Deák László SándorVörös tűzzel 1692. Vörös szobában ég a lelkem, lángja hevesen miattad lobog, nincsen már kedves jó szellem, börtönében keserűen dohog. Fájdalma kénes izzó kénkő, megmérgez gyilkos csendjével, szívem már nem fényes s kéklő, könnyem sistereg az estével. Nem vagy már csak álmodom, tekinteted kincse nem enyém, perceket s az órákat számolom, boldogságom gaz szökevény. 2017. … Olvass tovább
Mesélj nekem szerelmet 1606 Koldus királyfi lényem, kér egy szép aranyalmát, bár csókolhatnám fényben, szíved drága puha halmát. Szerelmed igaz tüze égetne, nem is panaszkodnék soha, rálelhetnék nem létező lényedre, az lenne nékem isteni csoda. De nem vagy, nem létezel, e világ nem ad téged nekem, lám ezért, mert nem lélegzel, nem lelem e Földön … Olvass tovább
Kővé dermedt idő 1449. Becsuktam fáradt szemem, Ne is lássam milyen a jelen, Mert, mint üres porhüvely, Halál csendben némán fülel. Kérges szavak ordítanak lám, Veszett, mint farkas támad rám, Majd belém mar, vérzik a testem, S mégsem könnyezik már a lelkem. Kővé dermedt múlt ásít álmosan, S a jövőt kérdi kutatva aggályosan, De választ … Olvass tovább
Kis őszi rege 1384. Hűs őszi eső mossa az utakat, Bágyadtsága szebbet kutatgat, Sok színes leveleket sodor a víz, De az ősz még jobb időben bíz. Bizakodása ül a mi szíveinken, Várjuk még a napsütést keleten, De a kövek között nincs remény, A levéltakaró egy hideg költemény. 2015. szeptember 25.
Virágzó cseresznyefám 1340. Fehér cseresznyevirágok tengere, Elmém ódon meséket hintő ereje, Fehér menyasszonyi szép varázs, Virág kelyhében sárga kis darázs. Régen közöttük bújt el álmom, Mesebeli szárnyaló varázsom, Vágyam szél fújta könnycseppje, Lelkem jövőbe látó barna szeme. Most virágzó ágai alatt állok, De már meghaltak azon álmok, Nincs más mint a komor valóság, Az élet … Olvass tovább
Holnap várás 1308. Egy könnycsepp gördül, Arcán keserű bánat ül, Szisszen szívében vágya, Boldogsága szép varázsa. Nyugtatja magát szipogva, A Nap is aludni tér nyugatra, Majd újra ébred keleten, Csodálatos izzó fényében. Így várja mindég a holnapot, Lelke mindég reményt kapott, Hogy beteljesüljön ím álma, Szíve boldogságos varázsa. 2015. január 24.
Mint tóba dobott kő Emlékeim tavát egy tekintet fodrozza, Melyet beledobott egy lány anno valaha. Mint tó kék vize alatt a beledobott kő, Él bennem az a tekintet, mint drágakő. Rég nagy hullámokat vetet lelkem vizén, Ahogy abba a tekintetbe beleestem én, De ahogy elsüllyedt bennem pillantása, Felemésztette az élet vizének homálya. Az a lány … Olvass tovább
Álmom királynője 1283. Mese birodalom határához érve, Álmaim hű királynője köszönt, Mosolya csodaként repít fel az égbe, S, mint hömpölygő áradat engem elönt. Selymes s illatos kezével érinti arcom, Kék szeme varázsa izzó lelkemig ér, Vörös ajkával csendre inti hangom, Ahogy csókja pecsétjével életet ígér. Mint égi manna önti el testem a vágy, Hogy örökkön … Olvass tovább
Ébredő tavasz Kertem szépségeit bámulva, Sétálgattam benne ámulva, Mily szép az ébredő tavasz, Mi mindenütt életet fakaszt. Madarak énekelnek, csiripelnek, Párosodnak s vadul veszekednek. Langyos szellő fúj, susognak a fák, A Napocska fénye ébreszti a csodát. Élveztem a bokrok rejtekében járni, Gondolatom kóborolt, hagytam szállni. Kertem árnyain pisszen a nyugalom, Oly békés volt minden, jó … Olvass tovább
Mint istenedre … 1192 Mint istenedre, úgy tekintesz rám, Amikor hozzád lépek túl a csodán, Élvezem szép szemed forró fürdőjét, Mely megnyugtat engem élve csendjét. Arcodból felém sugárzik a vágyad, Ami feltüzeli vérem s lángot láttat, Hogyan lehetsz ily gyönyörű szép, Ezen tűnődöm látva igaz mesét. 2014.március 20.
