Június

kitört a nyár lefüggönyözve járnak a buszok a turisták körül egyre pimaszabbak a galambok a tavaszi bagzás után lenyugodtak a kutyák csak itt ülök a padon s már nem is gondolok rád elfogyott a tanév a naptárból elfogytak a napok a szomszédos parkban kicserélődtek a virágok színes szirmok mellé a nap tarka pillangót is ád … Olvass tovább

Esős májusi délután

esik az eső, csak esik, esik, esik a gyomok a kertben az eget verdesik tépetten hull a földre a madár tolla de nagyon szomorú vagyok én ma nincs értelme a tegnapi szónak miért maradtam én mindig jónak holtan hevernek a fűben a pipacsok mint mindig most is egymagam vagyok sárgán izzik az írisz szirma égbe … Olvass tovább

Májusi este

rózsaszín szárnyú galambröpte újra elérkezett májusi este piros árnyék csordul a falra hullik földre almafa szirma kitárt karral sziromesőben lehunyt szemmel talpig fehérben almafavirággal koronázva ifjú tavasznak öreg arája almafa törzse kérges arcom göcsörtös ágak ráncos karom tárom a fénynek esteli égnek lelkemben rezdül alkonyi ének szellő tűz csatot szárnyas hajamba illatos lehelet csókol a … Olvass tovább

Magasban és mélyben

Meddig repülhet egy káposztalepke? Felszáll fatetőre s hiszi elért a határig. Tétova lelkem kapaszkodik fák levelébe hiába ácsingózik rugódozik soha nem ér el a végtelenbe. Milyen mélyre merül a cet az óceánba míg tüdeje bírja s bele nem szédül? Milyen mélyre áshatunk le önmagunkba míg elménk eszmélni képes s el nem révül látásunk nem merül … Olvass tovább

Március

párállik a langy föld ontja az esőszagot megnyíltak az egek erednek patakok mocorognak a mélyben éledő csírák magok nyújtóznak a füvek isszák a harmatot nedves szemét törli kis fejecskéit emelve az elsők között nyíló krókusz nemzedéke a tulipán még bimbós de majd nemsokára színes ruhácskáit büszkén mutogatja teljes pompájukban hercegnő nárciszok karcsún hajladoznak velük a … Olvass tovább

Tavasszal

csupa sziromhullás a táj birizgálgat a napsugár kócos hajamba túr a szél ilyen az ember csak remél még mindig várom jöttödet hallani vélem léptedet bár az ajtó becsukódott elvesztettem már a kódot de a vetés újra éled talán láthatlak még téged nem is szólnék nem szidnálak szép csendben csak hallgatnálak

Tavaszi este

lement a nap felhők mögé elbújt a csalfa tekintet hulló szirmok ágyat vetnek sóhajtozó göröngy fölé minden fázó bús életnek énmagam is lehanyatlok vakondtúrás lesz a párnám napfelkeltét hogy is várnám megdermedek elalélok szívem szirma sárba hulltán

Balatoni hajnal

néma csendben ülve a mólón vadkacsákkal várni a csodát mikor megpillantod a hegyek mögül kibukkanó nap első sugarát a fenséges víz simítja arcát csendesíti csitítja hullámait szikrázó tükörként simul alá feledve nyomban nyomasztó álmait soha ilyen közel nem volt még az ég áhítattal nézem a fénylajtorját arany lépcsőfokok idenyúló sora csábít erősen keljek rajtuk át … Olvass tovább

Nyári pillanat

mikor kijössz a vízből és nem éget a nap csak bágyadt csókos szellő cirógatja tested jóleső borzongás bőrödön végigszalad elfelejted rögtön a sok kínzó miértet jól esik ilyenkor szagolni a szélbe napon száradt ruha illatú a hajad csalódások álmok bánat szakad félbe nem marad semmi más csak ez a pillanat

Nyáresti kép

kikönyöklök a medencepartra hallom döngicsélnek a darazsak a látóhatár szélén pirosan dob a Nap egy utolsó parazsat végig gurul a vízen a tűzgömb vállamhoz ütődik majd szétterül húnyó életéhez halk méhdongás ad mélabús gyászzenét hátterül

Hajnal a Balatonon

rózsaszín köpenyét felvette a hajnal keskenyke vállán halvány hold csücsül a fák nyiladékában megcsillan a Balaton kényes felhőknek szolgál fényes tükörül hajat bodorítva úsznak át az égen itt-ott lemarad egy-egy hosszú szál a kelő nap aranyozza őket cseppjük csillan mint a pókfonál a nyárfák csúcsára felszaladt a nap büszkén viselik mint egy koronát rejtekükből bújnak … Olvass tovább

