Október
kócos hajam viszi a szél október ad neki szárnyakat röpül a légben sok levél a búcsú fájdalma rám ragad utolsó csókjuk az ágakon még érződik langy nyoma faanyjuknak fáj nagyon hogy elhagyja sok fia könnycseppjeit gyöngyökként felfűzi úszó pókfonál utánuk lebeg küldöncként de már egyre sem talál nem hallják az anyai szót csak szállnak repülnek … Olvass tovább