Tallósy Bernadett Forduló Megpillantottalak, s azóta telt el fél év, Mégis e pár hó hosszabb, mint egy fényév. Azóta iszom szavaid, tanulmányozom elméd, Csodálom lelked, akár egy finom kelmét. A Jóisten kegyes volt hozzám, s küldött téged, Aki ragyogóbb, mint bármely csillag az égen, Lelked tisztább az első decemberi hónál, Szívem dobban minden általad kimondott szónál. Csipkedem … Olvass tovább
Végtelenek Véget ért hasztalan, hajhászó bolyongásom Mivel magam alatt a sírom komoran ásom, Mit éreztem volt tán valódi és ál is, Mióta tudlak, vágyaim változása radikális. Nem kell száz ajándék, ígéret, s rózsa Elég, ha csak megállnánk egy halk szóra, Hogy elveszhessek szemeid mély tengerében, Hogy élhessem tündérmesék álmát Veled ébren. Végtelenek közt is a … Olvass tovább
Szerelem a korona idején Hirtelen jött száz szapora rémhír, Legyintettünk, s a bujaságnak adtunk, Áldott álomba magunkat soká ringattuk, Vajon mi most zajlik igaz vagy tévhit. Száz halott tetem, síró asszonyok, s férjek A távolból fájdalmas sikolyok, árva gyermekek, Mellettem csend, s a félelmem gyermeteg, Tétlenül, otthon, így a bőrömbe hogy férjek. A tehetetlenség, s … Olvass tovább
Ringató Eddigi kételyeim s komor álmok lettek a vesztem, Bízva a boldogság szeleit a hajóm kieveztem, Égi szerelmünk tengere hullámzó vizeken visz, Gyönge vitorlám testét támogatod, s a szívem hisz.
Tiszta lappal S ha már nem hat száz szál szirom, Fel nem dúl a hazug múlt, csak szidom, Távolodik a tükörkép, az idegen, S mit éreztem forrón, most hagy hidegen. S ha már nem nyomja szívem száz szikla, Lobbanhat erősebb lángra a szikra, Mi ébredt hirtelen egy hűvös, téli estén, Lágy csókot hagyva egymás gyenge … Olvass tovább
Rendszer ellen Honatya, mennem merre kellene, A rendszerrel vagy ellene, Hálát kapjunk pénzért, Vagy haljunk meg egy kézért. Ha vastag levél kerül a zsebbe, Munkád vagy mosolyod szebb-e? Papírral, tintával kötik kezem gúzsba, Ha elmennél, marnak mint kutyák a húsba. Alkotni, dolgozni ellenszélben, S igaz barátod találod ellenfélben, Ki ha óvatlan vagy hátba szúr, S … Olvass tovább
Fókusz Dolgozom, hajtok, figyelmem lankad, Ábrándozás indul, s megannyi kaland, Egymás után íródnak szavak, sorok, strófák, Vetem papírra őket, nem tudom az okát. Hogy miért lettem ilyen dekoncentrált, Nem olyan, mint régen, aki helyt állt. Mikor fejemben egyszeriben megjelensz, S próbálok ellenállni a vágynak, te felelsz. Csak képzelem a hangod, de máris szaladnak Szép számban … Olvass tovább
Beteg szívem Láttál így, s lettél hívem, Tudtad törékeny, gyönge szívem, Te Elloptad, s adtam félve Meghaljak, vagy maradjak élve. Szerelem szikrája szúrja falát, Vérzik, s gyógyul Téged ha lát, Beteg, s örök ódákat Rólad ír, Szerelmedért folyton-folyvást sír. Szavaid mélyen elzártam, Vigasztalást nem is vártam, S hiába múlnak majd a hetek, Soha többé én … Olvass tovább
Születésnapodra Mennyi meleg nyár, míg boldog gyerek voltál, Egy kő alatt szerényen, de buzgón forrtál, Adtál, el nem vettél, számon nem kértél, Életed feladva nagyot léptél, áldozatot nem mértél. Jött a búcsú, eltemetted, gyászoltad, A tisztességben magad el nem szóltad, Mindened mi van, becsület, erkölcs, erény, Látod mégsem elég, hiába vagy serény. Aztán jött egy … Olvass tovább
Hétköznapok Hirtelen, hasító hanggal szólal az óra, Vonszolom magam az ágyból parancsszóra, Szürkületben tévelyegve botorkálok, Vajon a tegnap éj Veled csak álom? Keresem ruháim, kulcsom, ide-oda teszem, Előbb vagy utóbb elhagyom az eszem, Itt jártál éjjel, s árnyékod még oson, Boldog percekről árulkodó, kedves nyomok. Telnek-múlnak a szürke, dolgos hétköznapok, Gyűlnek serényen sűrű sorokban a … Olvass tovább
Fiatal és szép Szerelem, szerelem, Mély egy verem, Beleestem, benne vagyok, Ki nem jövök, ott maradok, Kétszáz éve Petőfi írta így pont. Ezt érezte ő is, mint én most? Kezem forró, sírok, Közben Neked írok, Közeleg a hideg tél kint Más nem is érti, de olyan mint Ahogy Ady szereti Lédát Vagy mikor József Attila … Olvass tovább
Magány Ködös, nyálkás hajnal, Hosszú, nyomott nappal, A padló teli eldobott lappal Mit kapartam kemény kínnal, s írtam. Szám szikkadt szomjas, halkan sírtam. Fordul a kulcs, a zár kattan, Otthon az üresség lappang, egy idegszál el-el pattan, A fehér falra csak homályos árnyékom vetül, Merészkedik a pokoli magány, a fekete tüll. Az órák nem telnek, … Olvass tovább
Október végén Megrázom magam, s lehullanak a ropogós őszi levelek, Hirtelen eljött a tél, borzasztó sivár, szegény lelkemnek. A szikrázó napsütésben érzem a fájdalom szaggató fagyát. Megdermeszt, mint halott gyermeke az anyát. Egy hattyú suhan a Kis-Duna alig hullámzó vizén, Tökéletlen tükörképe tetézi tétlenségem. Hiányod mardossa lelkem, mivel tartsam ezt féken? Őrült érzés hatol belém, … Olvass tovább
Összeérünk Kezed a kezemet kulcsolja, mint díszes koronát őriz a lakat, Csókod párája harmatként cseppekben ajkamon fakad, Arcodon vérbő visszerek virágjain színeződik a pír, S mosolyod derűjével csillan szemed hűvös világa, Testünk egymásba fonódva a szenvedélyt kiáltja, Lelkeink közt a határ vékony akár a pergamen papír, Szegycsontunk egyszerre emelkedik, s ha lélegzetért kiált egy-egy pillanatban … Olvass tovább