Deák Éva Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Jégvirág Zúzmarával födte táj, télanyó keverte bűbáj, telepszik rá januárra hidegét harapva jeges. Reménnyel sokasodnak álmos, dermesztő nappalok kérdem, hol vagytok ti őrző angyalok vigyázó serege? Jégvirág ablakokra hullámos csipkéket formáz, üzenet ma sem érkezett, kiüresedett a vágyódás! Künn lassan sötétedik, hópelyhecske szállingózik, múlatja magát az idő, emlékek serege … Olvass tovább
Összes megtekintés: 46
Összes megtekintés: 46 1949. karácsonyát írják! Az első emlékezet, mikor már a tudatom kinyílt és már rövidebb szavakat mondatokká tudtam formálni. Emlékszem Karácsony volt, egy felejthetetlen nap az életemben. Szegény család második gyermekeként jöttem a világra. Nővérem csak egy évvel volt idősebb nálam. Akkor még világítás hiányában jöttek a gyerekek sorban egymás után. Tornácos házban laktunk … Olvass tovább
Összes megtekintés: 55
Összes megtekintés: 55 Kezemben pezsgős pohár búcsúztatom az Ó Évet! Megszabadulni minden rossztól amit okozott, hát inkább iszok rá egy nagyot! Agyő, háromszázhatvanöt, melyben még levegőt sem kapok! Várom, jöjjenek jobb gondolatok, s közben Himnuszt hallgatok. Áldás biz’ a már jó lenne végre a magyarnak, bőség és vidámság, fény a sötétségre, átláthatóság, vége legyen bajnak, bánatnak! … Olvass tovább
Összes megtekintés: 64
Összes megtekintés: 64 Négy lángocska lobban szent Karácsony napján Kisded Jézus felsír édesanyja karján Betlehemi csillag világít az éjben Szeretet árad az emberek szívében. Isten-gyermek közénk elhozza a békét Angyalok serege boldogságot hint szét Szeretet és idő legyen mindannyiunk Szívében, töltsük tele fénnyel, reménnyel Teremtsünk hagyományt elcsendesüléssel. Mit ér az ünnep, ha bánattal övezve Sok család … Olvass tovább
Összes megtekintés: 44
Összes megtekintés: 44 Barangolások, – hegyen völgyön át Kísért múltat követő lábnyoma. Míg a hegytetőn fákat borzolja Vad jeges szél, látni már tél arcát. Tomboló vihar lelkek zugában Gondolat semmi, csak táj szépsége Bűvöl el, fáradtan álruhában Szöszmötöl, remeteség rémsége. Ereszkedő sötétség csillaga Követve lohol a hegyoldalon, Napjaink tébolyának románca Borzongat, hideg esti alkonyon.
Összes megtekintés: 146
Összes megtekintés: 146 Hull a hó hull a hó dunnát rázza télapó hull a hó hull a hó hópelyhecske csillanó hull a hó hull a hó táncot lejtve suhanó hull a hó hull a hó anyó sálján porhanyó hull a hó hull a hó mókás kedve csurranó hull a hó hull a hó kezeimen olvadó hulla … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 Egyedül egy fenyőágon Ordas szél fúj nagyon fázom Nincs fedél a fejem felett Kicsi madár most mit tehet Dideregve figyelgeti Lesz e aki megmentheti Hová bújjon, hová lészen, Hogy a faggyal szembe nézzen Gyere hozzám szép kismadár Meleg fészkem csak reád vár Lesz itt nálam finom falat Itt találsz csomó magvakat Megetetlek, megitatlak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 88
Összes megtekintés: 88 Hócsizmába bújt a tél Hópelyheket hord a szél. Örömtáncot lejtenek Boldogok az emberek. Csillogón ezer forma Szögletes kristályocska Érintetlen, szűzies Rövid élte, oly becses. Égi keringőjét járja Egyre ropja szél dalára, Angyaltáncát szüntelen Szűz fehéren, ledéren. Játszva kering, elfárad Szempillámon fennakad Megpihen boldogtalanul, Könnycseppemmel sárba hull.
Összes megtekintés: 46
Összes megtekintés: 46 Mint rab madár ki ködbe burkolódzó rácsok közt várja szabadulását, mint gyenge lélek álmodik egy szebb jövőt magának, mint ablakon lefolyt pára mely eltakar mindent a lét elől, talán a valóság igazát rajzolja szív formába, ha megszakad és várja a megmentőt.
