Október

kócos hajam viszi a szél október ad neki szárnyakat röpül a légben sok levél a búcsú fájdalma rám ragad utolsó csókjuk az ágakon még érződik langy nyoma faanyjuknak fáj nagyon hogy elhagyja sok fia könnycseppjeit gyöngyökként felfűzi úszó pókfonál utánuk lebeg küldöncként de már egyre sem talál nem hallják az anyai szót csak szállnak repülnek … Olvass tovább

Szenteste délutánja

fenyőillat száll a szélben villódznak a fények kacskaringós füstöt fújnak kormos víg kémények pirosruhás Mikulások másznak a tetőkön ablakokban gyertyavilág átüt a redőnyön minden porta feldíszítve fényfüzéres falon felvillanó alak árnya táncol az udvaron a kutya is beengedve gyerekekkel játszik megterített asztal körül népes család látszik eszem-iszom ajándékok magas a jókedve mindenkinek aki itt van … Olvass tovább

Fűben fekve

hanyatt fekszem a fűben hallgatom hogyan neszez a sok parányi élet fűszálak tövén repülő tűnik fel fölöttem a végtelen dupla csíkját húzva ezüst szárnyakkal övén ennyi vagy te kósza élet parányi nesz szertefoszló vonal mit más meg sem érez neked fontos senki másnak pillanatnyi halk villanás csak te tudhatod mit érsz mit vétesz mennyire gáncsolnak … Olvass tovább

Különbözőek vagyunk (néhány jellemkép)

1. Egy mai fiatalra szobája sivár lelke sivár mindene sötét és fekete okostelóján az élete 2. Akinek játék az élet mutogatta oroszlánkörmeit próbálgatta a másik nemre hogyan tud hatni úgy megtetszett neki a játék abba se tudta többé hagyni 3. A hatalom embere kisember volt átlagos középszer tudta másképp nem viheti sokra mások hátára állva … Olvass tovább

Gyermekkor

mezítláb mászkálni a meleg betonon tócsában tocsogni nyári zápor után fáról mosatlanul enni a cseresznyét kamerába nézni oldalvást és furán titokzatos messzi félelmetes kertvég ahova nem mertem elmenni egyedül sejtelmes susogás szélborzolta fák közt ablak alatt este a tücsök hegedül cseresznyefaág közt szőlőtőkék fölött kukucskáló vidám bodor felhőgyerek mókás alakzatok barik kutyák nyulak minden más … Olvass tovább

Idő van

(1) harangszó szabdalja méla idő csendjét minden negyedóra egy kis kondulás hallgatom a percek percegését félórák lelke halkan fuvoláz egész órák sokszoros ütése dobban a múlt idő halkan ellebeg dobhártyámon jelenidő koppan homokszemek kvarca lepereg falióránk rekedt műmadara szorgalmasan hol ki hol be jár idő súlya alatt tekerődik lánca tizenkettő előtt csendesen kivár akárhová nézek … Olvass tovább

Felhőtárlat

idelentről égre nézek és ott mostan mit látok idegyűlő felhőgomoly eltakarja a napot szellő szárnyán seregestül éppen erre futkorász léckerítés fehértetős málnabokros kicsi ház térden állva enni kér két éhenkórász kis felhő a szomszédja pipiskén lép csodálatos szép delnő nyuszi ugrál a nyomukban keresgéli a répát öreganyó gyűrt kalapban nem ért viccet és tréfát az … Olvass tovább

Szavak nélkül (triptichon)

Nem tudhatom nem tudhatom mire gondol a másik nem tudhatja ő én mire gondolok emberek között a szó csak félreértések forrása a figyelmes csend szebben beszél nem tudhatom mit érez a másik én mit érzek nem tudhatja ő ha kimondom csak félreértik egy pillantás szebben beszél A Másik szemével jégert ittam a bokszban meg sört … Olvass tovább

Anyósom emlékére

a gerlepár egyik galambja végleg tovaszállott hat évtized vígsága küzdelme búja dobozba záródott porcelán emlékek mellé felkerül a polcra a jövő reménye eltűnt a jelen könnyekbe fagyva már csak a múlt maradt élő illata itt lebeg a tárgyak még őrzik a gondoskodó kezet gyászkoszorúk alól fájdalmasan szól az emlékezet neki már többé nem lesz kikelet … Olvass tovább

Nagyanyámék kertje

nagyanyámék szép udvarán tanultam meg járni virágokat megbecsülni kútból vizet inni oly hatalmas volt a kertjük nem látszott a vége az elején játszottam csak közepében félve terpeszkedő cseresznyefán nyarakat töltöttem veteményest kikerültem magot odaköptem szóló szőlő szemeiért sokszor lehajoltam málnabokor tüskés ága felsérti a múltam gyermekkorom dzsungelében eltévednék most már szomjazom és éhes vagyok boldog … Olvass tovább

