Lovagiasan

Lovagiasan (1. ) Páncélosan Született lovag vagyok. Ha nem adtok egy négyzetméternyi földterületet; hogy elültethessem benne az életet, hát harcba szállok veletek! De mégsem tartom meg. Nem lehet! Az a páncél, mi téged a földhöz húz, abban így csak lebegek. S hogy vaskesztyűs kezedbe bele nem csapok? Hangzatos szlogenjeidre addig nem hallgatok, míg a környezetbarát … Olvass tovább

Összehasolíthatatlanul

Összehasonlíthatatlanul Vadvirágcsokrom, csak gaz volt neked. A verseimnél, te sokkal szebbeket írtál… S a rajzaim, élhetetlenek. De nekem mégis van egy könyvem, melyet naponta olvasok. Minden lapján egy-egy száradó, kis virág ragyog. Mindegy, hogy ibolya vagy tépett szirmú margaréta; hisz magában hordja a nevető fényt a szemében; mely akkor lesz csoda, mikor évek múltán, megfáradtan, … Olvass tovább

Találkozás egy mamuttal

Találkozás egy mamuttal Ősök őse, ősfenyők őrzője: • Há, Manny! Látom a szél lengette pamacsos bundádon, hogy a meleget te sem itt akartad bevárni! • Téged is az özönvíz hajtott? Az északi fény nézd ott lejti tündéri táncát, a lába alatt töredező jégtáblán ropja, nehogy vizes legyen ruhájának fodra. Ez az ár, újra az ár! … Olvass tovább

Facebook

Facebook Először egy kis iroda volt, családi fényképpel; aztán a nosztalgia hullámmá vált a tablóképével. Vajon érettséget mutat-e barangolni ebben az arcképcsarnokban? Nem tudom. Mint egy évszám nélküli, megörökölt albumon, ahol mindenki egyelőre, csak az ismerősöm ismerőse. S pont e hullám szaggatja szét a barátsághálóm? Én nem az „integetést”, meg a sok „tetsziket” várom. Nézgélődök … Olvass tovább

Tükör-pontyosan

Tükör-pontyosan (1. ) Azzal tették fel az íre a pontyot, amit a TV napjában hússzor is bemondott, hogy: „a vírus az ország minden pontyán megtalálható.” Így lett karantén-tér ez a tó. S a fürdést tiltó, pirosló tábla, addig nyújt biztonságot nekem; míg védetté nem válok a horgászengedélyeden. (2. ) Tükröm, tükröm mond meg nékem… Én … Olvass tovább

Holdfényben

Dél Tamás: Holdfényben Barnulni vágyó, krónikussá váló bőrfehérségben szenvedek. Még ha csak a főszezonból engedek… De kiríni a barna tömegből, nem merek! Én kiegyeznék egy szolid, világosbarnával. S most szédülök, a fejem majd szét hasad. S e szenvedésért cserébe; ugyanolyan fehér marad. Közben fényérzékeny lettem. Lehet, hogy magamnak egy külön ózonlyukat vettem? Azóta stopperrel mérem … Olvass tovább

Latte

Dél Tamás: Latte Sakkjátszma, hol nem indul a világos a sötét ellen harcba. Nem a feketék rabszolgasorsa a gyapotföldön. S nem is gospel kórus tör utat magának a felhőkön. A fehér bárányok közt, miért mindig a fekete a vétkes? Mi van, ha az albínó, nem a véletlenek összjátéka, hanem azt tanítja, hogy a Föld egy … Olvass tovább

Milyen a tél hangja?

MILYEN A TÉL HANGJA? Egy pendülés: ahogy elpattan mikor a gitár húrja pattan a telefonvezeték. egy szerető dalban, melyre még avatatlan a gyerekkéz. Egy rezdülés: mikor a kismadarak mikor a kis marok még összébb bújnak. nyakamba csimpaszkodva erősebben fog. Ahogy száll a süvöltés: mert a szélfiúk melyből farkasüvöltést kergetőzve látva, a kéményekbe bújnak. a gyermeki … Olvass tovább

Együttélés

Együttélés Pénzzabáló (1.) Tudom én, hogy a money az oka… Hol manióka okán termeszt, ott többé esőerdő sem lesz. Hát ráfanyalodtunk az épületfára… De hidd el, mi kerültünk ezzel is a pácba… S, csak mióta éhomra be mentem a bankokba látom; hogy sikerült a rágóimmal e baj gyökerébe vágnom. Pénzzabáló (2.) Igényt tartanál egy fehér … Olvass tovább

Ilyen szép a világ: Második történet: Ébredés

Hú, de elaludtam. – Évek óta minden éjszaka felébredek. Elszoktam már attól, hogy a Nap ragyogása keltsen fel. Furcsa. Valahogy nem emlékszem arra, hogy egy virágos réten aludtam volna el. – Milyen szép lila virág van a kezemnél. Megismerem: Gömböskosbor. – Az nem lehet. Annyira ritka, és mifelénk nem is virágzik. Mi az ott mellette? … Olvass tovább

