Dona az idő halk percegése tölti meg a csendet pilleszárnyon száll a pihe pillanat lassan szelíden kinyílnak az egek elhiszem engem is valaki várhat oly szép a reggel a kert oly idilli békés lelkem is harmatos üde reménnyel telve liliomszirmon üzen a teremtés higgyem az élet boldogságos kedve ma hozzám is végre valahára kopogtat kinyitom ajtóm … Olvass tovább
lágyan ringat a hűs víz lebegve viszi testem cérnaszálon függ a lét magamon áteresztem testemet mossa hullám lelkemet átjárja még mélyből feltörő vulkán szívemben szunnyadott rég felizzó színsziporkák repkednek szét a színen szivárvány szép játéka csillog estéli vízen arcomat felfordítom nézem az álmos tájat minden oly csöndes békés rám már szép álmok várnak lebegve lágyan … Olvass tovább
ma csöpög belőlem a jókedv csupa mosoly és derű vagyok csipp-csöpp csordul a vígság felőlem ma csupa jót hallotok örülök hogy két fülem van rossz hír egyiken be másikon ki örülök a szemeimnek egyikbe port hintetek a másikat nyitom ki örülök hogy haj van a fejemen és nem vaj mi elolvad a napon nyakam van … Olvass tovább
hűvös karjával ölel a Balaton titokban hátamba csókol a szél huncut fénysugár játszik a hajadon amíg még így nézel van új remény gyengéden átkarolsz és húzol magadhoz szemedben csillan az ismerős fény istenek nektárja csordul az ajkadon amíg még így csókolsz van új remény lassan az estének narancsleve csordul megszáradt homokvár tornya kemény örömünk zenitje … Olvass tovább
ha meghalok lelkem felül a tetőre onnan nézi mi lesz házam kertem sorsa sok kedvenc gyűjteményem sava-borsa értékei mint kerülnek szemétdombra életem öröme legszebb terrakották női szobrok lágy vonala drága íve gömbölyded formák szerelmek íze hűség jóság anyaság szeretet híve az agyagban eddig szépen megőrződtek idővel dacolva vigyázták a lelkük most siratom lelketlen összetörtük darabka … Olvass tovább
egyedül maradtam a vágyaimmal száraz ágon még szárazabb levél néha megrezdül különben azt hinném odakövült s talán már nem is él mikor fog hullani naponta nézem rá közömbösen fogadást kötök ha nem hullik aznap biztosan nyertem ha leesik úgy hát elköltözök
zörögve mászik száraz levél az úton karmaival a betonon kaparászik őszi társait rég ellepte a közöny télutón belőlük már darab se látszik mit keres itt honnan jött merről a balga hol húzta meg eddig elfelejtett magát hogy sem szél se őszi harmat se hó se fagy elmúlás kegyetlen nyirka neki nem árt úgy jár-kel itt … Olvass tovább
míg fiatal voltam szerettem a tested magas sudár délceg alakodat izmos erős férfias vállad és kezed hosszú egyenes formás lábadat azóta hogy az idő eljárt feletted meghíztál lettél totyakos lötty kövér vállad lábad görbült régen erős kezed gyönge már üres ügyetlen két tenyér külsőre már nincs mit szeretni rajtad öregember vagy ki lassan szuszogva jár … Olvass tovább
az árnyékok egyre hosszabbra nyúlnak a nap utolsó sugarai gyúlnak jól esik bőrömnek ez a szelíd meleg peregnek mellém a színes levelek mi van rájuk írva mindenki tudja már közelgő ősztől pirul a határ alacsonyan szállnak most már a fellegek ház elé kiülnek padra az öregek utoljára talán szövögetni a szót később hallgatják majd a … Olvass tovább
(1) kör közepén üresség karika ívei közt üresség hűség ujja belőle hiányzik törött csődarab a földön éltető víz hiánya kicsordul szétesett hordódongák sírják elmúlt idők borát elhagyott fészer ócska rozsdás lakatja csikordul nyitott vaskalitka rácsa madárálmokat dédelget az idő őrlő vasfogán lelkem reménye kicsorbul (2) mindenség mélyén fekete lyuk mindenségnek mélyén fekete lyuk tátong csillagok … Olvass tovább
