Nihil

az ember kiürül minden oly üres lesz a napok az élet eszmék mindhiába semmi sincsen ami még vigaszt jelenthet jeleket véshetsz egy régen kidőlt fába elvéted az utat többé nem találod nem jutsz el a másik bezárult lelkéhez rád sötétül az éj semmi sem világol minden élő árva és oly egyedül lesz létezik-e vajon mi … Olvass tovább

Cesky Krumlovban

amikor a pillanat összeér múlt jelen jövő fut a habokon vadkacsák jaja sír a hantokon hajamba akad egy-egy falevél a kis sziget csúcsán megáll az idő míg lelkemen halkan fut át hallgatom a távoli muzsikát s örökre rabul ejt a miliő a napóra árnya lassan vánszorog a toronyból harangszó leng lágyan itt a perc hogy … Olvass tovább

Csigalépcső

gyönyörű mondataidból csigalépcső épül egekbe szárnyaló gondolatokból libegek át a fellegekbe fejem kidugom kék ég látszik oly gyönyörű a tiszta lég minden átlátszón értőn játszik ésszel fogható akarom még hirtelen gyomrom görcsbe rándul átjárja testem a hideg eszem tobzódik szívem fájdul minden szép itt de oly rideg visszahúz a földre az érzés nem maradhatok itt … Olvass tovább

Úton

elindultam utamon fehér ruhában vállamon kereszttel hajnali ég fürdet alkonyi nap csókol harmat megkeresztel hajamban szellő játszik sarum megkopott hol könnyű a lelkem hol éles kések vájják kemény karmok karmolják szét a bűntudatot egyre erősebb a nap szomjam víz nem oltja oldalamba bogáncs ragadt szívem tövis szúrja sehol senki sincs a szó kellene mint falat … Olvass tovább

Téli este

leszáll a nap feljön a hold fénylenek a házak csatangoló kóbor kutyák mind hazatalálnak mindenhonnan zaj hallatszik nagy a sürgés-forgás kalácssütés fadíszítés szertehull a forgács gyereksereg visongása hallatszik az égig fényfüzérek gyertyák gyúlnak az út mentén végig minden házban összeülnek eszem-iszom játék nevetés a plafonig hat ajándékra vár még aztán az is szépen lassan mindenkinek … Olvass tovább

Spleen

elfeledett elhanyagol engem már az élet csoda hogy másnak magamnak se vétek fán maradt rügy soha ki nem pattanó homokszem mit messzire sodort a folyó aszalodott füge fakóra csípett a dér se kint se bent nem terem már babér életem rokkája csak halkan s alig kattog nem tartozom közétek átkozott bolondok megcsalatva átverve kigúnyolva karom … Olvass tovább

Ennyi vagy

láthatatlan pókháló levelek között lassan elhalványuló tenyérlenyomat pitypangpitykék rajzása a szélben léted csupán ennyike nyomot hagy alig hallható sóhaj nyári éjben madárlábacskák súlya az ágon halvány folt a sápadt hold arcán könnycsepp vigasz a halálon de néha hajnalban ha harmat pereg megcsillannak a hálón gyémánt szemek ahogy a kelő nap kevéske fényét pont odavetítik a … Olvass tovább

Ennyi vagy

Ennyi vagy láthatatlan pókháló levelek között lassan elhalványuló tenyérlenyomat pitypangpitykék rajzása a szélben léted csupán ennyike nyomot hagy alig hallható sóhaj nyári éjben madárlábacskák súlya az ágon halvány folt a sápadt hold arcán könnycsepp vigasz a halálon de néha hajnalban ha harmat pereg megcsillannak a hálón gyémánt szemek ahogy a kelő nap kevéske fényét pont … Olvass tovább

Pillanatkép ég és föld között

tettem egy kört és megint itt vagyok egyedül kibomlott konok magányban holtomig le nem vetem rámkövült köpenyem e világban karcolódom homokkal kővel ütődöm sziklatetővel vesszen biztosítókötél rajtam nincsen maradni lezuhanni sincsen merszem ég és föld között lebegve vacogva elgémberedve búsan rám köszön megélesít mélyen belém hasít a múltam szerelmet sosem kaptam bár én többször adtam … Olvass tovább

Napkelte

nézni ahogy fokról fokra kibomlik a nap szembenézni vele még ha megvakulok is két luftikára osztja a felhőszalag alul felül két külön tüzes golyóbis egyre keskenyedik a sötét felhősáv sárgává világosodik mögötte az ég új nap kezdete árad szét a tájon szemem már szúrja a nagy fényesség nem merem becsukni fájón is tárom pupillám szűkül … Olvass tovább

