A szó a szív kanóca (Latinovits Zoltánnak)

Zuhanni lábujjhegyre akár a tűlevelek zuhanni mindegyhogyhova a Herceg elindul s eltéved a lova Ülj le Latinovits itt a lóca légy a Mindenség Martalóca mozdítsd a mozdíthatót Szíved félrevert harang szavad tűzet turbékol önmagát emészti A gondolat már nem gyermek és még nem férfi Játszik játszadozik és politizál… A szó a szív kanóca ülj le … Olvass tovább

Szerelem-zúzmara szemerkél

Hideg betonfalak között vajúdik a szél öreg villanyoszlopok hullatják fény-könnyeiket az éjszakába kiböjtölt csókok íze robban a szánkban Hozzád bújik kormos-zöld szemem és ebben a halk homályban kinyújtózik mellettem szótlanul a szerelem Meddő tudatom fölszántottad fagy-morzsolt kövekbe hitet leheltél szerelem-zúzmara szemerkél forró testemre

A Mikulás levele (Zsombikának)

Mostanában minden éjjel versenyt futunk a zord széllel leveledet ha olvasom én és csodás rénszarvasom beszél hozzám minden betű lelkemben szól száz csengettyű Tudom lelked sosem hamis jó voltál te tudom ma is Azért kapod e csomagot örülj neki nagyon-nagyon Az álmaid színaranyok a szívedben megmaradok

A Holdtól erősek a csillagok

Várakozásom kínjait levetem boldog akarok lenni Érted is boldog akkor miért járnak földre sütött szemmel a büszke csillag-ráncos homlokok miért fagy meg a tüzeket okádó hegy miért vannak lávagyűrűkkel szorított torkok lávagyűrűkkel szorított torkok Jöttöd föloldotta a szívemre kövesedett magányt Halálra készülnek az irigy barackfák s haláluk Benned Bennem teremt majd egy új Föltámadást Szerelmünkért … Olvass tovább

Meg nem állva a tengerig

Kit szeretek pogány istenek megkeresztelkedett lánya Szerelmünket nomád szelek vésik márványba Mikor oltja csók-éhét a számnak a virágok előtt leborulnak a gyomok tömjénillatú imába szelídülnek a bűnök s egyszerre zenélni akar minden tücsök kigombolkozva a fájdalomból tisztán De úgy hogy már beleroppan a gerinc Forrásból szabadulva meg nem állva a tengerig rohan az ősvíz Köldökzsinór-ragaszkodással … Olvass tovább

Hova csaltak el?

Nem tudtál meghalni egészen szívemig hiába ágaskodott nem ért fel halálod Most is látlak ahogy odabaktatsz az öreg ekéhez ahogy nyűtt bakancsodban a földeket járod ahogy esténként csúszkálnak fogaid között az imák Nem tudtál meghalni de hova csaltak el a futószél-paripák? (Nagyapám emlékére)

Szétköpdösött cseresznyemagok

Ó Te drága asszony Ki egykor Oly nagyon vigyázva Köldökzsinóron eresztettél E világra Engem Halld tékozló fiad Már semmisem édesedik Tejfogaim mind kihulltak Szám cserepesedik Kéredzkednék méhedbe vissza Mielőtt még véremet kiissza Ez a kővilág kőrengeteg Jégcsapfogak harapdálnak Kőkígyók falják szívemet Kőházakban lakó kőemberek Izzadt tenyerükkel Vállon veregetnek Szokásból meg is szeretgetnek Kőfalakra karcolt kőangyalok … Olvass tovább

Hiányod ágyában

Hiányod ágyában fekszem Szemhéjaim elromlott redőnyök Nem tudok aludni Te ujjaiddal túr Hajamba az éjszaka Végigtapogatom vágyaimat Még mindig Rád hasonlítanak Miközben a centiméterek Közöttünk Kilométerekké nyújtózkodnak Felkelek Enni adok a madaraknak Hogy visszatérjenek

Az emeletes érzelmek tövében

Az emeletes érzelmek tövében ez a Szerelem lakatlan bontásra vár Falai emlék-gerendákkal vannak megtámasztva különben maguktól leomolnának Szobái üres vallomások A bútorokat a szép szavakat szertehordták Függönytelen ablakain Elromlott redőnyök Ajtói nyitva felejtett ajkak Kertjéből az ősz tövestől tépkedi ki a virágokat A kerítés is olyan mint egy félig lehullott kar melyben elvetélt az ölelés … Olvass tovább

Ott jártam

Először a falu becézgetett simogatott munkától érdes feltört kézzel Ott jártam a Nagy domb szomjas pajkos mosollyal játszani csalogatott Az eperfa mögött még mindig ott fehérlettek ott ácsorogtak a gyermekkori telek Az idő arcukra ráncokat rakott ruhájukat átjárták a bérház-szagok

Múltidéző

Múltidéző képvers Az ablakom előtt álló Fát egy Szocialista Brigád Patronálja ez a Fa árva ez a Fa csemeteotthonban nevelkedett Ez a Fa nem lesz öngyilkos habár párlépésnyire folyik tőle a Duna Ezt a Fát a gyökerek visszatartják de máskülönben is Él- ve sze- ret- ne be- ke- rül- ni az Aranykoszorús Brigádnaplóba! 1980

M. O.-hoz

Vigyorognak rád a kirakat-szemű boltok Szeret egy nő és mégsem vagy boldog Bőrödről lepattognak az öröm-zománcok Megfojtott tüzek melegét őrzi tested “Szeretnek” És mégis a szerelmet Te tegnap száz forintért vetted!

Az első májusi vasárnap

Olyankor én szinte mindig meghatódom, mikor eljön az első májusi vasárnap, olyankor magamba szállok, gondolkodom, köszönetet mondok az én édesanyámnak. Olyankor magamban mindig megfogadom, hogy másképpen, másképpen lesz ezután, nem lesznek csúf, kiábrándító bánatok, hogy boldog lészen az én édesanyám. Olyankor érzem, hogy lénye mit jelent nekem, hogy ő számomra az öröm és boldogság, hogy … Olvass tovább

Krisztus voltál Te is

Krisztus voltál Te is korod Krisztusa A gond-kereszteket, görnyedve cipelted Naponta korbácsolt szentté az Élet és senkise vett észre Nem zarándokolt láda-bölcsődhöz a Három Király Kilenc éhes száj hangja szaggatta vacsora időben egyre rongyosabbra a dobhártyád Bakancsodban szótlanul ballagtak a rögök Kérges kezedhez nőtt a vén kapa Szívedhez a száz-fogú szegénység és a tizenegy szájú … Olvass tovább

Egy diák szövetképei fémtan vizsga alatt

Mire gondol a diák vizsgára jövet bejön-e a kérdés a szekunder szövet Az egyik sor foszforban dús a másik foszforban szegény mily messze van a kettes mint Moszkvától Zebegény Hősünk izzad mint a kacsa minden vizsga endoterm főleg hogyha nem szuperál a szigmavessző-landaterm A fémtan az furcsa túra hősünkre hat a textúra Mert aki itt … Olvass tovább

Jégország

Egyszer voltam Jégországban jéggé fagyott majd a lábam Jegesmedve húzta a szánt jégember ült a szán bakján Száguldoztunk jégutakon jégvirág nőtt az ablakon Láttam én ott jégvonatot amit jégmozdony vontatott A sínek is jégből voltak jégkerekek zakatoltak Jégországban jégmegyében éldegélnek jégegyének Jég a lábuk jég a válluk jégből van az ő szakálluk Jég a hajuk … Olvass tovább