dizozikeEgyedül az ezüstösen gomolygó dohányfüst árulkodott arról, hogy valaki lakik a Bajza utca 54. szám alatti emeleti lakásban. A finom füst cirkalmasan fodrozódott, kitöltve ezzel az egész szobát, félhomályba burkolva az antik tölgy bútorokat. A dohány hivalkodó egyszerűségénél csak maga a ház volt sejtelmesebb a maga szürkés, romosodó falával, a fekete kovácsoltvas kerítésével. Nem az … Olvass tovább
Pillangó száll keresztül a szürke téglaóriások között. Én meg mintha már nem is létezne más, mint akibe végtelen gyermeki pajkosság költözött, kergetem a pillangót, itt a versemben majd elbukok az őrült versenyben. Lehetnék az a pillangó. Én vagyok. Szép is vagyok, könnyű is nekem az élet, hiszen ismerem magam, mindennél jobban. Tudom, hogy ki vagyok, … Olvass tovább
Végig siet az utcán, sehova nem figyel, Nem törődött akkor egyátalán senkivel. Magát is csak alig vette észre, Mások se figyeltek a rohanó színészre. Kezdődik az előadás, oda siet szegény, Feljegyezte fejben; a pontosság erény. Majnem ott volt, de tudta, félni van oka, Hisz efelejtette, hogy miért tartott oda. Szidta magát, mert neki a munka … Olvass tovább
Kétes, hogy a lábam alatt egyben marad a föld. Ja, csak mert kicsit olyan porhanyós. Nem hinném, hogy teremni fog még. Eddig is épphogycsak. Tudod, itt már rég Nem esett az eső, meg a nap is alig… Hát felkelni felkel. Csak éppen nem süt. Persze ne vedd készpénznek amit mondok. Teremhet a föld, ameddig van … Olvass tovább