Nyári álom

Ősz hajam cirógatja langy nyári szellő, fülemüle dalától lármás az erdő. Július Szent Jakab hava, érett kalász illatát árasztja, arató tarlón nótáját ontja. Zamatos gyümölcsbe jóízűen harap, aranysárga sugarával pirít a Nap. Rózsakert szerelemünk bimbóit bontja, sóvárgó szívem – csak veled – hozná vissza. S még a forró nyárban álmodozom ébren, földanyácskánk forog a végtelenségben.

fogadalom

mindig csak fogadunk valamit te figyeled betartom e? a magasságból le a mélybe kavarognak gondolataim, a láncszemek sokasodnak lényegében mindig visszatérünk mindig ugyanaz, lesz, van, teljesült, vagy sem, egy álom a mesében túl az óperencián, erős leszek, bekerít a szó mindig tovább és tovább elvárások, fogadások, lent és fent, künn és benn szíved teljesíti a … Olvass tovább

Fogadd meg

Majd visszatérek egyszer az anyaföldbe mely táplált és nevelt, arra kérlek benneteket hüvely porom mivel sehol volt otthonom anyaölben végre megnyugodjon. Csak a szíved fájjon, könnyeket ne ejts, ott leszek én is egy csillagon minden este látni fogod ott- -ott van már a végső otthonom hol szívem hallja, ha értem imádat mormolod. Nevem se legyen … Olvass tovább

Új évi fogadalmak

Nyitva áll Ó évnek kapuja, besétál rajt’ újév saruja, pattog a tűz kandalló lángja, ballag az óra idő mutatója. Pukkanjon a pezsgős üveg szája, szebb legyen a koldus gúnyája, bajuszunk össze ne akadjon, pénztárcánk egész évben dagadjon. Szeretet legyen a kincsünk, csökkentsük az alkohol szintünk, szerencse markolja meg kezünk, használjuk okosan az eszünk. Újév jő’ … Olvass tovább

a három kicsi gyertya

egy angyal szállt az éjben szűzi fehér sálként lebbent csak a csavargó téli szél hozott bölcsőből gyermeki örömöt egy pici csillagot „álmodott az Isten” utat talált magának a fény s az árva perc, megváltót hozott a csenddel bélelt jászolban a föld örömei általa fogantatott

Remény

Már remegő kézzel írom Neked, hogy táplálja napjaim valami, úgy hívják Remény, s ha ez a pillérem már nem lenne összedőlne, elveszne a beléd vetett hitem, eltűnne az éltető fény. Remélni, bízni az utolsó leheletig, csalódni benned ember – jaj ne tedd – csak hittel élni, szeretni, mit ki-ki a maga módján, kart-karöltve tesz ád’ … Olvass tovább

Széllel bélelt

Befed az alkonyati fény Szél hangja fák között zenél Elmúlás sodródik felém Tél közeleg, múltról regél. A szél bélelt kabátomat tépi, gomblyukon fennakad, majd duruzsolva fut tova lökdös, lépésem tétova. Cibálja mi útjába kerül száguld rettenthetetlenül mint az idő mely végtelen az utca most oly néptelen. Csak az én időm lesz véges egyre több az … Olvass tovább

Csillag gyúl

Minden mi számomra kedves Elmúlik majd, ha jön az ősz Búcsúzni, a nyártól válni S várni, amint csend borul rám Sírni tudnék, de kárpótol Mi világol még egy utolsó napsugár S még fény vagyok e föld ölén Élni, élni kellene még! De, „A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Óh jössz – e már?!” Csak adni … Olvass tovább

Salgótarján Medves-fennsík Rege a Réti kereszt-hez!

Idilli a kép mely elénk tárul. Csendpaplant, mely rásimul a tájra, gyakran veri fel egy sétáló vidám csapat csacsogása, keresgélve enyhe árnyat. Ez, csak a páratlan szépségű kereszt tövén imádat, hol megpihenni vágyik a lélek, mi oly emberi. Medves-fennsík meghatározó pontja a Réti kereszt. Aurája, természetfeletti erők kapcsolódását ontja. Több mint száz éve dacol ősi … Olvass tovább

Árnyas lombok

Madárfüttyös lomb hajbókol Kis mókuska fenyőn trónol Diót eszik, s mogyorót Csemegézik minden jót Vígan ugrál, imígy élünk Mindennapos e vendégünk Szeretetre vágyó lélek Röpülnek a boldog évek Mindennapi csoda neszez Árnyas lombok ága recseg Szívek hangja dalt muzsikál Alkonyt csivitel egy madár

Idő szava (egyszer volt egy jó barát)

