Dezső Ilona Anna: Cím nélkül 65

lusta rituáléval köszön el a hold, nehezen tápászkodik felhők árnyékából; emberek, találkozások, ábrándok, ostoba egybeesések, kéretlen álmok. szobám falán festett képek, születésemtől fennálló szenvedélyek, sosem látott arcok, idegen tájak, de sokszor vágytam látni a világot! inkább szeretőm lenne, fiktív, boldog, könnyed extázis nélküli! keresek valamit, keresek valakit, siker, csalódás, máglya vagy hit… esti szerenádból marad … Olvass tovább

Dezső Ilona Anna: Szentjánosbogarak

Ablakából egy törpe orchidea adja hírül, hogy van még élet a házban. Fehér szirmocskái vidáman kandikálnak a szürkére koszolódott üvegtáblán keresztül. Az időtől megtépázott keretről lemálló festékdarabok élénken csillannak a tavaszi nap első sugaraiban. Legalább ők vidámak, ha már minden egyéb a pusztulásról ad hírt. Elvégre, a dolgok értelmezés nélkül is szépek tudnak lenni, a … Olvass tovább

Szeretnék

Szeretnék Vízcsepp szeretnék lenni – hangtalanul simogatni arcodat, lehunyt szemedet érinteni, magamba inni illatodat. De az eső nem érez fájdalmat, hiába könyörgő szavak, csak a hold képes meghallani szerelmes sóhajokat. Szellő szeretnék lenni – lágyan átölelni testedet, átjárni minden sejtedet, ajkadat csókolni észrevétlen. De a fuvallat viharrá válhat nagyon sebesen, letépi szerelmi vágyam, dühösen süvölt … Olvass tovább

Dezső Ilona Anna: A búza halála

“(…) ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.”Jn 12,24 Halkan nyitják az ajtót, igyekeznek csöndben kilépni rajta, a lány, meg az unoka még alszik. Pista egyből a már jól ismert rutinmozdulatokat teszi meg, szalad kiengedni a tyúkokat, viszi azok vizes edényét a kerekes … Olvass tovább