csomor henriett Szeretem a nyárnak illatát, zöld lombú fák árnyát, ahogy egybeolvad a vihar előtt sötétlő égbolttal. Cikázó villámokat szór, miközben hangosan mennydörög az ég. Az eső elered, s a hömpölygő vizet magába szívja a száraz föld. Újra sütni kezd az aranyló nap. Lágy szellő simogatva szárogatja a kéklő levendula hullámzó tengerét. Távolban a lovak nyerítését hallani, … Olvass tovább
Valahol a sötét éjszakában neked zúg a tenger, monoton zúgásával altatni szeretne. Ágyadba fektettelek, szőke göndör hajad fehér párnára omlott. Elgyötört törékeny tested parázslott a fáradtságtól. Tudom, hogy vacogsz a hideg lepedőtől, ha tüzes bőrödhöz ér. Nem hagyhatom, hogy szenvedj! Szívem majd kiugrik helyéről, úgy féltelek kedvesem. Gyere, szép csillagom, most csak két karom hozhat … Olvass tovább
Őszülő őszben, amikor még a nap melegen süt, friss gyümölcs illata száll a széllel. Mátyásmadár rikoltozva jelzi a közeledő szüret idejét. Szeptembernek elején boroshordóit mossa a gazda. Fehérre meszeli szentélye falát. Gyertyákat rak hordóira ha lemegy a boros pincéjébe üvegét megtölteni. Meggyújtja gyertyáit, ha mustgáz veszélye fenyeget, gyertyalángja azonnal ellobban. Talpas pohárba óbort tölt, fényfelé … Olvass tovább
Őszi lombkoronák, gyönyörűek vagytok. Életörömet adtok, ha rátok nézek. Azt sugalljátok, hogy érdemes élni ezért az Isten adta szépségért. Nem túlzok, ha azt mondom: a szabad ég alatt színessé festitek a csendes tájat. A szél gyakran végigsöpör rajtatok, utolsó táncra hív benneteket, szorosan ágaitokba kapaszkodva lassuló táncba kezdtek összebújva. Aztán jön egy nagyobb széllökés, könnyezve … Olvass tovább
Zúgnak a harangok, csak ezt hallom. Szívem félelemtől zakatol, olyan mintha megszűnne köröttem az élet. Agyam beszűkül. Idegeim a magasba röppenve táncolnak a lobogó tűzben. Nincs segítség, teljesen egyedül vagyok. Egyre csak édesanyámra gondolok. Nem könnyezem, csak a szívem égőn összeszorul. Istenem, engedd meg, hogy ma még hazajöhessen, s hogy magamhoz ölelhessem. Pillanatra éreztem, agyam … Olvass tovább
Hajnalban, amikor még némileg csendes a város, kiülök a teraszra, egy csésze forró kávé mellé. De én innen úgy elvágyodom, minden sóhajtásomban benne van. Szívemnek vágya vissza oda, ahonnét jöttem. Szélvész lovam hátán jobb lenne, vinne fel a hegyekbe, ahol a lét olyan megnyugtató. Leülnék egy fatövébe, elnézném a zöld lombkoronákat, ahogy egymásba kapaszkodva bölcsőt … Olvass tovább
A munkaünnepe közeleg és visszaemlékezem a régi május elsejékre. Számomra mindig különleges volt, noha sohasem vonultam fel, és májusfát sem kaptam, de a tv-ben mindig végignéztem a felvonulást, s nagy hatással volt rám, ahogy vonult a tömeg önfeledten, közben kívánhattak egy kedvenc dalt, verset stb. Az ünnep előestéjén egy kicsit szerettem volna a fiúk bőrébe … Olvass tovább
Legvégén az évnek, kívánok egy áldott, s békés új esztendőt. Amíg csak lehet, vigyázz magadra. Az egészséged a te legnagyobb kincsed. A világot most körülveszi egy nagy, s sötét félelem felhő, amely gomolyog a fejünk felett. Begubózva ülünk otthon. Néha egybefolynak a nyomasztó napok. December végén a hó sem esik, mint régen. Így a hóember … Olvass tovább
Az a fajta ember vagyok, aki törekszik a jobbra. Ha a gondolataim valóra tudnának válni, akkor én már hegyeket másznék, s futnék. A futással le tudnám vezetni idegességemet, amelyre gyakran szükségem lenne. Régebben szerettem volna kipróbálni a bungee jumpingot, nagyon vonzott a magasból a mélybe ugrani. Cseppet sem félnék, a végén hűsítő folyó vízbe csapódnék. … Olvass tovább
Hiába telt el negyvenegy év halálod óta, egyre csak azt szeretném, hogy itt legyél velem. Leülnénk a fűzfa lehajló ágai közé, öledbe hajtanám ősz fejemet. Görcsös kezeddel gyengéden átölelnél. Egész életemben sóvárogtam utánad. Azt mondják, egy gyerek hamar feled, de én csak emlékezni akartam reád, a röpke tizenegy évre, amikor gyengéden ölelhettük egymást, láthattam kedves … Olvass tovább
