Virágos rét (prózavers)

Habfodros felhők úsznak az égen, tarka virágkendő simul a réten. Vidámságot áraszt a táj sokszínűsége, körben az erdei fák népessége ölelik, karolják, madárkák csacsogják, lesz új termés és méhecske zümmögés. Langy szellő simítja végig erdő-mező hullámzó völgyeit, hol aranyló napsugár heverészik. Tavasz illat száll a légben, amott lent szalad egy tiszta vizű patak, tükrén siklanak … Olvass tovább

Visszahívnálak

Visszahívnálak (Shakespeare szonettforma a b a b c d c d e f e f g g a a ) Szép nyarunk már kezét fogja az ősznek, virággal díszített tájnak búcsút int. Bronzra festett eget nyaldossák szelek, hullámzón úszó felhő visszakacsint. Ég veled te színesen, volt varázslat! Ég veled édes nyár tüze hamvadón! Igazát kétségbe … Olvass tovább

A szellem városa (prózavers a lepusztult városnegyedről)

Ha szellem városát benőtte már az enyészet, rozsda marta út porában a csend hempereg. Vakablakán bámul ki a nem virradó nappal, míg romjait át meg átszövi kúszó indáival az emlékezés hada. Sötét világában holdfénye botladoz esengve, mi végre lettem ily romos? S a hajnal is tovább oson, szellemvilág utcasoron, hol víg élet virult egykoron. Vajon … Olvass tovább

Szívverésed

Legszebb napja van az évnek Édesanyám emlékének Kebledből áradó szeretet Így nevelted gyermekedet Reggel mikor felocsúdom Merengek egy édes múlton Fáradoztál éjjel nappal Ébren talált már a hajnal Boldog volt veled az élet Ma is érzem szívverésed Hull a könnyem, mint a zápor Visszasírlak ma is százszor Csokrot készítettem neked Sírodra virágot viszek Köszönöm, hogy … Olvass tovább

Marionett báb

Mozdulatlanság, mozdulatban. Zenére billeg a marionett báb. Mily érzéki ez a kapcsolat! Szálló gondolat a térben, s a kép elmesélve szimbolizálja az érzéseket. Játszik a kéz finom mozdulatokkal, alkotói izgalommal, művészi némajáték kellékével, a láthatatlan szálakkal, melyek összekötik játszani.

Hallelujah

Ébredő tavaszban ég kékje lebben mint nyíló ibolya bársony szoknyája, friss föld illatát hozza langy fuvallat. Dombtetőn áll egymagában a kereszt! Ébredő napsugár arannyal festi Jézus sebeit, szegecsein botladoz’. Töviskoszorú kínjának koronája lator szőtte szeretetlenség műve, keresztútja szimbolikus életünk. Zengjen a hallelujah, a dicsőség, feltámadt az emberfia érettünk.

Találkozások: Második történet

A felkelő nap vajon fényes sugarával mit hoz ajándékba, milyen csodát! Már tudom, az életben nincsenek véletlen találkozások. Minden, a jó vagy rossz dolog valamiért történik. Így történt ez velem is, sorsszerű találkozás. Erre volt szükségem ahhoz, hogy megváltozzon életszemléletem. Tartós és mély kapcsolat, mely elkísér a hosszú útra is. Ő az „ismert ismeretlen”! Mikor … Olvass tovább

Szív sebei

Ha majd egyszer végre vége lesz e szorongással teli napnak s ha majd egyszer újra szerethetsz feloldódnak majd a tilalmak újra visszatérsz a rózsaszínhez és szeretteid találkozhatnak kedved lesz a nagy beszélgetéshez ha gyermekeid meglátogatnak bár tudod, a tucat ember könnyez s gyertyát gyújtanak halottaiknak számos idő kell a felejtéshez míg a szív sebei begyógyulnak.

Hegyek, dombok, lankák

Ősi hegyek, dombok, lankák, körbe fonnak földdarabkák kitekintek messzeségbe feltárul, tündér meséje. Páratlan szépségű a táj tekintetem rajta sétál nem lehet betelni vele szívem büszkeséggel telve. Szemet gyönyörködtető látvány nógrádi táj birodalmán erdejében élet zendül “föld az éggel összecsendül.” Lenn a völgyben ezüst tónál rajt’, északi szellő kószál vízcseppjeit felborzolja jeges partját korbácsolja. Amott távol … Olvass tovább

csillagom

csendben künn az éjszakában csillagomra rátaláltam csillagokba írva vagyon te lész’ párom az utamon milyen szép is a szerelem csillag ragyog két szemeden szíved nekem meleg fészek forró csókodtól elégek jöjj kedves ne várass engem vérem lüktet hevesebben ezüst hold is azt dalolja édes a szerelem útja sóhaj száll az esti szélben csillagporos égi fényben … Olvass tovább

