csomor henriett Életem során már sokat írtam. Most mégis nehezen veszem a tollat kezembe, nincs már kinek írhatnék szelíd szavaimmal. Kedvességét kis ideig érezhettem, és ölelhettem át a lélek útján szívem örök melegével. Mintha kiégett, és elfáradt volna az örömteli szívem. Szemem sem látja olyan szépnek az égszínkék eget, mint régen. Az őszi fáknak lombkoronái, csodás színeket … Olvass tovább
Az élet furcsa kegyetlensége Elég volt, kész, nem bírom tovább. Írnom kell, hogy lekössem magam. és szóljak az emberekhez. Akármilyen nehéz is ez a lelki fájdalom, amióta örökre itthagyott, akkor is kell valamit kezdenem magammal, mert megőrülök a rossebb egye meg. Miért is kaptam én Istentől érzékeny és ragaszkodó lelket. Adott volna két jó lábat, … Olvass tovább
Olyan nehéz reggel könnyes szemek nélkül ébredni. Elhitetni, hogy nincsen semmi baj. Közben mély fájdalom nyomja a szívemet. Sok mindent megéltem már, több rosszat, mint jót. Nem kívánok már élni. Istenem, elvetted a maradék örömömet, azt a kis szépet is az életemből, aki nekem a mindent jelentette. Hirtelen magadhoz szólítottad a lelki barátomat. Úgy fáj, … Olvass tovább
Valahányszor rád gondolok, könny szökik a szemembe. Annyira hiányzol drága Vendi, hogy erre nincs helyes kifejezés. Szörnyű ez a magány, amit érzek, mióta örökre elmentél. Nem is tudom hogy lehet ezt a nagy fájdalmat elcsitítani magamban, olyan mintha ólom cipőben járnának a napok, hetek és a hónapok. Elvesztem mióta nem vagy velem. Túl nagy a … Olvass tovább
Néha egy nem várt szomorú esemény arra késztet, hogy mennem kell. Hat lóval sem lehet megakadályozni, hogy eljussak a kívánt helyre. Ilyenkor megállíthatatlan vagyok, az sem érdekel, ha pillanatnyilag falakba ütköztem. Na jó, néha eluralkodott rajtam a keserűség és a félelem, hogy nem fog sikerülni. Aztán újra és újra felülkerekedtem a kudarcomon. Csak az vitt … Olvass tovább
Nem igaz, hogy az élet szép. Inkább kegyetlen akár a mostani nagy viharok, melyek percek alatt letarolják az éves termést a gazdag földekről. Az öröm és a jókedv, az csak pillanatnyi érzés, hamarvást elmúlik. Semmi sem marad állandó, csak gyászba borult lelkemnek kínzó fájdalma, az tart örökké. Mert elveszítettem drága költő barátomat. Azóta szívemnek nincsen … Olvass tovább
Drága Vendi! Én nem tudok nélküled lenni. Egyfolytában te jársz az eszemben, megszakad érted a szívem. A harmadik halottam vagy, akit soha nem tudok elengedni. Emlékszel, amikor annyiszor fel akartál készíteni, ha majd nem leszel. Soha nem sikerült végig mondanod, mert szívemből “ordítottam”. Hiszen még a tudata is úgy fájt, hogy egyszer örökre elméssz. Örökké … Olvass tovább
Annyira szenvedek fájón égő hiányodtól, nélküled árva lettem e szomorú világban. Többé már nem tudok olyan lenni, mint régen, drága barátom. Kemény bánat ül a szívemen, mióta a fekete, átkozott halál elvett tőlem. Bolyongva kereslek szüntelenül. Úgy szeretnélek látni, és egyfolytában téged hallgatni. Könyörögve kérlek vigyél el innen engemet is magaddal. Nem maradt semmi örömöm … Olvass tovább
Uram miért, miért vetted el tőlem? Miért voltál ilyen kegyetlen velem? Ekkora kínzó csapást hogyan mérhettél reám? Mindig tehozzád imádkoztam érte, megannyi igaz könnyemet láthattad érte hullatnom. Fel nem foghatom mi rosszat tettem? Maró bánatomat hogy tudjam elviselni? Olyan, mintha meghaltam volna vele. Elvetted a leghűségesebb barátomat, aki mutatott egy szebb világot. Soha nem engedett … Olvass tovább
Sokszor elgondolkodom a két napforduló ünnepén. A nyárnak leghosszabb éjszakáján, amikor a szép fülemüle trillázásával zavarta meg a csendet. Hold fénye ragyogott a nyári éjben, mikor kigyúltak a csillagok. Szent Iván éjkor tüzet raktak a faluvégen. Ropogott a fa, tűznek vörös fénye lobogott fel a magasztos égig. Lágy zenére a férfiak és az ifjak felkérték … Olvass tovább
