Deák László Sándor

Huszonöt éve… /Kiss Éva halálának huszonötödik évfordulójának emlékére/ Huszonöt éve, hogy életedet elvette egy akarat, s meghaltál, közülünk elmentél, Negyed évszázada, hogy a föld nedves és hideg nyirkának rabságába kerültél. Huszonöt kemény év nélküled, mit velem, velünk élhettél volna boldogan szépen, Egy negyed évszázad, ami idő alatt bármi meg történhetett volna, mint a mesében. Huszonöt … Olvass tovább

Éji nyugalom Ezen a sötét csillagfényes langyos nyári éjszakán, Csak a távoli vén Hold sápadt fénye világít mélán. A tücskök éji zenéje száll vígan a hűs szellővel szépen, Mely meztelen testem simogatja kicsit borzongva éppen. Néhány kutya vadul ugatva csahol valahol a távolban, Egymagam vagyok teljesen a gondolataimmal mostan. A távoli csillagok fényei is oly … Olvass tovább

Ma éjszaka ismét velem voltál Gizka Ma éjszaka ismét velem voltál, agyam víziója által az édes álom húrjain, Gyönyörű alakod elővillant a szürke ködből s méltatlanul érintettek újaim. Fénylő bájos arcod láttán az irántad égő szerelemtől nagyot dobbant szívem, Köszöntöttelek, és áhítattal sóhajtott, kéklő lelked bársonya iránt vágyakozó lelkem. Kértelek Téged, gyere velem hozzám haza, … Olvass tovább

Ádám és Éva születése s örökségünk Darvas Szilárd: A nő teremtése nyomán. Amikor a hetedik napon az Úr elkészülvén a Földel, megpihenne, Reá néz alkotására és szépségén s árvaságán könnybe lábad a szeme. Ezért hát nagyot gondolt akkor odafent az Úristen, Annyira üres a Föld, szeme rajta nincs kit keressen. Így hát e gyönyörű bolygóra … Olvass tovább

Lelkem, mint testem rabja A lelkem mintha százezer éves ráncos, vén volna, oly fáradt, kába és suta, Cikáznak bennem a múlt csodaszép és vadul veszélyes emlékeknek a sora. Vannak arcok, mosolyok és tekintetek, melyekre boldogan emlékszem, De vannak könnyek, nehéz és súlyos ólomkönnyek, amiktől fáj a szívem. Hihetetlen események is történtek velem a múltba olykor-olykor, … Olvass tovább

Hideg ősz Megint eljött a sárga falevelek ideje. Itt van az ősz kegyetlen hidege. Megfagyott vörös rózsák kókadoznak, S a sápadt levelek csak bólogatnak. Egy fán két levél, E képen beszél: „Nekünk is eljött az időnk, nincsenek már bárányfelhők.” „Oly szép vagy ebbe a sápadt fényben, ne bókolj hisz tudom, hogy úgy is végem. Zöld … Olvass tovább

A múlt sziklái alatt Könnyeimmel küszködöm, fáj nagyon az emlék, a múlt, Bezárt egy sötét dohos pincébe s a vasajtó rám zárult. Félelmemben kiabáltam és dörömböltem nehéz ajtaján, De nem hallja senki hangon s könyörgésem az ajtó túloldalán. Leültem egy sötét nyirkos sarokba, s ott gubbasztok, Várom, hogy kinyíljon az ajtó, hogy újra fényt láthatok. … Olvass tovább

Lángnyelv Olyan vagy nekem, mint egy lángnyelv. Vakító fényű, s szépségű, Páratlanul kecses, S gyönyörűen izzó. Melegséggel árasztasz el, Ha látlak téged. Olyan szép vagy, de te ezt nem érted. De nem sokáig, mert ellobbansz. Tudsz építeni, S tudsz pusztítani. Erdőket égetsz fel, pusztítasz el, Máskor vasat izzítasz fel. Megégeted óvatlan ember kezét, S megmelegíted … Olvass tovább

Egy vérvörös rózsaszál élete A rózsaszál élete a gyökereknél a nedves, nyirkos földben kezdődik el, S az ásványi gondolat a rózsatőben válik valósággá egy meseszép éjjel. Majd pici rügy pattan a kemény mélyen barázdált rózsatő barna kérgén, És halványzöld vékony s törékeny szárba szökken az élet lüktetése révén. Pici szárán levelek s tüskék nőnek melyek … Olvass tovább

Csak egy homokszem Hála a természetanyának vége a hideg télnek, Lassan zöldül a természet, s a lányok szépek. Pedig még nem oly nagyon rég a vörös orrú dértől, Jéggyémántok ültek az út porában a fagyos hidegtől. A kis pocsolyák fényes víztükre is jégtüskékkel volt teli, De ez már a múlté, az idő szörnyetege ezt is … Olvass tovább

Szívemet a kezedbe adnám Úgy szeretlek, hogy majd meg halok, S csak érted élek s halok. Szeretnélek szeretni téged, Szeretnélek imádni téged. Szerelmem jeléül odaadnám a szívem. Odaadnám, dobogjon a kezedbe, S onnan juttasson vért a keblembe. Kár, hogy élni így nem tudnák, Mert, ha megharagudnál rám, S kicsit megszorítanád a szívem, Megállna, nem mozdulna … Olvass tovább

Az idő szénásszekere Sötét nyirkos éjjelen, amikor csak a távoli csillagok fénye érinti a földet, Gondolataim a múlt tavaszán járnak, ami elmúlt és nem jön vissza többet. Barna szemű ártatlan gyermekként nyargaltam a hűs lenge széllel, Mint egy kis poros, koszos angyal, ki leszállt egy csillagfényes éjjel. A Nap melegétől izzó rét zöld füvében hancúroztam … Olvass tovább

Álom a nyárról Én már a nyárban élek, Gyönyörű selymes füvön henyélek. Zöld lombos fák között sétálok, Egy-egy szép helyen, pedig meg-meg állok. Élvezem a nap aranysárga izzó sugarait, És elfelejtem az élet gondjait. Nem gondolok a nehéz életre, Csak annak minden gyönyörűségére. Mikor egy-egy szép helyen járok, Képzeletben mindjárt rád találok. Álmodozom szépeket, És … Olvass tovább

Ki vagyok én? Elgondolkodtam az este, fontos vagyok e a világban, Ki vagy mi vagyok tulajdonképpen eme kicsi országban. Aztán arra gondoltam nem voltam és nem vagyok fontos, Hiszen csak egy picike élet az enyém, szívem is foltos. Nem vagyok egy nagy vezető vagy erőszakos politikus, Szerény életem nem kiemelkedő, lényem nem publikus. Élem az … Olvass tovább

Egy elmúlt idő régi órája Néhány napja egy szentimentális gondolattól vezérelve, Beindítottam nagyapám régi falióráját, hogy lelke él e. Felhúztam acél rúgóját, mely az egész szerkezet lelke, S picit meglöktem a himbáját, gépszívét beindítva vele. Az óra szépen ketyegett, mint egy újra elindítva az időt, Kitt-katt dobbant a szíve, így mérve percről percre az időt. … Olvass tovább

A Hold csodálata Már harmadik napja csodálom magasztos szépségét, Harmadik napja éles fényével tölti be az egész estét. Mint óriási fényes guruló ezüsttalléros a sötét égen, Olyan hihetetlenül szép, mint egy mesés álom egészen. Mindég csodálattal adóztam kedves sugaraiért cserébe, Mely fény sokszor simogatott kedvesen a nagy sötétbe. Hány és hány órát töltöttem mélán szépségét … Olvass tovább