A keresztem cipelen

Oly nehéz a keresztem, de Isten segít nekem, veszély nyújt sok bánatot, oly sokszor rám támadott! Isten óvja zsoltárát, Emberek méltóságát. Legbelül lélek lankad, bezártságtól elhamvad! Ám léteznek nagy csodák, magányos betegszobám, ne lázadjak ellene, alázattal viselem! Elátkozott pusztulás, szürke már a fásultság, kereszt nyomja fájdalmát, bűneimet oszlasd már!

A keresztem cipelem

Oly nehéz a keresztem, de Isten segít nekem, veszély nyújt sok bánatot, oly sokszor rám támadott! Isten óvja zsoltárát, Emberek méltóságát. Legbelül lélek lankad, bezártságtól elhamvad! Ám léteznek nagy csodák, magányos betegszobám, ne lázadjak ellene, alázattal viselem! Elátkozott pusztulás, szürke már a fásultság, kereszt nyomja fájdalmát, bűneimet oszlasd már!

Bocsánat

Ím játszottam a szavakkal, mert elvesztettem a féltő Múzsám, temetem azt a síró hangszert, ami muzsikál már ezután! A fejem fölé hálót szövök, a hangomat is elnémítom, kérlelő vallomásod mögött, fájó sebedet begyógyítom! A hűvös, álmos hangját adta, elragadta az álommanó, – Hidd el Gyöngyhang; – ő már megbánta, szívszakadva visszavár, anyó! Bús könnyeimmel muzsikálva, … Olvass tovább

dobosigyorgyne@gmail.com

Dobosi Györgyné Bocsánat Ím játszottam a szavakkal, mert elvesztettem a féltő Múzsám, temetem azt a síró hangszert, ami muzsikál már ezután! A fejem fölé hálót szövök, a hangomat is elnémítom, kérlelő vallomásod mögött, fájó sebedet begyógyítom! A hűvös, álmos hangját adta, elragadta az álommanó, – Hidd el Gyöngyhang; – ő már megbánta, szívszakadva visszavár, anyó! … Olvass tovább

Emlékül hagyva

Ó, de szép az én Nagykanizsám, érte mondok sok-sok imát, megírták a fenséges himnuszát, felmagasztalták az ezeréves múltját! Átölelnek a fiatalkori emlékeim, rám nehezülnek a múló perceim, öreg sarjnak hitét visszaadta, minden gyerek, a felnőtt kincsét szavalja. Ó, de szép az én Nagykanizsám, érte mondok sok-sok imát, hosszú litániát zengi a képzelet, kesergő avar lepte … Olvass tovább