Az idő nyomai /triptichon/

Filmek régen a fiatal hősnővel voltam bár tudtam happy end lesz neki drukkoltam most már rá kellett jönnöm ha fáj is én vagyok a filmben az elhagyandó nő az idős vagy szép de ellenszenves háklis már csak velük tudok azonosulni s hiába követelem a fordulatot a tévén nem örömömben sírok a filmnek a végén Élet … Olvass tovább

A felejtés párálló ködében

a felejtés párálló ködéből múltnak árnyai között felrémlik még arcod mint mocsár fölött libegő tovatűnő foszló lidérc mosolyod mi naponta virágzó örömöm volt hervadt hulló szirom csupán barna szemed bársonya beleolvad az éjbe sugara alig-alig pislákol távoli rejtező csillag halványra mosódik a kép kedves alakod tétován belesimul a szürke homályba lassan eltűnik már nem is … Olvass tovább

Az utolsó este

az emlékezés páraködébe burkolózva halványulnak távolodó lépteid sápadt arcod lassan elmosódik feledés kék köpenye terül vállaidra látom ahogy meglibbenti sarkát a szél hátad bizonytalan körvonalán az elutasítás közönye játszik kivarrják gombokkal a csillagok jeges fényük hidegen szikrázik vagy: csillámlik és én újra egymagam vagyok végső szavaid utolsó hangja még ott lebeg mérge belém mar de … Olvass tovább

Újrakezdés triptichonja

Csendélet reggel kócos nyűtt lepedő végig összetúrt ágy álmatlanság gyűrte vagy kéjt sürgető vágy? félig is lelógva cihereg a párna ő nagyon örülne ha párra találna nincs ki fejét hajtsa kusza lepedőre reménykedve vár még jövő illetőre hátha lesz még kivel ágyát majd megosztja s nem álmatlanság gyűr ráncot a paplanra Újrakezdeni szeretném semmissé tenni … Olvass tovább

Pityergő őszi nap

alkotáshoz jó ez a nap az idő is oly pityergő fák hajába szél belekap ónos esőt sír a felhő szürke a lég szürke a táj már az orromig se látok itt van az ősz ittléte fáj most már semmire se várok hideg bőrzik a hátamon összevissza hajam verdes jobb lesz inkább a lakáson megírni egy … Olvass tovább

Közhelyek

Az ember gondolkodunk teremtünk gépeket határtalan a képzelet mert isteni az elménk üzekedünk akár a szarvasok mindünkben állati szív dobog ránk is vár majd a nem-lét Ha szeretnek ha szeretnek, megszépül az élet ha szeretnek, szépnek látnak téged ha szeretnek, minden csupa mosoly ha szeretnek, békét lelsz valahol ha te szeretsz, megszépül az élet ha … Olvass tovább

Tavaszi szél

jázminok édes illatával búcsúzik a tél gyűrött csokoládépapírt kerget a szél űzi árkon-bokron által fel a fellegekbe könnyű vagyok most engem is magával vihetne lobogó hajjal szaladnék mindenfelé utána fütyülnék helyette söpörnék nyomába hirdetném fennszóval hadd nőjön a lárma tavasz jön tavasz lesz most már mindhiába jöjjenek a fényre ki a kicsik s nagyok én … Olvass tovább

Négysorosok I. (2. rész)

Másról Így kellene élni ahogyan a szakállas fák őrzik odúk titkát ahogyan a tenger mélyén megbújik az ősrák úgy kellene életünket halkan csendben élnünk kagylóhéjba becsukódva megőrizve énünk x Gauss-görbe felfordult a Gauss-görbe előretört a szélsőség fejed lágya mikor nő be félkegyelmű emberiség? x Remény az ember reménykedik ami rossz volt majd másodszorra szép lesz … Olvass tovább

Tavasz készülődik

tavasz rügyezik a fákon a nap ajkán édes mákony rácsókolja virágokra erőre kapnak szirmokra illatfelhő puha párna harmatcseppjét rászitálja csillagocskák ezerével szikrázik a napon széjjel barkafüzek pihécskéi mint tyúkanyó csibécskéi tollasodnak kivirulnak tavaszt üzenni indulnak tavaszillat száll a légben pamatfelhők hófehérben kölyökszellő dudorászik bokrok között futkorászik frissen kibújt kis füvecskék vidámságukat hadd zengjék újságolják fűnek-fának … Olvass tovább

Táncoló

lábra kapott a seprűnyél a lapátot kergeti körülötte jó magasra a szürke port felveri eljárják a magyar csárdást mindenki csak bámulja csatlakozik a habverő csak úgy rezeg hátulja kék lábasra piros fedő nagy hirtelen rákattan veri rajta a tamtamot még a máz is lepattan dínomdánom a konyhában egekig fel hallatszik nevettében a nagy kanna csőréből … Olvass tovább