Domonkos Jozsef A SAKÁL VOKÁL Negyven éve ezen az egyetlen széken ülök, minden héten, szerdán és pénteken a művelődési házban. Szerintem más napokon mások is ülhetnek rajta, mert egyre több az aljára felragasztott rágógumi. Valami heavy metal együttes fészkelte be magát ide a közelmúltban. Valószínűleg ők gyarapítják székem alján a gumit. Mellettem Géza csak huszonvalahány éve koptatja … Olvass tovább
SZERELEM A PANDÉMIA IDŐSZAKÁBÓL Eszter egy hipermarketben eladóként dolgozott. A munkatársnői is tudták róla, hogy a vásárlók között keresi a nagy ő-t. A lányok, asszonyok gyakran segítettek neki : fel-felhívták a figyelmét egy-egy szimpatikus vásárlóra. Eszter mindig csinos volt, jól állt neki az egyenruha, a „Szívesen segítek” felirattal. Eszternek egy időre elment a jókedve, amikor … Olvass tovább
AZ ARANYBULA Harminc évvel ezelőtt géplakatos szakközépiskolába járt dr. Kucska Ferenc történész. Negyvenketten voltak egy osztályban, természetesen csak fiúk. Legjobban az olajgőzös légópincéből átalakított műhelyben érezték jól magukat. Olajos, itt-ott szakadt munkásruhában próbálták tanulni a mesterséget. Az esztergagépek röhögtek az ügyetlenségünkön, ők meg egymáson. El lehet képzelni milyen társalgás folyt a kalapácsreszelés, a csavarok, csavargatása … Olvass tovább
Domonkos József A HANG A lányunk babát várt. Bármerre jártunk, az aprócska pár hónapos gyerekeket nézegettük, mosolyogtunk rájuk, próbáltuk magunkat beleképzelni a nagyszülői szerepbe. Fantáziáltunk, vajon milyen színű lesz a kislány haja, a szeme vajon örökli-e lányunk szemének tengerkék színét. Ígértük megvesszünk mindent, ami a babának kell, és megbeszéltük, később majd sokat tologatjuk, sétáltatjuk nem … Olvass tovább
A KERESZTEN Fáj a testem, vár az ágy, mint kereszt. Rabul ejtett a betegség, nem ereszt Krisztus szögei fúródnak belém, haldokló csillagok hullanak elém. Injekciók, fájdalmat csökkentő tabletták dolgoznak érrendszerem labirintusában. Vért izzadok a kínjaimmal vívott tusában Róják a megszámlálhatatlan kilométereket a szereim Minden kaput kinyitnak nekik ereim Ám a fájdalom mégis úgy támad, mint … Olvass tovább
Domonkos József A NAGYI A szoba levegője olyan mint a kéngőz. Az embert összenyomja, padlóra küldi. Vaságy, vaságy hátán. A legtöbbről lekopott a festék vagy éppen valamiféle erőszakos hatás miatt pattant le. A pléh éjjeliszekrényeken friss műanyag poharak. A lámpatestek, olyanok mint valami kicsi vénasszonyok, vihogva figyelik az alattuk zajló életet. A szobában egyedül a … Olvass tovább