versformáló

versformáló verset formál a klasszikus ingerem – ásd ki a lényeget magadból bordák között hajléktalan verem szorítását csókolom a magasból mindent kiszámol aztán följegyez mert bujdosni kényszerül a fénye – klasszikus formát írni érdemes harciasan a következő ezer évre a mondat lényegét őrizgetem mulandó verset írni sosem szabad az új kor megússza szerkezetem bár a … Olvass tovább

amikor pénzért szerettem

amikor pénzért szerettem fiuk és lányok összeheveredve nem tudom hányat s miért szerettem nevüket sem tudom szégyenszemre istenek rázzák öklüket felettem bontogattam a cifra erényövet a kékvérű arc sosem hűségeskedik vakszeme megbékél látva a gyöngyöket mert látszatra púposra pénzelik ma még bálványozom – holnap feladom – mennyi alázat mennyi küzdelem jöhet az éjszaka nem változom … Olvass tovább

hidrogénszőkeségben

hidrogénszőkeségben minden csóknak félméter a hossza Pesti vadászatban rövidül a szoknya szivárványos a pajzán lövészárok hideg a pecsenye mégis nekilátok félúton megtorpan a partizán idő – az ember szája lassan összenő láncra verem a kényszer barátságot a mártírból is sokszor lehet vádlott szégyenkezel vagy megalázol – már nem érdekel a látszat hogy jók jönnek vagy … Olvass tovább

Táborlakó

Táborlakó Battonyai Írótáborban! Sorok között jelzők térdepelnek, – minden pillanatunk történelem, költő a város arcán foltot ejtett, de a vers a fontos, többi lényegtelen. Most fölmentenek a glóriás szavak, – lázadni fog az ösztönös versem, tört rímekben emlékezni szabad, Battonya főterén, irodalmi nyelven, ahol új napot teremtünk a semmiből, nem hagyjuk, hogy a gondolat vesszen, … Olvass tovább

Az értelem nevében

Az értelem nevében Most az értelem nevében szólok, – mire képes még a végtelen, és ha bölcset írnak a tudósok, meggyőz a meglátás, az értelem. Merész törvény a játék, a képzelet, – amit a versek mondanak, kevés, valóságot érlel jó és rossz felett, mert a merész játék, látszatra nem elég. A semmiből alkotok nagy harmóniát, … Olvass tovább

Cupido ágyában

Cupido ágyában a kéjgyilkos ellenfél távol marad bár tekintetem mégis parázslik micsoda elcsépelt erkölcsi magaslat mossa véremet az elmúlásig az éjszaka ágyában aludtam – vad játékra invitált a mámor isteni prédája voltam egymagam ahol kamatra vert a gladiátor a szüzesség istennőjét imádva ahol a test és gondolat összeér és Ámornak maradt még energiája csiklandozza szívedet … Olvass tovább

beszélő aforizma

beszélő aforizma “Nem akarok már hasonlítani senkire, csak magamhoz.” Fodor András rólad beszél a régi vers tőrbe-csaltak az aforizmák tűz-marta örökzöld keserv s a bő reményem összevisszaság meddő nyugalom lázadó halál jogom van a fölismerést megélni amíg a zsoltáros lesben áll szigorú dallamom a tollam betölti a lízingelt nóta ismeretlen mint a holnap születő anyag … Olvass tovább

kettőspont nagybetű

kettőspont nagybetű szabályos a versem kettőspont nagybetű – a gondolat lassan eltemet a hazug szó nem lesz hosszú életű mert egészen mást jelentenek minden vers magától távolodik el – belehalnak a céltalan verssorok a szó a híg semmiről énekel mégis megcsodáljuk a gondolatot néha új képletek bújnak össze a létezésben nincs magyarázat kék véremet veszik … Olvass tovább

megalkotom magam

megalkotom magam megalkotom magam – a nyitott feladatnak de a tudományban elvérzek nem mentenek meg a szavak sem a megfogalmazható rezgések és ha rád néz döbbenten az értelem a vereség fakultan szárnyal mégis felügyel a félelem fogytán vigaszban jóslatával megalkotom magam – a kóbor szavaknak előhívja arcát éjszaka a kép sokszor néven szólítanak – ami … Olvass tovább

