Dona Ennyi vagy láthatatlan pókháló levelek között lassan elhalványuló tenyérlenyomat pitypangpitykék rajzása a szélben léted csupán ennyike nyomot hagy alig hallható sóhaj nyári éjben madárlábacskák súlya az ágon halvány folt a sápadt hold arcán könnycsepp vigasz a halálon de néha hajnalban ha harmat pereg megcsillannak a hálón gyémánt szemek ahogy a kelő nap kevéske fényét pont … Olvass tovább
tettem egy kört és megint itt vagyok egyedül kibomlott konok magányban holtomig le nem vetem rámkövült köpenyem e világban karcolódom homokkal kővel ütődöm sziklatetővel vesszen biztosítókötél rajtam nincsen maradni lezuhanni sincsen merszem ég és föld között lebegve vacogva elgémberedve búsan rám köszön megélesít mélyen belém hasít a múltam szerelmet sosem kaptam bár én többször adtam … Olvass tovább
nézni ahogy fokról fokra kibomlik a nap szembenézni vele még ha megvakulok is két luftikára osztja a felhőszalag alul felül két külön tüzes golyóbis egyre keskenyedik a sötét felhősáv sárgává világosodik mögötte az ég új nap kezdete árad szét a tájon szemem már szúrja a nagy fényesség nem merem becsukni fájón is tárom pupillám szűkül … Olvass tovább
fehérség érintetlensége érintetlenség tisztasága a tisztaság tünékenysége a hó tünékeny szabadsága /Dona/ A folytatás: hólabda lavina ereje, legyen az eszme veleje, sose tartson a gyűlölet lélegzetig sem bölcsesség felett! /Tóth Gusztáv/ Január közepén havazik, jókor jön még a zord idő, de nem marad a tél tavaszig, virágos hintóján Flóra jő./Zsuzsa/ Megjelent az eső hópehely, szitálva … Olvass tovább
áll a bál mert itt a farsang libeg-lobog a sok cafrang konfetti röpül a légben a sok pezsgő már a jégen szerpentin száll ezer szállal szalagos fánk cserép tállal mind megesszük jó étvággyal víg kedvünk az égen szárnyal elő síp dob és citera szóljon már a heje-huja tánclépések ide-oda járja Pista és Mariska kicsi s … Olvass tovább
bál áll a téren zaj hasít zendül zene forognak a táncok a víg mulatság színes szalagcsokrait messze viszi a szél hajak szoknyák nyakkendők vadul libegnek maszkokban az arcok felvett maskarák testre szabott póza ál-életekről mesél hisszük mind hinni akarjuk igaz minden halkan suttogott szó őszinte a mosoly részvét még a könnycsepp is bohócunk arcán hajnalig … Olvass tovább
álarcosbál zajlik arcomon a maszkom veled is megvívom álruhában harcom sürögnek-forognak ártatlan maskarák köröttem feltűnnek toprongyok katonák soványak kövérek bohócok koldusok gólyaláb piperkőc nagy bajszú mókusok királylány királyfi vidám kis koboldok vigyori görbeszáj boldogok bolondok kisegér rám cincog vad kutya megugat hóember vicsorog festett arc riogat lelkünkön álruha szemünkön szemfedő igazi arcunk majd mikor jön … Olvass tovább
mindennapok szintjén mindenem rendben van semmin nem húzom fel értelmetlen magam köszön ma a postás boltban mindent kapok az eső se esik ezek a jó napok mégis bánt valami valami nincs rendben valami hiányzik belül a lelkemben vagy az univerzum csúf tréfát űz velem mit akarhat vajon el nem képzelhetem talán az ív nem jó … Olvass tovább
farsang van álarcos könnyed játszi játék jókedvű forgatag ártatlan flört zene víg tánc a lábakban tombolásra vár még de kilincsét fogja sürgető vágy keze összeszorított térd feszessége gyengül gyűlik üresen már sok rúzsnyomos pohár kancsi szemek sandán keskeny álarc mögül sóváran leskelnek lazul illem morál szigorú szeretet tűnt bástyája alól ünnepi fehérség leplét szétszakítja színes … Olvass tovább
