Diós Ottília Panel szerelem Mert egyszer, egy panelrengetegben találkozott két egyszerű ember. Tudták mi a tét, élet vagy a vég. Megtörtént, hiszed vagy nem. Panelvárak sora a maffia. Hatalom, megélhetés, a pénz. Mindennapok harca, marad a félsz. Megtörtént, hiszed vagy nem. Családok harcáról szól a rege. Egyikben a srác, másikban a bige. Szerelem, intrika és száz ige. … Olvass tovább
Kérdés Annyi kép bombáz szüntelen. Láttad, de menekülsz innen el. Nem akarod befogadni azt ami, szemedbe ég, mert ember vagy aki, láthatod a mindenséget. Láttad a reggelt vörös nappal? Madarak keltek, csodás dallal. Láttad a rét füvét ezer gyémánttal? Szellemködöt a nyáj nyomában. Csak úgy, lopva kísérve. Láttad a macskákat hemperegni? Nem érdekelte őket semmi. … Olvass tovább
Végjáték Csak Te vagy élő ember a Földön. Magányodban, egyedül, félve sírsz. Hiába szűkölsz, remegsz, megbántad. Emlékezhetsz, ha bírsz. Végig járhattad az utat, miért? Csukott szemed mögött pereg a múlt. Háborúk, pusztuló élővilág. Kincsed már porba hullt. Most fekete vízen úszik hajód. Halott tenger hord a hátán, sodor. Időd fogy, éjjé olvadt az, mi volt. … Olvass tovább
Lecsapta a laptopot. Percek óta csörgött a telefon, de nem vette fel. Kirúgta maga alól a forgószéket. Titkárnője kétségbeesett arccal dugta be fejét az ajtón. – Főnök! Az apád keres, pár perce már üvölt… Szenvtelenül, vigyorogva söpörte le az asztaláról a papírhalmazt, nem törődve azzal, hogy a nő döbbenten, mozdulatlanul, megkövülten bámulja. Mielőtt kilépett volna … Olvass tovább
Empátia Nézel, és véleményt formálsz. Mindig ezt tetted, mert úgy látsz, ahogyan képzelted e létet. Mégis van, aki nem ért meg. Miért? Íme, most lásd, és értsd. Ne vitatkozz, semmi a tét. Alázatot nem ismertél, te vagy a lényeg, mégis félsz. Ítélhetsz bárkit, szidhatsz, mi az amit róla tudhatsz? Fordulhat egyszer a kocka, ismét nézel,- … Olvass tovább
Vízió Megnyílik a Föld, belehullnak a csillagok. Sötét az ég, fenn már semmi nem ragyog. Mégis, feltűnik a hold, vörös a szeme. Most belehull ő is a semmibe. Rozoga sínen sikoltva szalad egy árny, az éjszaka falára szikrákat hány. A sötétség ura hajszolja, veri… ám szellemvonatára, nem figyel senki..
Ékszerdoboz Emlékeimben eleven él. Őrzöm féltőn, örökét. Mesélt sokszor, és dorgált. Hogy nem figyelek, ha szól rám. – Meglásd, ha nem leszek, sírsz majd, mert nem lesz, ki rád figyel, hívhatsz. Én elmegyek oda, ahol csend van. Kiabálhatsz utánam, ordíthatsz. Valóban, csak megfakult képe vár, közös rajzaink, és egy kincsestár. Egy doboz mi őrzi azt, … Olvass tovább
Nem volt más a reggel, mint a többi. Eszter számára nyűgösen indult, nem volt kedve felkelni. A redőny nyílásain bekukucskált a nap, csiklandozva a szobában szálló porcicákat. Nyújtózott párat, majd, nyögve kidugta a lábát a takaró alól. Felkelt. Anya már régen elment, a kórházban délelőttös műszakban dolgozott. Apa halála óta megváltozott az életük. A kiegyensúlyozott … Olvass tovább
Rézcsengő Rozzant kapu őrzi a régi várat. Éjszaka ide fura lények szállnak. Zúg a szél, de már nem figyel rá senki, Cikázó rettenet vámpírnak lenni. Suhannak szerte, ők a halál szolgái. Együtt üvöltenek a környék kutyái. Nem igaz, hogy a félelem itt marad, Gúzsbakötés, ezüstbéklyó a lakat. Őrzi a láncukat egy rézcsengő majd.