Az első hó /A közös versjáték indító versszaka/

fehérség érintetlensége érintetlenség tisztasága a tisztaság tünékenysége a hó tünékeny szabadsága /Dona/ A folytatás: hólabda lavina ereje, legyen az eszme veleje, sose tartson a gyűlölet lélegzetig sem bölcsesség felett! /Tóth Gusztáv/ Január közepén havazik, jókor jön még a zord idő, de nem marad a tél tavaszig, virágos hintóján Flóra jő./Zsuzsa/ Megjelent az eső hópehely, szitálva … Olvass tovább

Áll a bál

áll a bál mert itt a farsang libeg-lobog a sok cafrang konfetti röpül a légben a sok pezsgő már a jégen szerpentin száll ezer szállal szalagos fánk cserép tállal mind megesszük jó étvággyal víg kedvünk az égen szárnyal elő síp dob és citera szóljon már a heje-huja tánclépések ide-oda járja Pista és Mariska kicsi s … Olvass tovább

Farsang

bál áll a téren zaj hasít zendül zene forognak a táncok a víg mulatság színes szalagcsokrait messze viszi a szél hajak szoknyák nyakkendők vadul libegnek maszkokban az arcok felvett maskarák testre szabott póza ál-életekről mesél hisszük mind hinni akarjuk igaz minden halkan suttogott szó őszinte a mosoly részvét még a könnycsepp is bohócunk arcán hajnalig … Olvass tovább

Maszkabál

álarcosbál zajlik arcomon a maszkom veled is megvívom álruhában harcom sürögnek-forognak ártatlan maskarák köröttem feltűnnek toprongyok katonák soványak kövérek bohócok koldusok gólyaláb piperkőc nagy bajszú mókusok királylány királyfi vidám kis koboldok vigyori görbeszáj boldogok bolondok kisegér rám cincog vad kutya megugat hóember vicsorog festett arc riogat lelkünkön álruha szemünkön szemfedő igazi arcunk majd mikor jön … Olvass tovább

Közérzet

mindennapok szintjén mindenem rendben van semmin nem húzom fel értelmetlen magam köszön ma a postás boltban mindent kapok az eső se esik ezek a jó napok mégis bánt valami valami nincs rendben valami hiányzik belül a lelkemben vagy az univerzum csúf tréfát űz velem mit akarhat vajon el nem képzelhetem talán az ív nem jó … Olvass tovább

Fergeteges farsang

farsang van álarcos könnyed játszi játék jókedvű forgatag ártatlan flört zene víg tánc a lábakban tombolásra vár még de kilincsét fogja sürgető vágy keze összeszorított térd feszessége gyengül gyűlik üresen már sok rúzsnyomos pohár kancsi szemek sandán keskeny álarc mögül sóváran leskelnek lazul illem morál szigorú szeretet tűnt bástyája alól ünnepi fehérség leplét szétszakítja színes … Olvass tovább

Kicsike kérés

olyan keveset kérek uram egy icipici csekélységet az utam végére jutottam s mielőtt végleg lelépek csak annyit egy minutára egyetlenegy icipici percre találjak még olyan társra vagy akár egy idegenre kinek szája szép mosolyra szeme örömre húzódik ha rám néz engem meglátva a közelségtől nem tiltakozik sőt akarja kívánja velem lenne hozzá bátorsága hogy megmutassa … Olvass tovább

Igazi tükör

nézed magad a tükörben reggelente de nem látod lelked nem tükröződik benne csak kövérséged soványságod tükör által homályosan csak a felszín nem a lényeg mennyit fogytál megmutatja de nem ez az igaz lényed napi változás dekában ráncban karcsúsodsz vagy öregszel csak a tükörnek igazán fontos valóság legyen a pixel hol a tükör mi mutatja igaz … Olvass tovább

Elveszett kő

elveszett kő vagyok haszontalan kavics maradok észrevétlen elhiszem magam is semmi értékem karátom a porban semmi csillogás pedig régen volt szép fényem hova veszett a ragyogás maradok út mentén a sárban erre úgy sem jár soha senki hogy valaki felvegyen letöröljön nem tudom magammal elhitetni

Májusi eső

májusi záporka kopog az ablakon kinézek ki zörget bejönne-e vajon lábát lelógatja az égtől a földig latyakban poroszkál bokáig és térdig rászólok szigorún mit pocsolsz mihaszna virágom szorul most szegényke vigaszra gyönyörű szirmait megszórtad pettyekkel marad ő szégyenbe sárfoltos szennyekkel erre a kis eső önmagát hergeli nagyobbra erősre sűrűbbre növeszti lemossa levelét szomorú virágnak ki … Olvass tovább