Régi sors

A hold udvara ma ezüst fényt szitál, körben ezernyi hópehely táncot jár. Míg álmomra jégvirágot rápingál a tél, vijjogva repked a jégmadár. Véget érő álom, véget ér az éj. Rejtjellel szakadt széjjel tündérálmom, s még betakar hó paplan és vánkoshéj, a régi sors már nem megy, újra vágyom. Szél cibálja szét hintáztatott vágyam, de jó … Olvass tovább

Fény és árnyék!

A bölcső melyben születtem fénnyel és árnyékkal övezett. A nyár világossága, hajnal pírja várt rám tárt karokkal, édes pillangó szárnyakkal. Királynőm kebléből szívtam magamba a fényt rózsaágyon. Míg nem a sötétség fonala rátekeredett parányi oroszlán csillagképemre. Árnyék és fény együtt egy egész. Bolyongok a labirintusban. Átszűrődő sámán hangok vezetnek, rám tekeregnek mint egy láthatatlan árnyék. … Olvass tovább

Jégvirág

Jégvirág   Zúzmarával födte táj, télanyó keverte bűbáj, telepszik rá januárra hidegét harapva jeges.   Reménnyel sokasodnak álmos, dermesztő nappalok kérdem, hol vagytok ti őrző angyalok vigyázó serege?   Jégvirág ablakokra hullámos csipkéket formáz, üzenet ma sem érkezett, kiüresedett a vágyódás!   Künn lassan sötétedik, hópelyhecske szállingózik, múlatja magát az idő, emlékek serege megdermed.   … Olvass tovább

Első napom története: Harmadik történet

1949. karácsonyát írják! Az első emlékezet, mikor már a tudatom kinyílt és már rövidebb szavakat mondatokká tudtam formálni. Emlékszem Karácsony volt, egy felejthetetlen nap az életemben. Szegény család második gyermekeként jöttem a világra. Nővérem csak egy évvel volt idősebb nálam. Akkor még világítás hiányában jöttek a gyerekek sorban egymás után. Tornácos házban laktunk a Dugonics … Olvass tovább

Új év jön!

Kezemben pezsgős pohár búcsúztatom az Ó Évet! Megszabadulni minden rossztól amit okozott, hát inkább iszok rá egy nagyot! Agyő, háromszázhatvanöt, melyben még levegőt sem kapok! Várom, jöjjenek jobb gondolatok, s közben Himnuszt hallgatok. Áldás biz’ a már jó lenne végre a magyarnak, bőség és vidámság, fény a sötétségre, átláthatóság, vége legyen bajnak, bánatnak! Szükségem lenne … Olvass tovább

Karácsony

Négy lángocska lobban szent Karácsony napján Kisded Jézus felsír édesanyja karján Betlehemi csillag világít az éjben Szeretet árad az emberek szívében. Isten-gyermek közénk elhozza a békét Angyalok serege boldogságot hint szét Szeretet és idő legyen mindannyiunk Szívében, töltsük tele fénnyel, reménnyel Teremtsünk hagyományt elcsendesüléssel. Mit ér az ünnep, ha bánattal övezve Sok család lelkében nincs … Olvass tovább

Lelkek zugában

Barangolások, – hegyen völgyön át Kísért múltat követő lábnyoma. Míg a hegytetőn fákat borzolja Vad jeges szél, látni már tél arcát. Tomboló vihar lelkek zugában Gondolat semmi, csak táj szépsége Bűvöl el, fáradtan álruhában Szöszmötöl, remeteség rémsége. Ereszkedő sötétség csillaga Követve lohol a hegyoldalon, Napjaink tébolyának románca Borzongat, hideg esti alkonyon.

Kismadár

Egyedül egy fenyőágon Ordas szél fúj nagyon fázom Nincs fedél a fejem felett Kicsi madár most mit tehet Dideregve figyelgeti Lesz e aki megmentheti Hová bújjon, hová lészen, Hogy a faggyal szembe nézzen Gyere hozzám szép kismadár Meleg fészkem csak reád vár Lesz itt nálam finom falat Itt találsz csomó magvakat Megetetlek, megitatlak Együtt éneklünk … Olvass tovább