Demény Balázs 1. Nő – a világ ajándéka. Erre ezer s egy a példa. Nincs lap, hogy mind reá férne, s cseppnyi idő tenger érvre. Erőm kicsim, de sok s nagy ok, s keleti író nem vagyok. Jobbak írták meg előttem, s fogják is majd mind mögöttem. Legnagyobbként fogok kettőt mutatva mutatni be: nőt. 2. Nagyszerű volt … Olvass tovább
Rútul a világ, őszülő gyerek. Amerre csak lép, kőből szőtt terek, s e kemény fejtmény szívéből fakad. Talpáról mázsa mocsok leszakad. Szájról szájra száll róka-becsesség, szép az átverés, kacér kecsesség. Éhed ágyba visz: szerelemre szít… Arcodon folyik dzsuvás arany szét. Hiszel-e te még gyöngy tisztességben, Sötét-madárnyi fehéremségben? Pedig, kóstold, az finom wasabi! Jó nélkül a … Olvass tovább
Reggel óta ülünk a végtelenségben. Ablak nincs, a maszk fojtogat, s orrunk is, mint M0-ás délután ötkor. Háromszor fulladunk másodpercenként. Apadj ki, ha vized kitörne belőled, mert a szappan, a papír és a deszka bátran nomád hungaresca. Magyarország jobban teljesít! Mi várók várva várunk a várt várottra, a sűrűn látott Godot-ra, hogy kijöjjön angyal-színben, kevésbe … Olvass tovább
Mikor börtön saját otthonod, s társsal a morzsát kapkodod: „Régen én kerestem a kenyeret, most te viszonozd szívességemet!” Mikor sírsz az elmúlt életen, sanyarú volt, de még is éden… Képzetem se szállhat szabadon, ha szomszéd rámkacsint, vigaszom… Akkor… el… meg… ki…. hagyom.
Elbújt már a róka ijedve a lyukba. Kint ordít a kutya, s lesben áll a puska. De ott bent éhezik. Pokolban létezik. Nincs kór, mi jobban pusztítana embernél. A tűnő alakod láttam ma hajnalban, Kín-gyönyör, utánad kaptam, de hasztalan. Illatod száll, csipkés dresszed oly édes kés. Nincsen kór, mi jobban ölne emlékednél.
Te emlékszel még az első napra? A tengernyi izgalomra: vajon kivel keveredek egy padba? Emlékszel még az első órádra, hogy a fene egye meg, itt is magolnom kell a dogára? Emlékszel még, milyen volt kamasznak lenni? A semmit büszkén tenni, s ki számonkéri, azon jót nevetni? Emlékszel még az első csókra, csontig hatolva a mámor-csokorra? … Olvass tovább
Mit tegyen a bajnok, aki átúszná a Mare Internumot, de bizonytalan, mert otthon várja a családja? Forduljon vissza a parthoz félúton, vagy vesse bele magát az ismeretlen hullámokba, még akkor is, ha ott feni rá a fogát Kharübdisz? Ha átérne a túloldalra, mindenki tudná, ki ő, csak az felejtené el, aki előtte szerette. Mit tegyen … Olvass tovább
Éjjel. – Gratulálok! – mondta az őrnagy. – Önök ezentúl a Néphadsereg katonái. Legfőbb feladatuk, hogy megvédjék a felkelő népet, melynek dicsősége, hogy elkergette az elnyomó burzsoáziát. Kövessék a felkelő nép vezetőinek parancsait! Másnap reggel. – Talpra fiúk! Lázongás tört ki a városban – kiáltotta az őrnagy, mire katonák felpattantak a puskájukkal. – Fegyveres ellenállók … Olvass tovább
Mind a ketten mozdulatlanul állunk. Az utcák sarkánál a kis domb virágainak illata bódította a levegőt. Ez vonzott oda téged is, engem is. Kezed alatt rózsa, kezemben rózsaszál. Várod, mit lépek, várom, elszállasz-e? Színeidet a kobold aranymívelő ujjai festették rád a szivárványból. Tarkaságod szépsége bódítóbb virágillat, mint amit szaglászhatok eme napból ivó, fotoszintetizáló színkavalkád közt. … Olvass tovább
A külvárosi villamosról leszállva a sínek mellet a kerítésen egyből megláttam délutáni örömöm tárgyát. Legszebb volt a többi egyszerű, reklámot közlő között. A győzelem plakátja volt ez. Én is rájuk szavaztam. S most ott díszelgett előttem a jó helyre húzott X-em gyümölcse. A fenségességet sugárzó királykék paletta balszélén ott ékesült, ott mosolygott nőket bizsergető kacéran, … Olvass tovább
