Útra-való

Útra-való – Micsoda hajnali fény dereng hátadon ösvény-gyerek. – Piroska lépteinek nyoma az. – No meg a farkasnak… – Látod e kövek helyét? Sír is a Bádogember, hogyha belelép. Azokat én adtam. Attól hasad a hasad. – S a sárga út így nem lesz hiányos? – Hogyan élesedhetne a Szalmabábú esze, ha utam nem lenne … Olvass tovább

Igazgyöngy

Igazgyöngy Van igazabb gyöngy! A gyerekszívben fogant könny, az éhezők dalára. S mi éveink dacára, leragadtunk mára, az együttérzésnél: Ha ott lennék! Ha megtehetném! Én… De ő, nem még! Sírva szalad ki a szabadba. Míg e könny-gyöngy a magasba száll, kivárja… Szinte látja, a habpamacsot fodrozódni, ahogy tajtékot vet belőle, az ég hullámzása. Vattacukor. Egy … Olvass tovább

Fehér patak

A FEHÉR PATAK Csak az enyém volt e fehér patak; én oltottam belőle szomjamat. Körülötte a fákon a barna lombokat, nem festi az ősz, ha felövezik homlokodat. S most szívemet facsarom, ha belé hullatott leveled medrében felkutathatom. Milyen fehér kérget simított rá az idő. – Ez csak egy kő! Nem! Még érzem, ahogy pihegve ébredezne … Olvass tovább

Nyár

Nyár Szembe úszunk a fodros hullámokkal, az iszapos mélyig merülve lebegünk; s ha kifullva rogyunk a száradó fűre, nevető szempárt kergetünk.

Kézfogás

Kézfogás Kétszer fogtunk csak kezet. – Túl felnőttes! s úgy nevet. – Testvérek között meg, minek? Mikor tíz méterre vagyok a földtől, megfosztva makacsságomtól és eltúlzott erőmtől. Mikor minden porcikám érzi a zuhanást, mely e rettentő álomból felébreszt. Melyikünk szorítása lett ettől keményebb? – Miért nem fogtad meg? – Testvérek között meg, minek? E borzongató … Olvass tovább

Kicsit szelesen

Kicsit szelesen Gálánsan kérem fel a fákat, ha egy helyben is táncolnának. Nem számolják a repülő fürtöket, hiszen így fejezik be minden tánclépésüket. S míg ez a dallam ilyen felkapott, minden levelet százszor is megforgatok. Úgy élvezem, hogy most egy színes egyéniség vagyok. S most csak fülelj! Nem lábad alatt a zörej, melyet kergetek. Égi … Olvass tovább

Ködösen

Ködösen Köd előttem köd utánam… Ó, mennyire vártam, hogy láthatatlanná tevő köpönyege érintse a vállam. Főleg, ha jött a számadás napja; mert a téma lezárva… Vidáman zihálva, olyan szorosan fonódik össze a hideg lég és a forró pára, hogy nem villanhat át a napsugár, s fehér lepel hull az éjszakára. És a csodalámpa? Milyen gyönyörűen … Olvass tovább

Reménytelenül

Reménytelenül Nem vagyok apró szellő, hogy szálanként végigsimítva, fodrot vethetnék mosolyráncos homlokodba. Nem simíthatlak, mint a sugárzó fény, hogy tüzes érintésemmel párálló cseppeket vonjak ki tiszta sejtjeidből. Megkönnyeztetve fájó szerelmemért. Nem nézhetek barna szemeidbe. Nem vagyok apró csillag az égbolt hajlatán, hogy verdeső fénnyel lángot lobbantsak szívedbe, ha könnyes szemed esdeklőn rám talál.

Tavaszi hangulat

Tavaszi hangulat (1. ) Hóvirág Anyakönyvvezető vagyok. Néha zavar e kettősség: A fehér, csak Afrikában a gyász színe, jól tudom. Én mégis a Telet abban búcsúztatom. S ha fehér, csipkés menyasszonyi pompám felöltöm; abban már a Tavaszt köszöntöm. S míg piciny csizmácskáiban a havat taposom, fejem fölé már hófehér selyem napernyőmet is kibontom. De hidd … Olvass tovább

Lovagiasan

Lovagiasan (1. ) Páncélosan Született lovag vagyok. Ha nem adtok egy négyzetméternyi földterületet; hogy elültethessem benne az életet, hát harcba szállok veletek! De mégsem tartom meg. Nem lehet! Az a páncél, mi téged a földhöz húz, abban így csak lebegek. S hogy vaskesztyűs kezedbe bele nem csapok? Hangzatos szlogenjeidre addig nem hallgatok, míg a környezetbarát … Olvass tovább