Összes megtekintés: 98
Összes megtekintés: 98 Háborgó kék tenger vad hullámcsapások. a távol összeolvad az ég horizontjával. Sirályok röpködnek felette szenvedéllyel. Felmorajlik egy hang: élni és szeretni?! Szól reá a visszhang: gyere és szívemet repítsd a nyugalom édes szigetére. Hangyássy Zsuzsa Sirályok c. kép
Összes megtekintés: 50
Összes megtekintés: 50 Montmartre negyed híres forgatagban bohém festők kínálják rögtönzött alkotásukat, modellt ülök. Hangulatos kávéház teraszán kortyolva borát, pompás sétakocsiról csodálni “Szeretlek falát” mennyei érzés, egyre álmodom polgárpukkasztó tűzpiros malomkerék csodáról, erotikáról, híres festők, írók, költők által koptatott szűk kis utcákról, ahol ez a bohém légkör elbájoló. Sokszínűsége szédítő, alkotásra ihlető érzelmek szenvedélye elragad, kávém … Olvass tovább
Összes megtekintés: 60
Összes megtekintés: 60 Ne hidd, hogy mi mások vagyunk, szívünk veled együtt dobog. Nehezebben éljük napunk, de higgyed el egészséges az érzésünk, gondolatunk. Akadályokat legyőzve napjaink megszervezése, esélyed van az életre. F e l e másban egy-ség vagyunk, te lehetsz az őrangyalunk! Van e ki mer velem jönni? Van ki mer velem nevetni? Van aki engem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 51
Összes megtekintés: 51 Kis kalapom félre csapom szeretem a tejet nagyon onnan biz’a kukucskálok tejcsárdába be-bejárok. Huncut mosoly az arcomon, ha a cicit markolhatom anyatejjel nagyra növök és most, egy nagyot böfögök. Gyere velem mulatozni nevetéstől fulladozni ugye milyen szép vagyok a két szemem, hogy ragyog? Mondják ám rám a nagyok hozták őt az angyalok édesdeden … Olvass tovább
Összes megtekintés: 80
Összes megtekintés: 80 Eltelt már pár évtized felettem talán már feledésbe is merült ez a szó, hogy tollpihe, pihécske, mire kibogozom mit is jelent számomra ennyi év távlatából. Gyermekkorom világát jelenti, szép emléket a szeretetről és összetartozásról, együttlétről. Még anyám a sok hízott libáját megkopasztotta, pelyhüket külön választva nagy dunnazsákba varrta, tollfosztóra hívta barátait. Egész nap … Olvass tovább
Összes megtekintés: 35
Összes megtekintés: 35 Íriszem színjátéka csak illúzió egy új kompozíció. Mint kaleidoszkópban játék szavakkal színessége ragad el. Belső díszletek között kristálytiszta fény mágikus külön világ. Belesimul agyamba bomlik majd épül teremtő fantázia. Fény ezer játékától összeáll a kép kaleidoszkóp forog.
Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 neszezés ébreszt ősz kopog ablakomon vendégként várom * színei tarka megfakult, foltos, sárga rőt vörös, barna * napfénye sápadt táj színehagyottá vált minden, oly bágyadt * bújik a bogár avarban csörtet a vad madárka gubbaszt * dér csípte kertek ősznek bogyós cserjéi kínálja magát * hűvös a reggel örvénylő szél avart hord ég … Olvass tovább
Összes megtekintés: 85
Összes megtekintés: 85 Csend és vihar Amikor a szívem találkozott szíveddel, már nem kellettek szavak csak csend zenélt édes szimfóniát. Valami különös érzés viharzott át testemen, valami láva anyag bizsergetett meg, bennem muzsikált. Idilli volt a kép, szétáramlott testem zeg, – zugán, míg a tajtékzó vihar csenddé szelídült, az idő megállt. Háborítatlan béke átragyogott vihar tépázta … Olvass tovább
Összes megtekintés: 79
Összes megtekintés: 79 Tűzpiros selyem E szál virág oly sokat mond nekem mesél a nyárról, a boldogságról a tiszta, őszinte valóságról álomképpen, oly színesen velem. Pírja megjelent lázas éjeken láz borította magányos esten sóhaja száll erdőn és réteken túl, egy ember alkotta édenen. Ruhája könnyed tűzpiros selyem láttatja, ég a vágyakozástól sokszínű ódákat zeng a nyárról … Olvass tovább
Összes megtekintés: 49
Összes megtekintés: 49 Rohanás Rohan az ember naponta előre teszi a dolgát nem figyel semmire észre sem veszi az időt mellette, hogy elhaladt nehéz, rongyos élete. S ha nem roppan össze a nagy súly alatt, ha mindent kibír a sok-sok bántalmat, tudja az élet megy tovább döcögve az út előtte, s a múlt mögötte. Ismét lesz … Olvass tovább
Összes megtekintés: 71
Összes megtekintés: 71 Őszülő A nyár már sokadszorra festi hajam tetszik neki az ősz, kicsit elidőz színeket kever bele kis csíntalan, hogy így is szép legyek, ő mindig meggyőz. Egyre lassuló táncot jár a léptem hulló falevél pörög csak a széllel, s még színemet ősz fehérre cserélem dacol százszorszép is, múló idővel. Fénykoszorú melyet fon belé … Olvass tovább