Sokmindent megéltem már, néha a szívem is fáj. A napok is csak vánszorognak egymás után, nem olyan színesek, mint egykor voltak, amikor jóízűen majszoltam a lekváros kenyeret. Hittem a mesékben, akkor olyan könnyű volt még hinnem, hogy egyszer talán hozzám is beköszön a boldogság. De helyette csak jöttek a bajok, és a gondok. Több lett … Olvass tovább
Így az iskolakezdés idején, mindig eszembe jut milyen keserves volt az elválás nyár után szüleimtől. Hat évig várt vissza a Pető intézet augusztus utolsó két hetében. Azért kellett korábban visszamenni, hogy újra be tudjunk szokni az intézet falai közé. Gyűlöltem azt a pillanatot, amikor elbúcsúztam anyuéktól. Évről évre nehezebb volt az utolsó ölelés, és az … Olvass tovább
Sajnos nem mindig a szépre emlékezem. Akkor sem, ha nyomorban fekszem. Csak azt várom, hogy valaki rám nyissa az ajtót. Ha sokáig nem nyitják, gondolkodóba esem, s évekkel ezelőttig vissza tudok emlékezni, arra az eseményre, ami legjobban fájt az életemben. Befelé hullnak könnyeim, pedig jócskán eltelt az idő. Mikor fejemhez vágta durva szavait. Ki akartam … Olvass tovább
Az elmúlt hónapokban rengeteget írtam, mert az utolsó készülő könyvemet még megszerettem volna jelentetni. Mikor úgy éreztem kész vagyok a könyvvel, beküldtem a magyar elektronikus könyvtárba. Sajnálatomra, nem érte el a kívánt kilóbyte méretet. Csalódott voltam, s tudtam, most képtelenség hamarjában még tíz, húsz novellát elővarázsolnom. Lelkiismeretem nem hagyott nyugodni, s elkezdtem kutatni régi írásaim … Olvass tovább
Ilike a hosszúhetényi posta alkalmazottja Bizonyára sokaknak ismerős a megszokott embernek a hiánya. Amikor elköltöztünk, már akkor tudtam, hogy szülőfalumban hagytam szívemnek egy darabkáját. Természetesen ott maradtak a segítőkész, rokonszenves emberek is, akik segítő kezeiket önzetlenül nyújtották felém. Mióta a szükség rákényszerített, én járok a postára az idegen városban, ahol senkit nem ismerek. Nem ördöngős … Olvass tovább
Az élet kegyetlen, sokszor meggyötört már. A boldogság csak pillanatokra érintett. Egy idő óta gyakran azt mondogattam: menekülök az éjszakába, mert a csillagfényes éjszaka szebb, és nyugodtabb, mint a nappali sivár lét. Lehunytam szemeimet, s jöttek sorra az édes hazug álmok. Utaztam, de mindig magányosan, soha nem szeretve, ahogy szerettem volna. Ezerszer megjártam a Balatont … Olvass tovább
Mostanában nem úgy van, mint a régi időkben, amikor nagyszüleink voltak fiatalok. Ha egy úr köszönt a hölgynek, meghajolt előtte, közben levette a kalapját, úgy üdvözölte. Akkoriban tisztelettudóbbak voltak az emberek, jobban odafigyeltek az ünnepekre. Tavasz közeledtével, március nyolcadikán, nőnap ünnepén, a tavasz első virágaival köszöntötték a hölgyeket, amiket a mezőkön s a réteken, csokrokba … Olvass tovább
2021. március 26-án, a covid oltás második injekciójára mentünk anyuval. A kanyargos erdei úton Kövestetőnél, amikor szemem betévedt Csomor János erdész egykori kunyhója felé, melyet mára már csak egy földkupac jelez, hogy valami lehetet ott, elérzékenyültem, mint mindig, ha a nagyapám szóba kerül. Id. Csomor János erdész volt az én nagyapám, akinek keze munkája sok-sok … Olvass tovább
Kezdődik a farsang. Sürögve-forogva, habos süteményt sütnek a cukrászok az esti tombolára. Az otthon maradók is megtartják a hagyományt. Ebédre szalagos fánk kerül a terített asztalra. Édesanyám szalagos fánkját gyermekként nagyon szerettem. Édes, ízes lekvárjával másnap is szívesen ettem. Csinosan felöltözve mennek a fiatalok mulatni a bálba. Álarc takarja arcukat, egyik se tudja, ki kivel … Olvass tovább
Amikor ide költöztünk a betondzsungel kellős közepére, sokáig úgy éreztem, a fájdalom kitépi a szívemet a helyéről, s ez ma sincs másképp, sőt rosszabb lett. Hacsak rágondolok a hűs patakomra, s a nyugalmat adó erdőmre, elkap a zokogás, s már nem tudom s nem is akarom titkolni anya előtt sem. Be sem kell csuknom a … Olvass tovább