Utolsó napjaid Drága barátom! Ha tudtam volna, hogy nem jössz vissza, nem mondom, hogy menjél kórházba. Annyira féltettelek, nem is gondoltam arra, hogy meghalsz. Csak szerettem volna, ha nem szenvednél. A szívkatéterezést, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna csináltatnod. Rettegtél. Pedig lehet, segített volna rajtad, és itt lehetnél velem. Nagyon nagyon féltél, hogy bent … Olvass tovább
Mikor e sorokat írom, zokog a szívem érted. Tudom, nagyon beteg vagy, érzem, hogy szenvedsz. Mielőtt elmentél a kórházba, odaadtad életed, értékes munkáidat, hogy őrizzem meg, köztük a huszonnyolcadik könyvedet is. De én még nem vagyok kész, kész rá, hogy egyik napról a másikra örökre elveszítselek. Hisz Te vagy a minden nekem. Akitől elleshetem az … Olvass tovább
Szegzárdi Nagy Vendel Költő és író Emlékére Én nem tudok tőled elszakadni. Egy napja, hogy örökre elmentél. Akkora űrt hagytál magad után. Iszonyatos fájdalom nyomja szívemet, lelkemet. Egyfolytában téged kereslek. Gyere vissza drága Vendi, beszélj hozzám kérlek úgy, mint még az utolsó hétfői napon, amikor távolról fogtad a kezem, és az irodalom útjára léptünk. Ez … Olvass tovább
A mennyek kapujában Olyan üres lett az életem nélküled. Mióta meghaltál, csak vánszorog az idő lomhán. Téged kereslek mindenhol. Jobb szeretnék ülni egy sarokban, könnyeimet senki se lássa. Szeretném, ha a menny és a föld között nem lenne fényévnyi távolság. Elmennék eléd a mennyek kapujáig, hogy megérintselek, aztán örökre elbújnék valahol, hogy újra és újra … Olvass tovább
Sok éven át itt vagy velem. Neves napjaimon mindig felköszöntöttél. Fordult a világ, mintha elvesztél volna. Feleded ünnepeimet, ez nagyon fáj nekem, olyan, mintha nem szívesen emlékeznél rám. Pedig régen Te adtál hangulatot jeles napjaimnak. Szívemben örömet hagytál, a feledhetetlen pillanatokat mindvégig magamban őrzöm. 2023. március 17.
Messze elvisz a gondolat, hol a régmúltat fel tudom idézni. Gyakran jössz felém a lélek útján. Olyan jó látni és átölelni téged. Sajnos a látomás nem tart sokáig. Mint a tengernek vízében, jön egy hatalmas hullám, és mindent elvisz. De te emlékeimben gyönyörűen élsz. Szomorú szívedet öröm járja át születésnapodon. Hajnalhasadáskor, amikor felkel a nap, … Olvass tovább
Az ünnepeket várjuk, s ha az év bármely szakaszában ránk nyitják az ajtót, hogy köszöntsenek bennünket, szívesen fogadjuk őket. Az évszakok változásának illően hangolódunk rájuk. Hol tojásfát, hol adventi koszorút rakunk az asztalra. Az ünneplőt nemcsak magunkra vesszük, hanem szívünket is felöltöztetjük. Az ünnep így lesz szép, ha a lelkedben is érzed a lényegét. Neked … Olvass tovább
Tavasz jár a tél után, kertjeikben megkezdik munkájukat a gazdák. Gyümölcsfáikat metszik. Hová a fészkét rakja fekete rigó. őszre bő termését adja. Konyhakertet csinál a gazdasszony, megteremjen benne a zöldség és a főzelék. Útmentén a fűszálak közül megjelennek a tavasz virágai. Gyermekláncfű lámpását óvatosan szakítja le a barna kislány. Vidáman elfújja, szöszeit széjjel viszi a … Olvass tovább
Napokkal ezelőtt gyönyörű hóesésben sétáltam, ez ihlette a következő történetet. Gyermekkoromban hetekig megmaradt a térdig érő hó. Azok voltak a régi szép idők. Hóbundába burkolódzott a táj, és jégvirágok nőttek az ablakon. Az élet csoda volt, habár ki voltunk téve az időjárás viszontagságainak. De a szívem örömtől ragyogott, amikor kiléptem az ajtón. Talpam alatt ropogott, … Olvass tovább
Keserves a sorsod, ha romantikus lelkületű vagy. Lelked mélyén hiába érzed mennyire vágysz egy hű társ után. Aki viszont szeret, hozzá bújhatsz, ha fáj a bánatos szíved. Hiszem, hogy a lélek útján a szép lelkű magányos embereknek is van egy szerelmes fája, amelyeket Szent János bogárkák világítanak körül. Titokban minden éjszaka leülünk a fa alatti … Olvass tovább