Istenkása

Köszönöm, hogy eszedbe jutottam tavasznak első hónapjában. Akkor van a nevemnek ünnepnapja, amikor a sok szép vadvirág nyílik a réten. A lágy szellő pedig a levegőben hozza a virágok friss illatát. Az erdei fák még álmukat alusszák, de már sárgán virul a fák között a kikerics, amelyet az édesanyám istenkásának nevez. Ezt az apró, szerény … Olvass tovább

Az én akaratom

Azt kérem tőletek, ne sírjatok ha olvassátok versemet. Nem kívánok egyebet így ötven felé. Arra kérem a jó Istent, ne éljem túl az én drága jó anyámat. Nélküle keserves lenne az életem. Nyugalom többé nem várna énreám. Féltem és szenvedtem már eleget, nélküle képtelen lennék elviselni a még rám váró életet. Megőrülnék a magányba, s … Olvass tovább

Lélekfonal

Lélekfonal Örök barátom emlékére Hiszem és érzem, itt vagy velem. Ugyanúgy fogom két kezedet a lélek útján. Számomra elviselhetetlen, hogy nem létezel már, szükségem van rád, mint amikor még éltél. Nem tudok nélküled lenni. Szomorú szívemnek és lelkemnek, verseid adnak némi vigaszt. Mindennap zokogva arra kérlek: álmomban hadd lássalak, hamár nem hallhatom többé bársonyos hangodat. … Olvass tovább

Februári tavasz

Keservesen turbékol a vadgerlice, mintha meghasadna kis szíve. Egymaga didereg a kopár ágon, hideg eső nehezíti árva sorsát. Ködfátyolban takaródzik az ég. Elmúlott már a hamis februári tavasz, amely virágba boruló fákat hagyott maga után, nem is sejtve, mekkora kárt okozott, kicsalta a rügyeket gyümölcsfákon. Jöhet még rájuk a fagy, és ismét elveszíthetjük a leendő … Olvass tovább

Gyertyaszentelő ünnepén

Az égő gyertyának gyönyörű a lángja. Szívet és lelket felmelegít a látványa. Fagyos, és zúzmarás fehér leple, takarta a fekete földet, februárnak második napján, gyertyaszentelő ünnepén. A hívők, gyertyáikat a templomba viszik megszentelni. Az est söthenyes homályában, templom körül a gyertyafényben, rózsafüzéres kezeiket összekulcsolva, imákat mormolnak a körmeneten. A gyertya végig elkíséri útjainkon ki, a … Olvass tovább

Hagyj most engem

Én – Én vagyok. Gondjaimat és fájdalmaimat nem vállalhatod át. Lelki örömömbe, s bánatomba ne akarj betolakodni. Nem tudhatod milyen súllyal bír egyik is, másik is, mert csak az enyém. Vannak, és lesznek örökké tartó, mély szomorúságaim, amit képtelenség lenne kiölnöd belőlem. Mert ragaszkodom a lelki barátomért, s az elmúlott időkért. Ha jól ismernél, inkább … Olvass tovább

Tükörjeges az utcánk

Amíg a szülőfalumban, Hosszúhetényben laktunk, addig imádtam a teleket. Szerettem a szép havas tájat, gyönyörködtem a Zengő és Hármas hófödte hegyeiben. Nekem az igazi teleket a nagy hópaplan jelentette, s napestig tapostam nagy udvarunkban a havas fenyők között. Mint egy álom, olyan szép volt az egész. Mióta beköltöztünk Komlóra, azóta elkezdtem gyűlölni a teleket. Itt … Olvass tovább

Régi idők történései

Régi idők történései Avagy körömfájás Sokat szokott fájni a lábujjamon maga a köröm, amit nem értek. Először elkezd szurkálni maga a köröm, aztán fájni, nagyon rossz érzés. Egy pár napja a jobb kezem mutatóúján is érzem a fájdalmat, egyszerűen nem értem, hogy mi ez. Évekkel ezelőtt levették a nagylábujjamról a körmömet. Anya elmesélte, hogy fiatal … Olvass tovább

Soha nem engedlek el Barátom

Mielőtt az ünnep kinyitja kapuját. Tudom az angyalok már közel járnak. Szétterítik fehér szárnyaikat, látatlanul hozzám bújnak, megértik zokogó, gyenge szívemből feltörő könnyeimet. Drága Vendi, elviselhetetlenül hiányzol nekem. Szívemnek minden szeretetével elhiszem, hogy most is velem vagy. Képzeletemben megölellek, s soha többé nem engedlek el. mert nélküled olyan keserves minden. Rám tör a félelem, hogy … Olvass tovább

A legjobbat szeretném

Ember vagyok, ugyanolyan, mint te, aki annak ellenére, hogy tudod, épeszű vagyok mégis játszol a gondolattal, és rángatod a ruhám, mint egy bugyután, hogy vegyem le, érvényesüljön az akaratod. Bele sem gondolsz, mennyire rosszul esik. Arra nincs időd, hogy megismerjél, s eltűnődj rajta, én sem vagyok különb, mint te. Tudod, az élet kegyetlen, és nekem … Olvass tovább