ösztönök felett

ösztönök felett baljós versekre biztatom magam – önpusztító emberi panasszal nem élhetek az ösztönök felett semmiből mintázott véletlen szavakkal pénzéhes vers arcomat vigyázza – az emlékezet pompában lapul mégis bedőlök az emlékezés porába bálványt imádva a csókban vigaszul ócska tollam megőrzi a jót a rosszat mert a kemény húrok elszenesedtek csillagvérrel telik meg a színpad … Olvass tovább

arc nélküli végeken

arc nélküli végeken keresztem ős lírai marad mely fölszámolja önmagát a képlet nem egyszer elszakad mégsem veszíthetek csatát visszatérnek a régi irányok bár a tartalmak sokszor bezárnak és széthullnak az ostoba álmok – metaforái a kálváriának papíron üresség elbitangolt szó – öröm látni a repülést globális nyomorban az olvasó birtokol ezerarcú fénytörést ahol a világ … Olvass tovább

filléres vallomásom

filléres vallomásom drámai sorok közé zsúfolódva kalandos képletem csak ráadás a versírás egy olcsó életforma de megsemmisülsz benne jól vigyázz mert rád sütik a „firkász” bélyeget igaz hogy neked mit sem árthat utcán megugatnak a hitvány ebek tiltakozom mert látomásod rövidzárlat magányos szonettekben tervezem de ne vedd filteres vallomásnak bár a drámai sorokat kedvelem ahol … Olvass tovább

vérrokon sorokban

vérrokon sorokban minden versnek új lelke van csak az ember nem érti meg milyen ritmust rejteget a dallam ahol a valóság része elveszett szabad sorokban ébredek amikor feljött bennem a nap csukott szemem látja a lényeget ahol a jó sor született hamarabb minden versben hozzád tartozom piros vágyaid sokszor betöltve magam írtam fogható hangokon csak … Olvass tovább

fűszeres beszédem

fűszeres beszédem pajzán gesztusok – formás verslábak poharamban romlott hétköznap pezseg a bordélyokban jólfésült elvtársak nyakkendős jogok – és vaginajegyek ledér színpadon csontfehér vádlott – aki ma is szerelmi kalandra készen hamis szerelemben végleg elvirágzott mert eltaposta ráncos lelkét a szégyen összegyűlt bennem a parázna gondolat – látjátok feleim mivé leszünk tűz emészti a feszes … Olvass tovább

főszerepem

főszerepem csak elme tör a magasságra ahol az élet naponta vesztes évszakot formál az elmúlásra egy tollvonással a semmitmondó kedves lelkemre varrták a fájdalmakat nem álmodom az éjszakát tovább végtelenből csak egy porszem marad bár a túlélésről szól a világ pusztulás a felszínen lapoz amikor a magasság becsukódik átformál minden gondolatot de a főszerepem iktatódik … Olvass tovább

drámai tekintet

drámai tekintet küldetésem ha fénybe dermed – és tekinteted mostoha felszámolom a rokonszenvet száműzve szánalmas vázlatokra fölégeti bennem a messzeséget – a maradás parttalan medre az alkony mellettem lépked határtalanul a végtelenbe nincs csillaga az ürességnek néhány szó megőrzi hiányod mindent átragyog bús jelenésed amíg drámai tekinteted vagyok mert átvilágít a kaján döbbenet s az … Olvass tovább

szép akcentussal

szép akcentussal a vers nem tud kibontakozni könnyen – de beszédes megértő társaságom szűk kemencében forró öbölben szelíd hangokkal fölszerelt állomásom szép akcentussal hallása ékesebb néha balzsamoz – halandzsája rövid megérteni a tartalmat ritkán lehet de az olvasót péntek este elbűvölik feltörő sóhaj amit az ember érez – lassú a tollam – lomha a kezem … Olvass tovább

Tűzkenyér

Tűzkenyér Bús csókjaim között rendet rakok, akarom, minden a helyén legyen, magam után, ha mást nem hagyok, talán szebb világot a tereken. Mennyi bánat görbül reggelemre, talán a vergődő ember is kijut, mert fáklya gyanánt lobog fel teste, ha a rímek között csalni nem tud. Hányszor kell elesnem a győzelemig? a világnak is szokatlan vagyok, … Olvass tovább

rádióhullámokon

rádióhullámokon nekem mindegy mit hoz a holnap az alkotás csúfolódik vagy a kórlap nem alhatok el egy jó szó nélkül végrendelkeznek a versek végül a poéta sokszor a szívébe néz amely romlott de javulni kész eltemetem a szerelmet a napot hányszor átvert hányszor ugratott koldus elméletekre kitértem költő vagy nem bíró hogy ítéljem a fásult … Olvass tovább

Betanult öleléssel

Betanult öleléssel Gyönyörű mesterség, pár üveg bor, minden változik, és mégis úgy marad, friss árnyékot támaszt az utókor – amíg beépül vérembe a nyersanyag. Sosem józanodik sovány arcom, betanult öleléssel küszködöm, – hogy új akkordod megmaradjon – jól be vart zsebedbe az öröm. Bérmunkára parancsol az érdek, pedig hozzád képest romlás vagyok, csak szavakban követnek … Olvass tovább