Sercegtek a gyertyák, miközben táncoló árny-párokat vetítettek a falakra. A zenét az árnyék-bálra a természet nyitott ablakon át beszűrődő muzsikája biztosította. Csodásan hegedült Monsieur Tücsök. Egyébiránt semmilyen élet nem mutatkozott az utolsó másodpercekben a kocsmában. A zenészek feszülten a szerszámukra készítették kezüket, vártak, mint a rajtra kész futók, hogy amikor kell, belevágjanak. A kocsma díszes … Olvass tovább
Ma apa jött értem. Általában semmi különös dolog nem szokott történni velem. Élem a fiatalok átlagos életét. A suliban sokat mosolygok és nevetek, mindenki bír – mondhatni, nekem mindig süt a nap. Ma valahogy nem. Mindig busszal megyek haza, de délután kaptam egy üzenetet apától, hogy tanítás után értem jön, és hazavisz kocsival. Én mosolyogva … Olvass tovább
A tábornok belépett, a sereg szalutált. – Köszöntöm, uram! – szólt az őrnagy. – Bemutatom a 12. erandiai hadosztály újonnan kiképzett rohamosztagosait. Bizton állíthatom, hogy ez a nemzet hadseregének legképzettebb alakulata. Gyakorlataikon átlagon felül teljesítettek. Továbbá, büszkén kijelenthetem, hogy technikai fejlesztő osztagunk úttörő munkát végzett a felszereléseket illetően. Legújabb gépfegyvereink nem éles lőszereket lőnek ki, … Olvass tovább
Kócos ludam fújja ősz, a halk idegen, síromban, még csonkán, áll a tél hidegen. Mellettem egy hanton koszorú a kóró. Vaj’ ki az? Öreg fej, nem vagy emlék óvó! Mikor felidézni fojt feledés átka, rigó szálla mellém, s éneke varázsa juttatott eszembe, ki a földön voltál, de szívemben vagy, ki magamtól is óvtál. Gyermek vagyok … Olvass tovább
Boglárka termett tarka kertemben, kocsányán türkizek álltak rendben. Kék bazsarózsa nyílt a ligetben, napfürdőzött magányosan, csendben. Egy nap vihar tolongott az égre, s a kis kék mező-lakót kitépte. Szeles kezével addig görgette, míg nem leejté tanyám földjére. Téglának felkapta egy madárka, száraiból hogy fészket csinálna. Utolsó pora, hogy fecske szálla, ráhullott az én kis boglárkámra. … Olvass tovább
Rajtad merengek… nem merek, úgyis elfelejtelek. Nem nézlek, félek, úgyis vakká tennélek. Nem érintelek, reszketek, körmeim úgyis hegyesek. Ajkad nem csókolom, borzongom, úgyis megharapom. Szenvedek, nem szeretlek, mert rettegek, úgyis elkergetnélek. Kifogtam már annyi kifogást, keszeg-évődést, semmi mást, sellőm nem, öleltem csalást. De tépett lelkem végleg horogra teszem, s tavadba szerelmem – belevetem.
Denevérként éjbe szállok, epedve, hogy szűzt találok. Nehéz: kettőezer-húsz van! De rád találtam legottan. A szobádban meztelenül ágyban fekszel nesztelenül, s mézes csókú álmod várod. Magad nékem kiszolgálod. Jer te ide! Megyek oda… Száz év alatt sem ily csoda. Te igézed szörnyű szemem, visszatapad bűvöletem. Kebled kezemben megfeszül, vágyam veled beteljesül, nyakad ere ver édesen, … Olvass tovább
Lehet-e a szív páratlan párban görcsökbe síró szörnyű magányban? Vélve boldog az érzés, s fogható, bár csak méz-ajakú szálló csaló? Volt-e valaha igaz dobbanás, és nem elhaló mélybe koppanás? Csendül hegedűn, lírája ének, vagy talán tényleg dalol a rétnek? Mi felbájolog képre ecseten, táncolhat-e előttem kecsesen? Van-e szerelem túl erényeken kidekorált lovagregényeken? Vagy bolond vagyok … Olvass tovább
– Na, van már valami? – Még nincs. – Már öt perc is eltelt. Ha eddig nem mutatta ki… Sajnálom szívem, de nem hiszem, hogy összejött. Majd megpróbáljuk legközelebb… – Igen – vágta rá a lány, és letette a terhességi tesztet a pultra. Elkeseredettség ült ki az arcára, szeme könnyes lett, és szó nélkül kiment … Olvass tovább
Mai napom történéseit muszáj naplóba írnom. Érdekes, rémísztő, mégis valahol… valahol… furcsa érzést váltott ki belőlem. Meglátogattam őt. Őt! Hermannt! A tragédia után tíz évvel. Miért pont most? Fogalmam sincs. Talán hatással volt rám a kerek évforduló, mint ahogy szokása az ilyen dátumoknak. Annyi minden történt velem azóta. Szerettem volna ezt mind elmondani neki. A … Olvass tovább