Holtak napja – NEGYEDIK TÖRTÉNET

Még fogta a gyeplőt, gondolkodott. Mikor megalkotta a vörös szörnyet, határozott szándékkal tette. Szomorúan nézte a legszebb Planétát. Minden próbálkozása hiábavalónak bizonyult arra, hogy megelőzze lakóinak végleges, lassú pusztulását. Értetlenül nézte amint módszeresen lerombolnak mindent, kegyetlenül ölik egymást. Szelíd követeket, figyelmeztető jeleket küldött, eredménytelenül. Követeit elzárták, kísérletek sorozatait végezték el rajtuk. Végtelen, gátlástalan kíváncsiságuk, legyőzte … Olvass tovább

Nyári kaland

Teljes nyugalomban éltem a Balaton parti házban, ahol barátaim lakást biztosítottak nekem, amelyben télen, még fűtéssel is elláttak. Rendesen kaptam kaját is, úri dolgom volt. Egy nyári napon, mint egy rémálom, úgy robbant be életembe a változás. A barátaim eltűntek pár napra. Helyettük a rokonaik vették birtokba a helyet, ahol eddig éltem. Talán egy hétvégén … Olvass tovább

Kísértet

KÍSÉRTET Komor romok felett, éjszakának árnya, egy kísértet lebeg. Kidőlt tölgyfa csonkján, csendben sírdogál, a múltra emlékezik, s visszahívja tán? Mikor jön a virradat, eltűnik egy rom alatt, soha nem lel nyugalmat. Mikor jön az éjszaka, felhangzik majd bús dala. Az elmúlt éveket visszahozni nem lehet. Az idő végtelen folyó, örökké csak árad, elé nem … Olvass tovább

MEGHASONLÁS

MEGHASONLÁS Egykor sikeres, híres, népszerű emberként, nélkülözés, bánat engem soha nem ért. Szerelem, csillogás, boldogság, mindet birtokoltam. Az irigység éles pengéje nem fogott rajtam. Bejártam a föld sok országát, láttam csodát s annyi mást. Az évek teltek, jó sorsom nem hozott változást. S mindent, amit akartam, erőfeszítés nélkül, könnyen megkaptam. Szeretőt, százat, autót, házat, három … Olvass tovább

A semmi közepén…

A semmi közepén… Közelít az este, csend szorít és magány. Téged várva nézek ki szobám ablakán Üres az utca, már sötét az ég, fura árnyékokat rajzol, a lámpafény. Ismerős vendég a tompa fájdalom, már csak emlék, a mosoly az arcodon. Illatodat őrzi a párna az ágyamon. Bőröm alatt érzem, zúgva lüktet a vérem. Remegek és … Olvass tovább

Csak úgy…

Az írás számomra sokat jelent, mit is jelent számomra, azt megfogalmazni nehéz. Kaput arra a világra, ahová soha nem tudtam bejutni. Gyermekként vágyakoztam arra, bárcsak olyan családban élhetnék, amiről tanítottak az iskolában. Nagyszülők, apa, anya, testvérek. Biztos, meleg otthon, ahol mindenkinek megvan a helye, szerepe. A szüleim elváltak. Az anyám új házassága számomra semmi jót … Olvass tovább

Hurrá nyaralunk – MÁSODIK TÖRTÉNET –

Aha. Nyaralás. Mindig, mikor tanévkezdéskor beszámolóra került sor, az előbbi fogalmat illetően, mi (a testvéremmel) lapultunk, – nem volt élményünk, amire „felvághattunk volna”,- alig vártuk, hogy vége legyen az órának, aminek tárgya hát, nem volt számunkra kellemes. Miért? Persze mi is vágytunk arra, hogy legyenek élményeink. NYARALÁS – de a fogalom élvezete számunkra ismeretlen maradt. … Olvass tovább

Legszebb emlékem – ÖTÖDIK TÖRTÉNET –

Gyűlöltem mindent, a főleg a város után a falut. Nem akartam ide jönni. Sok mindent nem értettem. Főleg azt, hogy MIÉRT. Válni készültek a szüleim. Külön költöztek. Megtették. Úgy, mintha én nem is lennék. Nekem anyával kellett jönnöm falura, meg sem kérdeztek, én mit szólok hozzá. Jönnöm kellett, mint a „jószág” amit továbbhajtanak. Senkit nem … Olvass tovább

Szegény Gazdagok

Emma már napok óta tudta, hogy ha valóban megérkezik, lesznek problémák. Most itt van. Alattomosan kúszik egyre közelebb, nyomában kegyetlenül csikorgó fényesen pengő, komiszul csillogó, fagyos csillagokkal. Az a kevés tüzelő, ami még maradt, arra volt elegendő, hogy kis szobát naponta egyszer befűtse. Az apró házra felvett hitel a havi jövedelmük több mint felét elviszi. … Olvass tovább

Sikoly

Éva a panelház ismerős zajaira ébredt. Már évek óta nem zavarta. Megszokottá vált számára hogy hallja amint lehúzzák a vécét, vagy egymással ordítozva vezetik le a napi feszültséget a szomszédok. Nem beszélt velük, pedig évek óta laktak egymás szomszédságában. Keveset találkoztak. A többi lakóval sem került semmilyen kontaktusba. Zárkózottan élt. Mióta a lánya elköltözött s … Olvass tovább

Életútinterjú I.

Szinte a falu közepén áll a fehér ház. Előtte szőlőlugas. Az emeletes, széles épület biztonságot, nyugalmat áraszt. A kerti fenyőfákon baglyok bóbiskolnak, a hatalmas diófa még csupasz, várja a tavaszt. Ahol a telek véget ér, egy régi folyómederben halastó tárul elénk. Felszínén opálos jégréteg fénylik. Vékonyka ösvény kanyarog a lakóépület hátsó bejáratáig. Évek óta csendes … Olvass tovább

Memento mori…

Mennyire igaz, gyors lábakon fut az idő… Ha a fényképét nézem, még most is látom magam előtt milyen volt valójában Marcsi. Egyszerű lány, álmodozó, őszinte, tiszta lélekkel, harsány nevetéssel, de határozott célokkal. Együtt koptattuk az általános iskola öreg padjait. A kérésem nélkül vette kezébe az irányítást, mikor elkeseredetten kerestem megoldást arra, merre menjek, mert kirúgtak … Olvass tovább

Életképek

Vasárnap délelőtt, színes forgatag, vidéki kirakodóvásár. Már szállingózik a nép, ám van, aki csak nézelődik, s soha nem vesz semmit. Családok, apró gyermekeikkel, nézelődnek, állatokat simogatnak, sétálnak, levegőznek. Régebben sokkal többször volt alkalmam arra, hogy ott legyek az ilyen vasárnapi vásárokon. Most már egyre ritkábban. Érdekes világ, bár a régi vásárok hangulata, varázsa már a … Olvass tovább

Angyal

Évekkel ezelőtt, mikor még nem volt minden diák zsebében mobiltelefon, nos, akkori időkből van egy kedves történetem. Eszter kilépett az iskola kapuján, a posta felé indult. Hétfő volt, a hétvégét most otthon tölthette. Egyre könnyebb volt elviselni, hogy távol van azoktól, akiket nagyon szeret, s alig 15 évesen, tanulta az önállóságot. Megtapogatta zsebében a telefonkártyára … Olvass tovább