Álmom ó évi utolsó csókja 1151. Megcsillant egy angyal csókja ajkamon, Nem valóság ez, egy mese, csak álmodom, Beleborzong egész belsőm forró csókjába, Ahogy tekintete is átlép e csodás világba. Még érzem ajka puha bársonyát számon, Ahogy érinti, élvezem, hagyom s várom, Valami izzó forróság tölt fel s lobog bennem, Úgy érzem, mindjárt felemészt, elég … Olvass tovább
Párkányból hazanéztem Ma ott jártam, ami a miénk volt régen, Átmentünk a Duna hídon a napfényben. Kopogott a talpunk alatt a nagy vashíd, Lépdeltünk, s a történelmi magyar föld hív. A Duna felett a magyar kilátást néztük, Szívünkben szorongott a csodálat értük, A gyönyörű hazai táj nyújtotta látvány, Lelkesített minket, mint gyönyörű bálvány. Átérvén a … Olvass tovább
Boldog mosolyom 1086. Ha majd a mosolyom a fülemig ér, S boldogságom semmitől sem fél, Akkor talál rám az-az édes álom, Mit hagynék szívemmel hagy szálljon. Bár mosolyom a fülemig érne végre, S boldogságom kiáltana az égre, S álmomat élhetném ébren szállón, Repdesve boldogan légben vágyón. Talán egyszer mosolyom majd a fülemig ér, Mert a … Olvass tovább
A kertemben 1081. Kertem szépségeit ápolva, Valós lelki csatában lángolva, Sokat gondolkodtam életemen, Szívemmel, s lelkemmel mi legyen. Mecegettem bokraim kinyúló ágait, Mely túlnőtte a bokor határait, Így tettem újra őket csodaszéppé, S rejtettem el bánatom, szívem mögé. Kinevetve magam s eszelős butaságom, Mit is gondoltam ugyan, ez mily álom? Képtelen vagyok már talán boldog … Olvass tovább
A szem 1012 A szem nem beszél, ha kérded, A szem némán kiált, ha sérted, A szem oly csendes s szótlan, A szem némán könnyezik sósan. A szemünk drága és szép kincs, A szemünk nélkül csoda nincs, A szemünk őszintébb minden szónál, A szemünk izzik minden csóknál. 2013. április 11.
Jó volt Néhány napja egy este lementem hozzád, mert hívtál, És amikor megjelentem nálad, kedvesen mosolyogtál. Jót beszélgettünk és felemlegettük a közös múltat, Annak is a legszebb részét, eleven volt még a tudat. Mély barna szemed, mint szurokgyöngy csillogott, És édes volt a nekem szánt drága zamatos mosolyod. Azok a puszik mellyel megajándékoztál, mint a … Olvass tovább
Ki a hibás? Egy magányos hűs csillagfényes este, mikor a Hold világít odafent, Lelkemben egy jobb világ után sóvárogva nem találtam szépet odabent. Vágyakozva tekintettem a csillagok felé, fényüket ámulva s csodálva, Mily kegyetlen világ ez, magunkat a szívünk mélyén, bárgyún ámítva. Lehet e jobb, boldogabb és szebb ezen a kék színű bolygón az élet, … Olvass tovább
Itt az édes tavasz Lassan kividul újra a zord téli mély álmából ébredő természet, Lassan nyújtózik, csipás szemét megtörli, s ásít egy merészet. Nincs már a télnek ennek a pihentető vénnek jeges hideg ereje, Kénytelen most visszavonulni, mert űzi a tavasz erős serege. Vidáman újra éled az, ami ősszel kénytelen pihenőre tért, A jó idő, … Olvass tovább
Gyermekkorom illata Álmodozva sétáltam ezen a napfényes délelőttön, Szívtam magamba a nap meleg fényét dédelgetőn. Olyan varázslatos érzés kerített óriás hatalmába, Elégedett és boldog voltam ebben a csodás órában. Szívmelengető érzés volt a múlt kopott kövén járni, És egy-egy varázslatosnak tűnő helyen megállni. A kis dalos madarak csivitelő csicsergését hallgatni, A langyos szellő bársonyos érintését … Olvass tovább
Örömteli bánatos búcsú A városba sétáltam és megéreztem, hogy valami megváltozott, A lelkem ma egy hírhozótól bánatos örömhírt, mint vihart kapott. Szívem köré, mint gyűrű fonódott a sötét s nehéz fekete fellege, Elszorította, és villámjaival sújtotta, s elöntötte lelkemet a melege. Elárulta nekem, hogy a nagy Ő boldog és nagyon messze él, Elárulta terveit s … Olvass tovább