kis levél emelgeti fejét a sárban szellő alákap nekibuzdul vagy repülni fog vagy belepusztul így vagyok én is próbálom a szárnyam fürdök az édes napsugárban a messzeség hív gyere üzen a távol az odú marasztal ne menj vigyázz mi távolról csodás kép kaland mindennek nagyon nagy ára van a peremen egyensúlyozva félek becsapnak a csalóka … Olvass tovább
keserű a harc édes a kenyér vízhólyagtól fájdalmas a tenyér rövid a nap de hosszú mély az éj velem a hold is tán pihenni tér álom nem jön megfáradt szememre vibrál még képernyő pisla fénye csukott szemhéjon át bősz vezére a mának fest mindent feketére jöjj szeles szöszke szép szemű álom pipacsmezők régi híd az … Olvass tovább
ahogy jött ma meg elszállt az ihlet váratlan volt rá nem számítottam s most ugyanúgy nekem búcsút intett meglepődtem akkor verset írok nemcsak egyet hanem két éven át most már nagyon bánt többé nem tudok oly szép volt jó érzés tollam alól képek rímes verssorok cikáztak könnyedén mintha nem is magamtól érzéseim mind megénekeltem gondolataim … Olvass tovább
állni látszanak nem mozdulnak a felhők az égen én is elmélázva megállva mozdulatlan nézem fáradt vagyok a kerti munka sejtjeimben sajog hajam szénaboglya összegyűjtve nagy halomba gyomok most példát statuálok ide ne gyertek többé gazok mert mind pórul jártok s fog majd rajtatok az átok a sok tétlen mihaszna léhűtőt ellenszenvvel nézem aztán megenyhülök s … Olvass tovább
ím láthatod túl sok itt a cókmók hozzám tapadnak kis kósza tárgyak ócska holmik limlom kacatok kéz a kézben csapatostul járnak kidobni nincs szívem gyűlik évre év csorba kancsó repedt pohár szilke hisz jó lesz virágot ültetni még szebb lesz mint műanyag „cserépbe” törött tányérdarab kerti föld dísze kiégett fakanál szép virágkaró zománctalan lábos összegyűlt … Olvass tovább
sápadt halvány paszat-maszat a hold felhő mögül kisejlő kiflije erőtlen mozdulatlan akár a holt szomorú bágyadt nincsen senkije éj belepte mély gödröt vésett arcán sötétsége rejt árnyas titkokat csendben most így éjfélnek táján csak a szél motoz váj belé fogat s belém is a hideg végigfutott hátamon dermeszti a lelkem igazi társ nekem se jutott … Olvass tovább
fehérhomlokú tengerpartról álmodom ahogy a pálmákat földig hajlítja szél gumigerincük rugalmasan visszapattan ahogy a bősz trópusi vihar véget ér Gauguin gyönyörű barna bőrű női tarka mintás víg ruhái lobognak piros virágaikat hajukba tűzik rám néznek és idemosolyognak itt sem könnyű a halszagú élet az öbölben kis halászcsónakok ringanak meg kell küzdeni a napi betevőért sós … Olvass tovább
végre melengeti hátam májusi nap elseje majális embertömeg a zöldben kölyöksereg légvárba körhintába özönlik babakocsival sétálók is egyre többen vattacukor szála illata a szélben fénylenek ragacsos gyerekarcok szülők aggódnak óvnak pörölnek szaporodnak ruhákon a foltok a szomszédságban állatok gyűlhelye egy-egy bőgés ide is áthallatszik oly régen voltam itt kacsint a kapu a jó idő s … Olvass tovább
erdei állatok fülével hallgatom hogyan nő nesztelen a fű a hantokon érzem az őzgida lábában az ideg rezzenésre rángón ijedve megremeg hallom a lombokban sötétlő éjszakát bagolyszárny suhanva vadászón szeli át félem az egérke rettegő sóhaját kis szíve utolsó halványka dobaját derekam nyomja a lehullott agancsnak kéjvesztett tetszhalott hímdísze súlyának gyötrően magányos sirató énekét utódok … Olvass tovább
várj írok magamnak arcot várj míg megvívom a harcot várj nem akarom a sarcot várj míg bevésem a karcot várj míg felhúzom az inget várj míg megemésztek mindent várj míg rendet teszek itt bent várj míg áhítom a kintet várj míg megteszem a lépést várj míg eldobom a tépést várj míg fogadom a kérést várj … Olvass tovább