Nyáréjszaka a kertben

hűs árnyat ad tested földön ülő bokra ágak közül nézek fel a csillagokra planéták gomolygó ködös sűrű csokra küldi le áldását kedvesen magunkra elbódít beborít mézédes illatod meghódít elbűvöl férfias varázsod ontod rám bőséges éjjeli harmatod itt legyen legszentebb éteri hajnalod beszívom szerelmünk éltető páráját bársony fű kínálja nekünk a párnáját megnyugvás két karod erősen … Olvass tovább

6. Szerelem sebei (Élet szerelem után ciklus)

(1) tűnik az idő tűnnek az álmok parkos utcádban hiába járok ablakod alatt hiába állok hozzám jöttödre hiába várok törik az idő törnek az álmok (2) mikroszerelem mikroszakítás a másik meg sem érzi a tudat nem hiányzom szívemet összevérzi (3) szomorú szerelem szemete szívemen nem szűnik a bánat hónapok múlva sem keserű kínok közt élem … Olvass tovább

5. Magamban (Élet szerelem után ciklus)

magamba forduló spirál kacskaringós csendes csigaház tornádó tölcsér tengerörvény rég elhagyatott erdei ház lakatlan sziget kialudt vulkán fala leomlott puszta váz borsószem nélkül csak a héja tartalom híján vakolatnyi máz kerekek nélküli rossz szekér sehonnan sehova se megy üres magányos mozdulatlan visszahozni nincs emberi kegy vesztett álmait s a puszta földön milliók közt csak egyetlenegy

4. Viszonzatlan szerelem emléke (Élet szerelem után ciklus)

csak szenvedély és semmi más sem kötődés sem intimitás viszonzás nélküli lángolás önemésztő önfeláldozás csak szenvedés és semmi más hiábavaló várakozás értelmetlen önámítás önpusztító vágyakozás és mégis minden perce emlék szürke életemben érték parazsánál elpihennék ha nem volna nem is lennék markomban tartom mint a lepkét szép szárnyán hímpor az öröklét babonáz bájolja a lelket … Olvass tovább

3. Szerelem után (Élet szerelem után ciklus)

Szerelem után légüres a tér minden sürgető vágy aludni tér őszes hajamra telepszik a dér üres szívem is lassabban dobban miért vagyok akkor darabokban hiszen lehetnék már sokkal jobban még nagyon fáj hogy elmúlt ami jó lelkemre egyre nagyobb terhet ró markol mardos a ki nem mondott szó.

2. A tehetetlenség őrjítő malomkövei között (Élet szerelem után ciklus)

Tehetetlenségem hervaszt lelket lankaszt testet fonnyaszt megőrjít és elmét bomlaszt agyam káosz kétes katyvasz nem szólhatok nem láthatlak nem jössz és én nem várhatlak már semmit nem tudok rólad nélküled múlt el két hónap mintha nem is itthon élnél mindenfelé elkerülnél ismeretlen úton mennél a világon nem is lennél és ha vagy is már csak … Olvass tovább

1. Elakadt tű (Élet szerelem után ciklus)

1. Elakadt tű (1) az idő múlik a tű elakadt ugyanazokat a köröket futom te már nem vagy de a szerelem maradt még mindig nálad jár gondolatom a legnagyobb szenvedés ma is nekem szép arcodat soha nem láthatom szemedbe már nem révedhet szemem érzéseim csak magamba zárhatom (2) nálam minden változatlan szívem lelkem mozdulatlan érzéseim … Olvass tovább

Utóhang a Morzsák-ciklushoz

Már mindenen túl mikor már mindennek vége mikor már semmi sincsen mikor már nem is biztat elfordult elhagyott az Isten gyomromból a bizsergés elmúlt a pillangók tovaszálltak egyre halványabb az emlék és többé már sose látlak

17. Szerelem Prométheusza (Morzsák-ciklus)

A szerelem Prométheusza vagyok minden nap csipkedi szívem lelkem a kegyetlen kíméletlen érzéketlen szív és lélek nélküli szörny a közöny fáj a tudat többé nincs hozzá közöm vele tovaillant minden örömöm feledése sziklájához láncolva nincs számomra még szánalma se új szerelméé minden szeretete gondolat érzés figyelmesség lényét körülölelő kedvesség s nekem nem marad más csak … Olvass tovább