Dés András Találkozásom ???-val Egy kis szobában elzárva jártam, Vártam, elmerengve olyat láttam, Mit még soha a szememmel, Ekkor is csak képzetemmel. Furcsa alak hosszú hajjal, Gyanús szemek nagy mosollyal, Magas alkat, vékony léttel, Ravasz arcú reménységgel. Felém nézett, méregetett, Belém nézett, felnevetett, Hogy miféle üres jellem, Az mi nekem földi jelem. Mint jó vadász közel lépett, … Olvass tovább
Sűrű ködnek… Sűrű ködnek függönye zár, Világot mosó szökő ár, Világom már így is sivár, Mit neki kis elgyengült ár. Házak vesznek engem körül, De nem látok, a köd csak ül, Minden zugon takarva, mi kül, Csak hallgatva elnyelő fül. Mondhatok én bármi jót most, Beszélhetek akár okost, Foghatok is gyilkos fokost, Levadásznak, akár vad … Olvass tovább
Önkéntes rabság Most itt végül magamba, Fejbe veszve, tagadva, Látom csak a világot, Régen halott virágot, Gyenge fényben viszályt, ott, Hol csned, béke vigyázott, Várt ott, mint kellett ez neki, De a végén mind elveszti, Nem lesz keze mi fogja, Nem lesz lelke, kínozza, Üres szíve fokozza, “Pusztulj!Pusztulj!”, mormogja, És ő ezt jól tudja, furcsa, … Olvass tovább
Csalfa szellem Otthonokban járt egy szellem, Remegéstől mentes jellem, Bánata volt a fájdalom, Átok volt a századom, Nekünk mondta, majd segített, Elűzni a gazt dicső tett, Gyermekségből ébredésbe, Gúnyolódva új tenyérbe, Ezzel vesztve nagy szavait, Cicomába ő hangjait, Időmúlva elrejtette, Felejthetetlen ez tette, Ezért ébredj jó barát, Jöjj rá, hogy a szemed zárt! 2018.07.28.
Az őszinte szél Csendes szél vág át az éj sötétjén, Néma hangok örökségén, Csendben száll át a világon, Egy megroskadt nagy varázson. Nem látni azt járni széles utcán, Mások előtt ordibálván, Közhelyeket önmagáról, Nem hord a szél hazugságról. Kis sétányon önmagába zárva, Szürke szellemek magánya, Kíséri őt igazságnak, Értéktelen valóságnak. 2018.07.22.
EGYSZER VOLT… Egyszer régen,más vidéken, Gyermekségnek képzetében, Volt egy álomom a világon, Új idő egy új határon. Egyszer régen,szép mesében, Sok álomnak tengerében, Magasságba tőrt a szívem , És ettől én nem is féltem. Ám az idő jól elszaladt, Minden remenyem elakadt, Minden vágyam jól megszakadt, A lelkem a földön ragadt. Most itt nézek a … Olvass tovább
Tömeggyártott világ Nincs jellem mely elragadva, Vagy szellem mi fogva tartja, Lelkem, szívem eltiporva, Elmémet sötétbe dobja. Üres világ van itt nekem, Rút, monoton tömeg jellem, Szín nélküli szürke szellem, Másolt képek tengerében.
Hideg földön Hideg földön elhányt alma, Romlott képe betakarva, Íme jelen üres halma, Nincs talán még minden halva. Hideg szél fúj pusztult fajra, Szép reménye csupán karma, Ám képzete furcsa fajta, Holnap nélkül tervezget ma. Hideg égbolt hideg alja, Nem győzhet le csúf hatalma, Nem kapar meg a rút karma, Új világért újra halva, Nyitott … Olvass tovább
Esti üzenet ???nek Szívem,lelkem,néma szemem, Vágyva vágyott képzelt elem. Kevert helyen sérült essen! Ezt kívántad nekem…legyen. Érted éltem lélegezve, Eget nézve magam fekve, Fejbe mindig csak teremtve, Lesek madárt meg nem lelve. Virág vagy te,szúrós rózsa, Halált hozó vágynak húrja. Drága,vékony vörös szalag, Mely világok közt sem szakad. Különleges,szép,egyedi, Hosszú hajad ezt tükrözi, Szemeidben lelked … Olvass tovább
Építészet Házak romja dualista, Commun rongya rút szobor ma, Új,modern,de többség régi, Múltban ragadt halott kép mi, Javul,romlik napról napra, Váltást,vágyat,pusztulást, Háborút és forradalmát, Szürkét,borút,szenvedést, Golyónyomos rettegést, Hidd el nekem jó barát, Körbe futkos a hazád.