karambol

szürkület és köd, az autóm alá kúszik kanyargós az út, ami feléd vissza visz kifordul alólam a csúszós kerék talán váratlan cseppek fedik a láthatárt kendőért vagy az ablaktörlőért nyúljak? fújjam az orrom és hagyjam az utat? arra vinne amerre menni szeretnék a szívemet az agyam helyére tehetném bárcsak elveszne alólam a biztonság bárcsak átszakadna … Olvass tovább

Phebeának, szeretettel

kihalt a csatazaj, csend hullt ránk felhúztad a zászlót, megállítottad a csatát sebesültet csak egyet enged látni a mező ó Phebea, nyilak ellen nem adtál tetőt sajnálom a káoszt, amit szédülten szítottam de Phebea, talán nem hallottad, hogy sikítottam? behúzódtál a soraid mögé, elbújtál menekültél, de csupán előlem futottál parancsaid homályba vesztek a seregeid problémákba … Olvass tovább

sáros cipő

sáros a cipő, csúszkál az aszfalton századjára ugyanazt a pocsolyát taposom mindig otthagyok egy új vászoncipőt miközben keresem az elveszett előzőt koszos közvilágítást ver vissza a víz szemét szaga száll alattam, ramaty egy íz nem koppan másik cipő, az enyémet kivéve nem áll más térdig a sárban, hisz mivégre? én keresem csak azt a színes … Olvass tovább

én, a bohóc

én, a bohóc, a cirkusz foglya gúnyos nevetés és elismerések rabja a mosoly az arcomon permanens álca annak, amit a maszkom rejt direkt a késdobáló elé ugrom túlnő rajtam a hős komplexusom vagy talán a túlzott figyelemhiány vigyorgok, míg a kés a szívemből kiáll úszok a tapsban trükkjeim után végre bele is fulladok talán elragad … Olvass tovább