Diós Ottília Törött szárnyú Angyalok A fájdalom, a szenvedés, megnyomorít testet, lelket. A megélt kudarcok, csalódások, a hiányzó szeretet könnyű kábulatba űz. Ez a lehetőség észrevétlenül, alattomosan elvesz, eltöröl mindent, ami az emberi élet alapvető feltétele. Dominóként borul az egészség, az emberi kapcsolatok, követi az értelem elhomályosulása. Akik a civilációban élő emberi lét perifériáján tengetik gyertyaláng erejű … Olvass tovább
Esti mese A mai világban a félelem, a kiszolgáltatottság sok mindent előidézhet. Vannak visszatérő álmaim. Keresem a régi életem, a házakat, az ismerős csilingelést, a sárga villamos hangját. A nagymamámmal járt utakat… Emlékek… Három évesen a villamosmegállóban egy finom hölgy megjegyezte, a nagymamámnak – Mennyire eleven gyermek, mintha ördög bújt volna belé. – Én rögtön … Olvass tovább
Ha elfogynak a katonák… Romos templom, tétova félhomály. Az ép oltáron Jézus szobor áll. Zugokban remegő sóhaj lebeg, a falakon túl, lángoló egek. A háború ural minden teret. Lakatlan vidék, nincs már aki vár. Hiába várná a kiskatonát. Aki parancs szerint fegyvert fogott, nem félt, harcba indult, szót fogadott. Hazát, elvet, esküt nem tagadott. Aki … Olvass tovább
Ha elfogynak a katonák… Romos templom, tétova félhomály. Az ép oltáron Jézus szobor áll. Zugokban remegő sóhaj lebeg, a falakon túl, lángoló egek. A háború ural minden teret. Lakatlan vidék, nincs már aki vár. Hiába várná a kiskatonát. Aki parancs szerint fegyvert fogott, nem félt, harcba indult, szót fogadott. Hazát, elvet, esküt nem tagadott. Aki … Olvass tovább
A tegnap esti balhé után minél hamarabb megpróbáltam eltűnni otthonról. Cicamosdás, fogmosás után összekapkodtam a cuccaimat, kabátomra a hátizsákomat lendítve, kisurrantam lakásunk ajtaján. Akkor is megcsinálom! Ha leszakad az ég, ha… mindegy, mindenképpen. Elmúltam tizennyolc. Sokra megyek vele. Szüleim nem díjazták túlzottan a döntésemet, az állatorvosit célzom meg az érettségit követően. A vírushelyzet mindent borított. … Olvass tovább
Írni, nehéz időkben… Most nehéz időket élünk. Sokan kihasználják a virtuális lehetőségeket, és próbálják eltölteni az időt „írogatással”. Kinek hogyan sikerül (?). A Bezártság senkinek sem könnyű. Talán a legnehezebb az idősebb korosztálynak, van, kinek egyetlen lehetősége a külvilággal való kapcsolattartásra az internet. A közösségi oldalak kínálnak számtalan lehetőséget az ismeretszerzésre, vagy a véleménynyilvánításra. Hogyan … Olvass tovább
Nem volt más a reggel, mint máskor. Felhúzta a nehéz fa redőnyt, bevetette az ágyat, kicsit téblábolt, teát főzött, megpirította a háronapos kenyér maradékát. Egy félkilósat szokott vásárolni, az kitartott a hét közepéig. Mivel több napra főzött, így arra most nem kell gondolnia. A kertben tervezett munkákból semmi sem lesz, reggel hóesésre ébredt. Nem érzett … Olvass tovább
Korunk tükörképe…A „Közellenség”. Nem volt más a reggel, mint máskor. Felhúzta a nehéz fa redőnyt, bevetette az ágyat, kicsit téblábolt, teát főzött, megpirította a háromnapos kenyér maradékát. Csak fél kilósat szokott vásárolni, az kitartott a hét közepéig. Ha főzött, azt több napra szánta, így arra most nem kell gondolnia. A kertben tervezett munkákból semmi sem … Olvass tovább
A Róka dala Nem láthatsz, mert csak az szabad, ki rejti magát, az nem rab. Erdőn mezőn ahol én élek, fújom a dalt, mert nem félek. Ember, mikor rám vadászol, osonva az erdőt járod. Nem tudod, mit hoz a holnap. Lényeg, csak a zsákmányt hozzad… Ám, ha minden élő szabad golyó által végzi vagy rab. … Olvass tovább
„Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.” Arany János Rigófészek Meleg volt. Túlságosan is, az áprilisi napokhoz képest, ezt érezte. Állt a tanya udvarában, körbeölelte az otthon biztonsága. Ez csak a látszat. Lelkében vihar dúlt. Nem így tervezte a hátralévő napjait. Megállapodott. Kénytelen volt. Nem akart már tovább harcolni. Magában, … Olvass tovább