Az irodalom útján

Közel tíz évig ismerhettem Szegzárdi Nagy Vendelt, költő lelki barátomat. Az éteren keresztül találkoztunk, és terelt az irodalom útjára. Abba a szép világba, (ahogy neveztem) ahol csak a szellemünk számít, és mellette eltörpült a fizikai állapotunk. Vendi volt az első költő, és az utolsó is, akit ‘személyesen’ ismerhettem a hangja alapján. Személyében egy végtelenül kedves, … Olvass tovább

Szomorkás hangulatomban

Ha az eső nem csorogna állandóan a fejünkre, szép hosszú őszünk lehetne. Kint a szabadban sétáink alkalmával észrevehetnénk, hogy a fák lombkoronái ahogy összeértek, bölcsőt adtak a madárkáknak. Mostanra már színes ruháikat mind elkezdték lassan levetkőzni. Elmúlt a halottak napja is jó időben. A szél nem altatta el gyertyáink lángját hozzátartozóink sírján. A mostani ősz … Olvass tovább

Senki sem pótolhat téged Barátom

Vannak napok, amikor beleőrülök, hogy elveszítettelek. Szívem összeszorul, ég a hiányodtól, testem egészét rázza a zokogás. Egyszerűen képtelen vagyok feledni téged. Bolyongva kereslek, de már mindhiába. Gyakran előfordul, hogy az utcán beszélgetek, és arra a néhány percre örömöt érzek. Aztán elköszönnek, egyedül maradok a bánatomban, és úgy szenvedek, mint a láncra vert kutya. Érzem, hogy … Olvass tovább

Csupáncsak emlékeim maradnak

Megrémít a jövő az egyedülléttől, a sok idegen embertől, az ismeretlen környezettől. Csupáncsak emlékeim maradnak majd sértetlenül enyémek. Szívem összeszorul, mintha valaki megmarkolná égetőn, úgy fáj. Nehezen veszem a levegőt, és elszorul a torkom, mintha mázsáskő nehezedne a szívemre. Nem félek az érzéstől, hisz én sem leszek már fiatalabb. Nem bánnám, ha egy csillagos éjszakán … Olvass tovább

Temető csendjében

összetört szívem Ha nálad vagyok a temetőben, fejfádnál állok. Bánat helyett pillanatnyi öröm dobogtatja meg a fájdalomtól meghasadt szívemet, mert itt vagyok veled. Lelkembe visszatér a mély nyugalom, mert érzem a közelségedet. Tudom, hogy egy másik dimenzióba költöztél, de nekem mindig itt maradsz a szívemben, és úgy vigyázok RÁD, mintha még élnél, mert képtelen vagyok … Olvass tovább

Mindent eltompít a fájó lelkem

Életem során már sokat írtam. Most mégis nehezen veszem a tollat kezembe, nincs már kinek írhatnék szelíd szavaimmal. Kedvességét kis ideig érezhettem, és ölelhettem át a lélek útján szívem örök melegével. Mintha kiégett, és elfáradt volna az örömteli szívem. Szemem sem látja olyan szépnek az égszínkék eget, mint régen. Az őszi fáknak lombkoronái, csodás színeket … Olvass tovább

Az élet furcsa kegyetlensége

Az élet furcsa kegyetlensége Elég volt, kész, nem bírom tovább. Írnom kell, hogy lekössem magam. és szóljak az emberekhez. Akármilyen nehéz is ez a lelki fájdalom, amióta örökre itthagyott, akkor is kell valamit kezdenem magammal, mert megőrülök a rossebb egye meg. Miért is kaptam én Istentől érzékeny és ragaszkodó lelket. Adott volna két jó lábat, … Olvass tovább

Nem adhatod már vissza

Olyan nehéz reggel könnyes szemek nélkül ébredni. Elhitetni, hogy nincsen semmi baj. Közben mély fájdalom nyomja a szívemet. Sok mindent megéltem már, több rosszat, mint jót. Nem kívánok már élni. Istenem, elvetted a maradék örömömet, azt a kis szépet is az életemből, aki nekem a mindent jelentette. Hirtelen magadhoz szólítottad a lelki barátomat. Úgy fáj, … Olvass tovább

Az én csodám Te voltál

Valahányszor rád gondolok, könny szökik a szemembe. Annyira hiányzol drága Vendi, hogy erre nincs helyes kifejezés. Szörnyű ez a magány, amit érzek, mióta örökre elmentél. Nem is tudom hogy lehet ezt a nagy fájdalmat elcsitítani magamban, olyan mintha ólom cipőben járnának a napok, hetek és a hónapok. Elvesztem mióta nem vagy velem. Túl nagy a … Olvass tovább

Hálásan köszönöm a zökkenőmentes utazást mindenkinek

Néha egy nem várt szomorú esemény arra késztet, hogy mennem kell. Hat lóval sem lehet megakadályozni, hogy eljussak a kívánt helyre. Ilyenkor megállíthatatlan vagyok, az sem érdekel, ha pillanatnyilag falakba ütköztem. Na jó, néha eluralkodott rajtam a keserűség és a félelem, hogy nem fog sikerülni. Aztán újra és újra felülkerekedtem a kudarcomon. Csak az vitt … Olvass tovább