olyan keveset kérek uram egy icipici csekélységet az utam végére jutottam s mielőtt végleg lelépek csak annyit egy minutára egyetlenegy icipici percre találjak még olyan társra vagy akár egy idegenre kinek szája szép mosolyra szeme örömre húzódik ha rám néz engem meglátva a közelségtől nem tiltakozik sőt akarja kívánja velem lenne hozzá bátorsága hogy megmutassa … Olvass tovább
nézed magad a tükörben reggelente de nem látod lelked nem tükröződik benne csak kövérséged soványságod tükör által homályosan csak a felszín nem a lényeg mennyit fogytál megmutatja de nem ez az igaz lényed napi változás dekában ráncban karcsúsodsz vagy öregszel csak a tükörnek igazán fontos valóság legyen a pixel hol a tükör mi mutatja igaz … Olvass tovább
elveszett kő vagyok haszontalan kavics maradok észrevétlen elhiszem magam is semmi értékem karátom a porban semmi csillogás pedig régen volt szép fényem hova veszett a ragyogás maradok út mentén a sárban erre úgy sem jár soha senki hogy valaki felvegyen letöröljön nem tudom magammal elhitetni
májusi záporka kopog az ablakon kinézek ki zörget bejönne-e vajon lábát lelógatja az égtől a földig latyakban poroszkál bokáig és térdig rászólok szigorún mit pocsolsz mihaszna virágom szorul most szegényke vigaszra gyönyörű szirmait megszórtad pettyekkel marad ő szégyenbe sárfoltos szennyekkel erre a kis eső önmagát hergeli nagyobbra erősre sűrűbbre növeszti lemossa levelét szomorú virágnak ki … Olvass tovább
felhőmadár tollászkodik nagy csőre kitátva félő mindjárt sasként lecsap a világra erdőre és rétre terül hatalmas árnyéka kicsi egér gyorsan bújik be a lyukba onnan pislog fel az égre ragadozó szárnya van-e még ott veszély les-e családjára megnyugodva előmászik folytatja az útját madárcsőrű felhő messze földre elszállt
a tuják sziluettje dért virágzik új év új hajnala ébred új remények egy új lehetőség a szépre jóra megbékélésre az emberiségnek petárdák tűzcsokra pattan az égre színek szirmai szerte széjjel hullnak a tűzijáték izzó fénygömbjeiben reményt keltőn szikrázik fel a holnap mennyi sóhaj szilárd elhatározás mennyi bizakodó új fogadalom esküszavak ígéretek ünnepélyes köpenyébe bújva áll … Olvass tovább
a fehérség érintetlensége az érintetlenség tisztasága a tisztaság egyetlenje az egyetlen szabadsága a szabadság békéje a béke hatalma a hatalom miértje a miértek áldozata az áldozatok ártatlansága az ártatlanság fehérsége
az első sugár az első szikra hajnali harmat hullta az első fény az első szellő simogató szeretetfelhő az első csók az első ihlet mi még mindig téged illet az első szépség az első álom magamban már nem találom az első kéj az első ábránd eső után a szivárvány az első tenger hullámfodra tűzrózsák az arcodra … Olvass tovább
fáink vállán csipkekendő szép fejükön fátyol elsétálva csillagszikrát vet a hold s világol halványan de mosolyogva felizzik az ég is csilló fehér hóruháját viseli a kert is csupa csipkés szép menyasszony hajladozik lágyan jégvirágot szerteszórva égi holdsugárban
Ha elvégeztem munkám itt e földi létben, s lenn fekszem egyedül a sötét hideg mélyben, esténként a homályban, csöndben ki emleget, ki nem fogja elfelejteni a nevemet? Ki gondol rám búval, haraggal, örömmel, ki átkoz, ki sirat, ki vájna körömmel lyukakat a földbe, hogy újra kiásson, csakhogy még egyszer és utoljára lásson? Ki emlékszik hajam … Olvass tovább
a hó fehér templomára árnyat vet az alkony kékes bokorszárnyak nőnek rózsaszín a balkon pirosbogyós ágon izzik Csipkerózsa álma tövisszúró gébics örül itt a lakomája rózsaszínű felleg helyett sötétlila terjed egyre hosszabb lesz az árnyék ködszürkeség terjeng rózsa piros lila tűnik sötétkékbe átlép lemegy a nap feljön a hold hallgatag a tájék csillagok az égi … Olvass tovább