Kínzó fejfájásra eszmélt, óvatosan kinyitotta a szemét. Ablaktalan sötét helyiséget érzékelt maga körül, melyet egy vasrács zárt. Halvány fény adott némi támpontot arról, a rácson túl sem bizalomgerjesztőbb a légkör. Szürke, poros betonburkolat, azonos színű fal, a fény erősségéből következtetett, egy alagsori pincében lehet, ahol a biztonsági világítás jóval távolabbról adott némi lehetőséget arra, hogy … Olvass tovább
Álom Őrizd az álmod, a régi világod. Néha még látod, a csodát, ha vágyod. A látnok rád szól…- Ha tán most, azt hiszed, megváltoztathatnátok, azt ,amit elrontott az ember, megjavíthatná, ….de már nem kell. Új világrend születik megállíthatatlanul, Haldokló régi erők törnek elő talán, hiába megbánás,késő már…..
Álom Őrizd az álmod, a régi világod. Néha még látod, a csodát, ha vágyod. A látnok rád szól – Ha tán most, azt hiszed, megváltoztathatnátok, azt ,amit elrontott az ember, megjavíthatná, – de már nem kell. Új világrend születik megállíthatatlanul, haldokló régi erők törnek elő talán, hiába megbánás,késő már…
Asas, dühében belerúgott a székbe, az ártatlanul szakadt darabokra, a terasz falához csapódva. Lenézett a ház előtti díszkővel burkolt térre, majd tekintete találkozott a kinti őrével, aki csodálkozó tekintettel mozdult fegyvere után. Majd főnökét látva, nyugodtabban megkérdezte – Minden rendben? – Asas bosszúsan vetette oda – Miért ne lenne… Visszalépett a terasz takarásába, átkozta magát. … Olvass tovább
Kálmán erősen tanakodott azon, ki lehet a titokzatos Anna. Nem tett említést rá, inkább segített behordani az István által hozott műszereket. Késő délutánra minden bekerült az erdészház hatalmas ebédlőjének szabad területére. Ekkor egy helikopter távoli motorzúgása törte meg a csendet. Kálmán szólalt meg először. – Menekülnek a patkányok. – aggodalmasan kémlelt ki az ablakon, de … Olvass tovább
„… nincsen szebb kora az emberiségnek mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátjainkban leltük fel az egész világot” (Kölcsey) Simogatják a lelket, mikor újra visszatérnek emlékként a régi, kedves diákévek. Eszter kilépett az iskola kapuján, a posta … Olvass tovább
Kálmán nem találta a helyét, tett vett az erdészház környékén, egyedül élt, amíg, a vendége – István – meg nem érkezett. Különös élményt jelentett, mikor először személyesen találkoztak, furcsa érzés kerítette hatalmába. Mintha visszatért volna a régi életkedve. A fiatalember kísértetiesen emlékeztette a fiára. Gesztusai, mozdulatai félelmetesen ismerősnek tűntek. Egy hét múltával, mindkettőjük számára úgy … Olvass tovább
„Mivel mindenki a maga módján látja a világot, a maga módján éli meg nehézségeit és a sikereit. Tanítani annyi, mint megmutatni a lehetőséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetőséggel.” (Paulo Coelho) VOLT EGYSZER EGY TANÁRNÉNI… Emlékeimben kutatva, egyre gyakrabban villan fel előttem, az a téli délután. Akkor beszélgettünk utoljára, talán egy pár órát. Én kérdeztem, … Olvass tovább
Boldog vagy, elégedett, sikeres az életben. Eljön a nap, és rajtaütésszerűen megnyílik előtted egy ajtó. Belépsz. Nem akartál ide jönni mégis itt vagy. Félelem tör rád, menekülnél, de minden ajtó bezárult. Fogalmad sincs hová kerültél. Közeledben fura alakok imbolyognak. Tétován leülsz egy székre. Előtted üres a kör alakú asztal. Fényes fekete lapján elmosódott felirat. Most … Olvass tovább
Nagyon sajnálom hogy az íráshoz tartozó képeket nem tudom bemásolni. Nagyon jók, és sokat mutatnak arról vidékről ahol a "Boszorkány" született.:) [b][i][b]A BOSZORKÁNY[/b][/i][/b] 1.rész "A természet könyörtelen; nem hajlandó visszavonni virágait, illatfelhőit, muzsikáját és napsugarát az emberi aljasság miatt; földre sújtja az embert az isteni szépség és a társadalmi ocsmányság ellentétével. Nem kegyelmez; az embernek … Olvass tovább
„Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül.” Gyűlöltem mindent, legjobban talán a falusi életet. Nem akartam ide jönni. Sok mindent nem értettem. Főleg azt, hogy … Olvass tovább