Egy angyal szállt, csendben szólt, Idő szavával, mint benső harmónia. Érezni eljött még egy búcsúszóra, Míg lassan becsukta a földi ajtót. Bölcs szikla volt Ő, egy erős vár, Világítótorony ki büszkén állt. Lüktető élet benne, bár alkonyán Béke csendje járta át, mint hű barát. Verseiben élethelyzetek, emlékek, Naponta újság cikkek szavait bújva, Volt a haza … Olvass tovább

Hajnalhasadáskor

Galambpár búgására hasad a hajnal. Narancsban kelő sugarak festik meg az ég pilláit, s a galambpár ezüstszürke éke díszíti fel a reggelt. Szerelmük tánca kecses mozdulat, néha salto mortale-val, imígyen köszöntik a nyarat. Időnként zord felhők kúsznak be ligetes, dús kertünk közepére, takarva a mosolygó Napot, de a szeretet és összetartozás felfénylik újra, meg újra. … Olvass tovább

Nyár

ringó dala nyárnak, boldogságról zenél július havában, csoki barna a szín habfodros felhőkön, táncol a napsugár piros pipaccsal ring, kéklő búzavirág pezsdít a hűs folyó, benne csobbanó vágy szivárvány tűz színe, pompázó virágágy langy szellő susogja, jer’ ki a szabadba erdő mező zöldell, pille röppen magosba ring a pók hálóján, vénasszonyok nyara tücskök hegedülnek, csak … Olvass tovább

nyári álom

ősz hajam cirógatja langy nyári szellő fülemüle dalától lármás az erdő július, Szent Jakab hava, érett kalász illatát ontja, arató tarlón nótáz zamatos gyümölcsbe jóízűen harap, aranysárga sugarával pirít a Nap rózsakert, szerelemünk bimbóit ontja sóvárgó szívem -csak veled, – hozná vissza s még a forró nyárban álmodozom ébren földanyácskánk forog a végtelenségben

Gyermekszemmel

Ártatlan tekintet néz a kristálygömbbe gyermeki rácsodálkozás, csillogó tekintete érdeklődve figyel, épülget kicsiny világa pillanat varázsa, élményét formálja apró vágyak tolulnak, szívecskéje dobban titkok birodalma, éltre kell ottan mesében az óriást, apjában látja életre kél egyszer, mézeskalács háza a gonosz boszorkánytól védjük őt, óvjuk s akik jót cselekszenek, megkapják jutalmuk tágra nyitja szívét, szemét, lassan … Olvass tovább

Új idő

Egy új tavasz, egy új idő Nem mondta senki, majd egyszer eljő’. Egy új virág, egy új világ S a múlt lábnyoma, ma már csak szóvirág. Míg sors könyve egyre csak telik Ez a nyár szépnek ígérkezik. A fehér galamb hozta el vágyunk! A pünkösdi rózsabokor! Reggelre virágba borult, és a kibomló szirmok új reményt … Olvass tovább

Rím nélküli éltető

Kandallómban lobog a tűz, lángja dalol Gyöngyvirág illata tölti be a szobát Ágyam fölött Mária képe, Jézussal Most bent a szív szava szól, két kis angyallal Szeretet rajong körbe, báránylelkűek, Piciny szívük dobog, mint szilaj csikóé Egy oldalon én, vendégként leültetvén Kis hercegeim, mely csacsogva bíztató Minden szó, felelet, gyermeki szeretet Melegíti fel szívem, bezárt … Olvass tovább

Csillagok koszorúján

Gyermekkor kertjében fényt keltettek bennem Hömpölygő vihartól óvták meg a lelkem Kopogtató emlék szívem kapujában Kitárom és ma már csak álomként látom Ékesszólással és bölcselettel áldva Emlékezem drága Nevelőanyámra Mennyit megtett azért, hogy az élet kulcsát Kezembe adja, minden lépésemet féltőn óvta Áldás volt minden szava, áldott a két keze Boldogságot együtt éltük, nem is … Olvass tovább

egy elrejtett irat

„ A mindörökre ismeretlen végül is így lesz otthonos.” Pilinszky János most itt lakom ez az új otthonom állok az ablak előtt Chopin zenét hallgatok csak merengek s a már-már ismerős fák, bokrok nem közvetítenek emlékeket döbbenet nem táplálkozhatom belőlük gondolkodom vajon erre vágytam vajon lesz még időm érezni, magamévá tenni a vén időt, de … Olvass tovább

Álmok, vágyak, valóság.

Az idő megtanít szeretni, elfeledni a fontos dolgokat napok görgetegében felismerni, hallgatni és átértékelni, fogadni változásokat Isten jegyében. Mindenkor szeretni kell az élet perceit próbálni letépni megnyíló virágait eljátszani még egy utolsó szimfóniát teremteni szellem-lélek-test harmóniát. S a kitűzött cél felé repülni szárnyalva bár mezsgyéi szivárványszínekkel árnyalva nem törődve elröppenő évek számával kacérkodni “Éva almafája” … Olvass tovább