A tükör Tükörbe nézve, idegent látsz. Tanácstalanul remegve állsz. Véleményed itt nem számít már, egyedül bámulsz, elakadtál. Embernek maradni mily nehéz, mikor megmondják, most halsz vagy élsz. Lázadhadsz, ha nincs erőd, mi hajt, süllyedsz, látod nincs közeli part. Átok ül rajtad, határtalan felfogtad, elveszett amid van. Sikoltanál, bátortalan vagy. A tükörben ez láthatatlan. Vak tükörbe … Olvass tovább
A csend Mikor gúzsba köt a határtalan mikor elveszett az, ami van. Mikor sikoltanál, de nincs már hang, mikor minden szabálytalan. Mikor kéred a figyelmet, de nincs. Mikor nem nyílik a nyomorult kilincs. Mikor tapogatva keresel utat, de sötétbe botlasz, lezuhansz. Egyedül nem akarsz meghalni, mégis, elfordul mindenki. Keresed a múltban mi nem volt jó, … Olvass tovább
Szinező Paletta a lélek mélyén, őrzöd azt a titkok végén. Fekete fehér az élet, elfogadod, ez a végzet. Mégis, álmodsz néha róla, mi lenne, ha másról szólna. Arany reggel, hogyha felkel, az égre írja, most menj el! Hová mennék, kérded félőn. A válasz már ott a kéklőn ragyogó, felhőtlen égen. Már nem gondolod, hogy mégsem. … Olvass tovább
Hajnal. A hétköznapi nagyvárosban semmi extra nincs. A piac álmosan indul, még a nap sem kelt fel. Tébláboló árusok, néhány korai vásárló sietősen, idegesen, vagy éppen cél nélkül, csak úgy. Mire felébred a város népe, és megmozdul a kereskedelem valódi élete, már pezsdül a légkör. Felgyorsul az idő, már késő délelőtt van. Lassan pakolnak az … Olvass tovább
A Boszorkány 6.rész A kolozsvári villa pincéjében két alak vonszolt egy magatehetetlen nőt. Az erdő felé vezető alagútban jártak, mikor megmozdult alattuk a föld. Pánikszerűen reagáltak mindketten. Egyszerre engedték el a még mindig eszméletlen testet, rémülten kapkodták a fejüket előre és hátra. Joel szólalt meg először. Hangja meglepően halk, és erőtlen volt. – Mi történik? … Olvass tovább
Orsi megérkezett a kórház elé. Szocreál hangulatot áraszt az épület, szürke, rideg, lepusztult. Pedig ez a főváros egyik legrégebbi, és talán legjobban kihasznált egészségügyi intézménye. Nem bizalomgerjesztő. Belépve sem jobb a helyzet. Tanácstalanul néz körül az óriási előcsarnokban. Több irányból lépcsők vezetnek az emeletre. Megdöbbentően hatalmas térbe csöppent. Hirtelen törpének, elveszettnek, szerencsétlennek érzi magát. Tudja, … Olvass tovább
Vasárnap délután. Bújócska az unokákkal. Sajnos, kevés időt tudnak nálunk tölteni. – Gyere Mami keress meg minket! A hat éves a leányka és három a fiatalember. Elbújnak. Buzgón indulok keresni. Feltételezett búvóhelyüket elérve, én látom, hol vannak. A TV asztal mögött kuporog a két gyerek. Nem teszem szóvá, hogy látom őket. Játszom, velük. – Ugyan … Olvass tovább
Tanítani Bár soha nem tanultam, jó lenne, ha tudnék tanítani. Hittem, nem elvakultan. Érzem, tudnék asztalt borítani. Hiába az akarat, megfog az erő, béklyóba igáz. Késő már a szavalat, hiányzik, ami nekem nem maradt. Míg itt van semmi az, ha eltűnik, akkor félve érzem, örök bánat falaz gátat, amit már át nem léphetek. Mert aki … Olvass tovább
Más… Mennyire másként látom a világot, mint negyven évvel ezelőtt. Megállapítottam. Közhely. Tudom. Úgy peregnek a napok, mint a levelek a szélben. Jó sok összegyűlt. Most nem vittem ki. Visszaadom a földnek. Összegereblyéztem, és a hatalmas halomból, már csak egy kis domb árválkodik a kert végében. A kutyám se a régi már. Mozgásigénye töredéke annak, … Olvass tovább
Téli pillanat Talán nyáron. Itt hagyott, meghalt a mama. Egyedül, sírtam nagyon akkor. Nem vigasztalt senki sem. Menhelyre adtak, sírjon ott a kutya. Vártam, valaki vigyen el. Vigasztalanul. Eljött a tél. Feltűnt egy család a telepen. Ti voltatok, kicsit szűköltem. Meg sem láttatok, pedig örültem. Idegenként haladva előttem. Nyugodt, csendes kutyát kerestetek, nem engem.