá olyan szenvedés, amit a gazdája nem kívánt volna soha senkinek sem és ezért elaltatta Bogárt, aki immár az … Olvass tovább
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, … Olvass tovább
A SZÉK HÁTTÁMLÁJÁNAK ALABÁSTROMFEHÉR kárpitját ősz hajszálak tarkították, amikből sajnos a hosszú évek szinte az összes színt kicsavarták. Két hajszál között bekukucskált kismilliónyi mosolygós arcú napsugár, kivételesen a problémák mögött az ég épp vígan kivörösödött. A Doktor tekintete mindezt a tükörből fürgén követte, ahogy egy ötvenegy éves Glenglassaugh segítségével lelkét öblögette. Székében hátradőlt, nagyot pislantott, … Olvass tovább
A TORTA UGYANÚGY citromízű, mint tizenhét évnek ezelőtt, mikor még kiskölyök voltam. Pedig én már egy ideje nem is szeretem a citromot. A jó hír, hogy kiderült, Barni viszont olyannyira szereti, hogy Lidia már rászól, hogy ne egyen olyan gyorsan. Anya közben elveszetten zenecsatornák között kapcsolgat és látszik rajta, hogy nem tudja eldönteni, maradjon a … Olvass tovább
Destiel Kramer az önmagától való menekülése nyolcadik hónapjában tart, amikor a vonatállomás hátoldalán leomlott festék és faldarabkák helyén meglátja a tökéletes tervet, amely megmentheti -, hogy ne kelljen egyik városból a kövezőbe utaznia; egyik adagot még el sem feledve bevennie a következőt és egyik ismeretlen férfi ágyából a következőébe kerülnie. Viszont a dolgok nem úgy … Olvass tovább
Voltam már boldog, mint a kivirágzott rózsabokrok. Voltam már szomorú, mint a fokhagymakoszorú. Dühös, mint, aki rühös. Nevetséges, mint, aki tehetséges. Csendes, mint egy igazi vesztes vagy éppen nyertes. Érzelmes, mogorva és vidám, mint, aki sokat járt a Tiszán. Voltam már minden, de sosem láttam még senkit, rajtad kívül, aki nem bulbusnak ismerte a bulbust. … Olvass tovább
Neked – hajnalban nagy a harmat az anyád hazugságot hallat elveszi az önbizalmad úgyhogy inkább építesz egy álombirodalmat valahol vége az éljnek, ébresztő, madárének. az anyám még részeg, még örül a rivaldafénynek, de pocsék ő színésznek. anyámra nézek, fojtogat a méreg, mégis mikor szeretsz majd viszont, kérlek? ha a hagyma, amit szeleteltünk szerinted könnyfacsaró, akkor … Olvass tovább
HAJNALI KETTŐKOR KERESEK VALAMIT az égen, és rájövök, hogy túl sok béna vers kezdődik ilyenféleképpen. Hajnali háromkor valahol az erdő mélyén huhog egy bagoly, miközben az avar alatt életre kel egy hangaboly. Hajnali négykor előttem a főút, egy idegen térdel lerobbant kocsija mellett, kezében egy emelőrúd. Hajnali ötkor keresek valami újat a szobám falainak repedései … Olvass tovább
Gőzölgött. Mást nem is nagyon csinálhatott volna a bögrébe zárt kávém hajnalok hajnalán mínusz tizenkét fokos hőségben. Miközben félrerugdostam utamból a járdáról a senkinek – azaz nekem se – volt kedve letakarítani havat, a kávé megindult kezemben, integetett egyet mezítelen lábamnak, de szerencsére nem kezelt le vele, hanem sietett, hogy leérjen a hóba. Az illata … Olvass tovább
A teraszról figyelem őket, ahogy rendetlen felállásban zuhannak. Jelentős emberek szerint ők mind csupán jelentéktelen katonák, akik a végső célon túl is követik a rájuk bízott feladatot a világos égen, melynek eleje és vége egybeolvad előttem, mint ahogy a jégdarabka szokott a tölcsérnyi fagyimban, azokon a fullasztóan meleg nyári napokon. Azokon melyeken azt hiszem nem … Olvass tovább
Hidegdog ( értsd: préselt avokádó, csokistej és banán egy ananászban) Harmincadik Rögzítve: Kétezer-kétszázkilencvenhárom, négy, huszonnyolc. A báttyám fejében. A CSONTVÁZEMBER. ÍGY EMLEGETTE magát a kisember még annak idején, tudja az az angoltanár, az a könyvbarát, aki mindig viharkabátot hordott és amikor rákérdeztek, letagadta, hogy ismerte a Varga Csabát. Azt állította ez a kisember, hogy ez … Olvass tovább
A korábbi elrettentő csikorgáshoz képest, most nem néztél el, hanem egyenesen szembenéztél a problémával. A régi vaskapu még tőle is régebbi sarokvasai segítségért kiáltoztak, amint a szél egyetlen fuvallattal ki akarta őket tépni a helyükről. Ősz hajad a homlokodra hullott, figyelted a sarokvasakat, amik már félig leváltak az esőáztatta rámáról, amit, ha tudtad volna, hogy … Olvass tovább