Pillanatnyi…

Pillanatnyi… (1. ) Aktuális lett a húshagyó kedd… De attól sem lakok jól, ha zöldségeket beszélek! Hisz kiürült a pult, kifogyott a készlet. Ez vajon már a végzet?! Sok termék, miért lett limitálva? Hogy jobban figyeljünk a szavatosságra… Milyen kár, hogy akkor még, nem gondoltunk Másra. (2. ) Mire elég egy pillanat? Ó! Én mindenki … Olvass tovább

Pillanatképek

Pillanatképek Michelangelo Dávidja, egy tökéletesen szép pillanatkép lehetne, a Teremtőnk kezébe. Ámbár, a márvány kemény anyag, jobban illik abba a lágy agyag. S ha szilárd jellemet akar kihozni belőle, tüzet lehel majd e szoborbensőbe. Szinte kitapinthatod erein a pulzust, mely, mélázó tekintetébe vad haragot lobbant, parittyája emelkedik, ahogy dobbant: Ki gúnyolja itt az élő Istent?! … Olvass tovább

Egy új Nap hajnalán

Egy új nap hajnalán Finoman megsimítom az óceán arcát, hogy egy kedves sóhaj hagyja el az ajkát. S ha jólesőn nyújtózik is egyet; szikla szírt csapódás, sem töri meg a csendet. S mit e lágy lehelet, rendbe nem tehetett; elkezdem összeöltögetni, a lyukas egedet. S bár nálam, néha, sem szakad el a cérna; mégis STOP-polok, … Olvass tovább

Medve-tánc

Medve-tánc Minek már a prémes bunda?! Úgysem lesz itt újra, tundra. Új még ez a divat-mámor; fátylam lebben, csipkeszárnyon. Mikor medvetáncom balett mozdulatra váltom; én már allegróban járom. A Pa-dö-dő-vel hibába gúnyolódnak. Nézz csak engem egy bohócnak, ki a manézson ropja e porondon; ahogy tűz rám a fény, e lyukas égbolton. Ez az én menyasszonyi … Olvass tovább

Jégbe zárt szivárvány

Jégbe zárt szivárvány Mi lehet, az a pulzáló, sárga fény a hó alatt? Persze, hogy ott nem marad! Sárga láng vág az égnek; élettel telivé teszi a dombvidéket: Gyermekek hada. Szánkóverseny, hol nincs sírás, hisz ki elesne, még jobban kacagna. Ez mi volt? Igézet? Ok, hogy végre körbenézzek. Most egy lüktető, piros lángot látok. Dobbantásomra, … Olvass tovább

Téli éjszakán

Téli éjszakán Téli éjszakán, megmosolyogtam a Holdat, egy csillogó üveggömb volt, amit szerettem volna elérni, s ahogy feléje nyújtóztam, ujjaimból szökkenő ágak bomlottak, a fénybe rohantak, vagy csak egymásra feszülő karjaim akartak megtérni. Földpára gomolygott át az ereimen, s háncs futotta be a testem, de már a gyertyafénybe vonva sem hamvadok; s látom csillogó gyantacseppben, … Olvass tovább

Messze még a hajnal

Messze még a hajnal Tudom, messze még a hajnal, ami a szívünkben ég. Tudom, nem léphetem át a tűzkaput, ahol bíborban lángol az ég. Nem nézhetek tiszta szemeidbe, hiszen bennük könnycsepp ragyog. Hogyan mondjam el, hogy a szívembe, égő sebet tépett karod? Mennyire fáj még az emlék, amit egy mosolyod felszakít. Az izzó napkorogból egy … Olvass tovább

Szél-védett

Szél-védett Rám tört a szél, s mint makacs gyermeknek, a hajamba tép. Épp csak fogódzót keres rajtam. Megforgatva táncra várna. Halotti tor helyett hív a bálba. A ritmust, ütemre döngeti fülembe. Betolakszik orromon. S bár én egy szót sem szólnék, ismerős dalt penget el hangszálaimon. Hideg érintése hűti le a vágyat; ahogy kacagva gombolja ki … Olvass tovább

Dél Tamás: Az évszakok tánca

Az évszakok tánca (1.) Tánc Eddig csak álltam a dombtetőn felkérésre várva; s most az ősz a szelek szárnyán hív a táncba. Lebben a szoknya, csak forgat körbe-körbe; s én szédölögve, piros zsebkendőimet szerteszét szórom, hátha lesz egy lovag, ki lekérne tőle. Hisz már vállam is pőre, ahogy leszaggat rólam fodrot, gombot… S mikor már … Olvass tovább

Dél Tamás: NAp-ló napló

Nap-ló napló (1.) Ki parancsol nekem? Mikor azt mondtad: Állj meg, te Nap! Én csak kacagtalak. Legyen megeresztve a gyeplő! Gyí te, Korán Lángoló! Gyí te, Tüzesebben Égő! De, mintha a Föld visszafele fordult volna. S megállt az idő. Paripáim ágaskodva, mind helyén maradt. Dühöm semmit érő. S azzal csillapítom magamat, hogy csendben számolom ezeket … Olvass tovább