Összehasolíthatatlanul

Összehasonlíthatatlanul Vadvirágcsokrom, csak gaz volt neked. A verseimnél, te sokkal szebbeket írtál… S a rajzaim, élhetetlenek. De nekem mégis van egy könyvem, melyet naponta olvasok. Minden lapján egy-egy száradó, kis virág ragyog. Mindegy, hogy ibolya vagy tépett szirmú margaréta; hisz magában hordja a nevető fényt a szemében; mely akkor lesz csoda, mikor évek múltán, megfáradtan, … Olvass tovább

Találkozás egy mamuttal

Találkozás egy mamuttal Ősök őse, ősfenyők őrzője: • Há, Manny! Látom a szél lengette pamacsos bundádon, hogy a meleget te sem itt akartad bevárni! • Téged is az özönvíz hajtott? Az északi fény nézd ott lejti tündéri táncát, a lába alatt töredező jégtáblán ropja, nehogy vizes legyen ruhájának fodra. Ez az ár, újra az ár! … Olvass tovább

Facebook

Facebook Először egy kis iroda volt, családi fényképpel; aztán a nosztalgia hullámmá vált a tablóképével. Vajon érettséget mutat-e barangolni ebben az arcképcsarnokban? Nem tudom. Mint egy évszám nélküli, megörökölt albumon, ahol mindenki egyelőre, csak az ismerősöm ismerőse. S pont e hullám szaggatja szét a barátsághálóm? Én nem az „integetést”, meg a sok „tetsziket” várom. Nézgélődök … Olvass tovább

Tükör-pontyosan

Tükör-pontyosan (1. ) Azzal tették fel az íre a pontyot, amit a TV napjában hússzor is bemondott, hogy: „a vírus az ország minden pontyán megtalálható.” Így lett karantén-tér ez a tó. S a fürdést tiltó, pirosló tábla, addig nyújt biztonságot nekem; míg védetté nem válok a horgászengedélyeden. (2. ) Tükröm, tükröm mond meg nékem… Én … Olvass tovább

Holdfényben

Dél Tamás: Holdfényben Barnulni vágyó, krónikussá váló bőrfehérségben szenvedek. Még ha csak a főszezonból engedek… De kiríni a barna tömegből, nem merek! Én kiegyeznék egy szolid, világosbarnával. S most szédülök, a fejem majd szét hasad. S e szenvedésért cserébe; ugyanolyan fehér marad. Közben fényérzékeny lettem. Lehet, hogy magamnak egy külön ózonlyukat vettem? Azóta stopperrel mérem … Olvass tovább

Latte

Dél Tamás: Latte Sakkjátszma, hol nem indul a világos a sötét ellen harcba. Nem a feketék rabszolgasorsa a gyapotföldön. S nem is gospel kórus tör utat magának a felhőkön. A fehér bárányok közt, miért mindig a fekete a vétkes? Mi van, ha az albínó, nem a véletlenek összjátéka, hanem azt tanítja, hogy a Föld egy … Olvass tovább

Milyen a tél hangja?

MILYEN A TÉL HANGJA? Egy pendülés: ahogy elpattan mikor a gitár húrja pattan a telefonvezeték. egy szerető dalban, melyre még avatatlan a gyerekkéz. Egy rezdülés: mikor a kismadarak mikor a kis marok még összébb bújnak. nyakamba csimpaszkodva erősebben fog. Ahogy száll a süvöltés: mert a szélfiúk melyből farkasüvöltést kergetőzve látva, a kéményekbe bújnak. a gyermeki … Olvass tovább

Együttélés

Együttélés Pénzzabáló (1.) Tudom én, hogy a money az oka… Hol manióka okán termeszt, ott többé esőerdő sem lesz. Hát ráfanyalodtunk az épületfára… De hidd el, mi kerültünk ezzel is a pácba… S, csak mióta éhomra be mentem a bankokba látom; hogy sikerült a rágóimmal e baj gyökerébe vágnom. Pénzzabáló (2.) Igényt tartanál egy fehér … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Második történet: Ébredés

Hú, de elaludtam. – Évek óta minden éjszaka felébredek. Elszoktam már attól, hogy a Nap ragyogása keltsen fel. Furcsa. Valahogy nem emlékszem arra, hogy egy virágos réten aludtam volna el. – Milyen szép lila virág van a kezemnél. Megismerem: Gömböskosbor. – Az nem lehet. Annyira ritka, és mifelénk nem is virágzik. Mi az ott mellette? … Olvass tovább

Pillanatnyi…

Pillanatnyi… (1. ) Aktuális lett a húshagyó kedd… De attól sem lakok jól, ha zöldségeket beszélek! Hisz kiürült a pult, kifogyott a készlet. Ez vajon már a végzet?! Sok termék, miért lett limitálva? Hogy jobban figyeljünk a szavatosságra… Milyen kár, hogy akkor még, nem gondoltunk Másra. (2. ) Mire elég egy pillanat? Ó! Én mindenki … Olvass tovább