dabisaraanna

Kisült kontaktlencse, kihült ajkak Ugatnak az őszi félhomályban, Rideg pokrócba bújtatott füstölgés Vonyít a karjaid között. Angolul beszélő kecske és a forgatónyomaték Szédít – te felriadtál. Zajos ürességgel Áll a 21 gramm bennem De a tudat tesz otthonossá. Annyit viszont kérlek Tegyél meg nekem, hogy engeded egy bogárban ülve körbe vezetnem Téged minden olyan helyen, … Olvass tovább

Könnyekből rajzolni virágot a parkettán olyan, mint egy fecske tetem az út közepén suhanó autók örökös zarándokhelyén. A konyhapulton ülni és ott étkezni egy szalmakalapban késő este: Felesleges. “semmi sincs úgy, ahogy lennie kellene” A neved a számban, a kezed a nyakszirtemen mégis komplementere ennek a tézisnek. De ha ez mind nem elég (mert lehet … Olvass tovább

az ajtófélfánál álltál és nem értetted miért van rajtam két takaró. fáztam a hideg vízben a tusolód alatt, de nem mondtam. vannak dolgok amiket nem mondd az ember: ilyen például az, hogy papírvékony szavakból nem tud semmit se hajtogatni. ahol hajolnia kéne hajlik ugyan, de a nyoma megmarad ha időközben rájössz, nem hajót akarsz hajtogatni … Olvass tovább

megállt az idő. villamosok kövesednek a vágányon, benőné a borostyán ezeket is, hogy a haladás emlékével determinálhassa indái virágzását. én haladok tovább. a rezzenéstelen alakok következő lépésén gondolkozom ha újra beindul a tér, hogy vajon úgy végződik-e a mozdulatsor ahogy indult. két kéz fogásba fog-e forrni, a kukába beletalál-e a csikk, a köszönésből lesz-e kommunikáció … Olvass tovább

kint ülök az ajtónak támaszkodva valahol a frontális lebenynél a kezem tinta szagú és neuronok mélyednek bele a hátamba -nem tudom hogyan kell elmenni pedig még kulcsom is van- földrengés. hanghullámok. morajlás. partra vetett hal a szövetben. vértelen szervek hullanak és porcelán poharak és kiégett csillagok hallom ahogy a Göncölszekeret tolják az udvarról (ordítás egy … Olvass tovább

Amikor először találkoztam veled, azt hittem impotens vagy a boldogságra. Vészmadár gondolat volt, a teraszon ült azon a tavaszi napon és a tollait igazgatta. Valami megakadhatott a torkán, szótlan volt. Egy szuicid könnyezőpálmára emlékeztetett a szemed, amiről a tetoválóm mesélt, amikor a mellkasomon ült. Olyan nagyra növesztette a lombját, hogy kéthetente levetette magát a polcról. … Olvass tovább

Annak a valószínűsége, hogy a neved rá van tetoválva egy random fószer kezére, akit fél perce ismersz: csekély Lehet előző életemben én voltam az a nő-személy, Aki miatt stigmát hord De épp ezért Legyél a fantasztikum, az irrealitás bennem, hogy befőttbe tehessem az időt és rákenhessem a neked csomagolt reggelire. Csak “éledj fel” Más füstjében … Olvass tovább

Otthonom lehetne. Sirályok mászta fülemben Visszhangzik az a két ember a partról Olyan akarok lenni, mint ők ketten, Meztelenkedve a muslinca-muskátli-merrevagyokén szentháromságában. (olyan sokat beszélek magamban, hogy elalszik a cigi) … Alzheimerem van, már nem emlékszem a nevemre ezért az vagyok, akinek mások hívnak Nekivetkőzve magamban kezelhetném az időt létező dolognak Bár minden csak viszonyítás … Olvass tovább

állok a felvágottaknál a sorban disznó szag van, két méterre szardíniák üvegburában. azt mondták sok a hal a tengerben szépfürtű, zöld szemű, egyszerű tekintetű és miegymás de itt állnak mind kiszárítva egymás mellett; válogathatok kedvemre a celofán tömegsírból. azt a domesztikált szerelmet például, tudod azt a kigúvadt szeműt a kirakatból. selypít, de a száját azon … Olvass tovább