Dél Tamás

Pillanatnyi… (1. ) Aktuális lett a húshagyó kedd… De attól sem lakok jól, ha zöldségeket beszélek! Hisz kiürült a pult, kifogyott a készlet. Ez vajon már a végzet?! Sok termék, miért lett limitálva? Hogy jobban figyeljünk a szavatosságra… Milyen kár, hogy akkor még, nem gondoltunk Másra. (2. ) Mire elég egy pillanat? Ó! Én mindenki … Olvass tovább

Pillanatképek Michelangelo Dávidja, egy tökéletesen szép pillanatkép lehetne, a Teremtőnk kezébe. Ámbár, a márvány kemény anyag, jobban illik abba a lágy agyag. S ha szilárd jellemet akar kihozni belőle, tüzet lehel majd e szoborbensőbe. Szinte kitapinthatod erein a pulzust, mely, mélázó tekintetébe vad haragot lobbant, parittyája emelkedik, ahogy dobbant: Ki gúnyolja itt az élő Istent?! … Olvass tovább

Egy új nap hajnalán Finoman megsimítom az óceán arcát, hogy egy kedves sóhaj hagyja el az ajkát. S ha jólesőn nyújtózik is egyet; szikla szírt csapódás, sem töri meg a csendet. S mit e lágy lehelet, rendbe nem tehetett; elkezdem összeöltögetni, a lyukas egedet. S bár nálam, néha, sem szakad el a cérna; mégis STOP-polok, … Olvass tovább

Medve-tánc Minek már a prémes bunda?! Úgysem lesz itt újra, tundra. Új még ez a divat-mámor; fátylam lebben, csipkeszárnyon. Mikor medvetáncom balett mozdulatra váltom; én már allegróban járom. A Pa-dö-dő-vel hibába gúnyolódnak. Nézz csak engem egy bohócnak, ki a manézson ropja e porondon; ahogy tűz rám a fény, e lyukas égbolton. Ez az én menyasszonyi … Olvass tovább

Jégbe zárt szivárvány Mi lehet, az a pulzáló, sárga fény a hó alatt? Persze, hogy ott nem marad! Sárga láng vág az égnek; élettel telivé teszi a dombvidéket: Gyermekek hada. Szánkóverseny, hol nincs sírás, hisz ki elesne, még jobban kacagna. Ez mi volt? Igézet? Ok, hogy végre körbenézzek. Most egy lüktető, piros lángot látok. Dobbantásomra, … Olvass tovább

Téli éjszakán Téli éjszakán, megmosolyogtam a Holdat, egy csillogó üveggömb volt, amit szerettem volna elérni, s ahogy feléje nyújtóztam, ujjaimból szökkenő ágak bomlottak, a fénybe rohantak, vagy csak egymásra feszülő karjaim akartak megtérni. Földpára gomolygott át az ereimen, s háncs futotta be a testem, de már a gyertyafénybe vonva sem hamvadok; s látom csillogó gyantacseppben, … Olvass tovább

Messze még a hajnal Tudom, messze még a hajnal, ami a szívünkben ég. Tudom, nem léphetem át a tűzkaput, ahol bíborban lángol az ég. Nem nézhetek tiszta szemeidbe, hiszen bennük könnycsepp ragyog. Hogyan mondjam el, hogy a szívembe, égő sebet tépett karod? Mennyire fáj még az emlék, amit egy mosolyod felszakít. Az izzó napkorogból egy … Olvass tovább

Szél-védett Rám tört a szél, s mint makacs gyermeknek, a hajamba tép. Épp csak fogódzót keres rajtam. Megforgatva táncra várna. Halotti tor helyett hív a bálba. A ritmust, ütemre döngeti fülembe. Betolakszik orromon. S bár én egy szót sem szólnék, ismerős dalt penget el hangszálaimon. Hideg érintése hűti le a vágyat; ahogy kacagva gombolja ki … Olvass tovább

Az évszakok tánca (1.) Tánc Eddig csak álltam a dombtetőn felkérésre várva; s most az ősz a szelek szárnyán hív a táncba. Lebben a szoknya, csak forgat körbe-körbe; s én szédölögve, piros zsebkendőimet szerteszét szórom, hátha lesz egy lovag, ki lekérne tőle. Hisz már vállam is pőre, ahogy leszaggat rólam fodrot, gombot… S mikor már … Olvass tovább

Nap-ló napló (1.) Ki parancsol nekem? Mikor azt mondtad: Állj meg, te Nap! Én csak kacagtalak. Legyen megeresztve a gyeplő! Gyí te, Korán Lángoló! Gyí te, Tüzesebben Égő! De, mintha a Föld visszafele fordult volna. S megállt az idő. Paripáim ágaskodva, mind helyén maradt. Dühöm semmit érő. S azzal csillapítom magamat, hogy csendben számolom ezeket … Olvass tovább

Gyermek-álmok (1. ) Kártyavár Építsünk kártyavárat! Itt senki meg nem várat azzal, hogy: Majd ha felnősz… Mert növeszthetek itt denevérszárnyat, Jokert üldözve. S, mit egy lapon sem említhetek, hogy Szívkirálynője lehetek Alíz Csodaországának. S ha emelek; vajon ki lesz, ki Fekete Péterként lerontja azt, mit most az égig emelek? (2. ) Dominóból Én feketén-fehéren is … Olvass tovább

Esőcseppek (1. ) Szmog Néha eltűnök. Hiába vártok. Köddé válok, s mérges gázt zihálok. (2. ) Maró gúny Ahogy a kémény-torok felböfög, s maró ízt hagy a számban; hol zöld hajtást növesztenék, feketére égetett fák merednek csak utánam. (3. ) Utamon Elnehezült szempillámon földközeli, fehér álom. S kinek tetszik e köd előttem köd utánam; had … Olvass tovább

LEVELEK Az ég felé kiterjeszti zöld szárnyait a fa. Rábízza életét kiben az erőt sejti. Tölgy, hölgy kinek karcsú dereka, várja táncra párja védő két kezét. Fordul a tánc, egyre gyorsul, reccsen a padló, s mint villám ha vág, mikor felhő tornyosul; lebben a habzó, zöld ruha már, s hol nyíló levél bomlott, az ág … Olvass tovább

Így érted? A szikrát nem látod, a lángot sem bánod, s bár a tüzet nem kérted, mégis tűztengerré éled, mert félted, remélt egésznek hitt, meg nem értett élted, ígérted.

Háborús napló Istennek hála, a háborúnak mára vége. S én végre, hazatérve, térden állva jövök eléd. Másképp, mint más épp emberek. Hisz egy csalfa akna lábaimat térdtől leszaggatta. Kemény e tény mitől szenvedek. Emlékszel, mit fogadtál? Kamaszlány!: Akkor Te meg én. Tíz év telt el. Csonka lett azóta a remény?

Hol van már az idei hó? (1. ) Jegesmedve Eredeti szakmám: klíma-technológus és szellőztető-mester. Egy kényszer-pályamódosítás után: műjégpálya-menedzser. Nincs már fókabér, csak cafeteria rendszer. S a szabadidő fül alatt, ha egy leszakadt jégtábla megmaradt, felkapaszkodok rá ma, – s a globalizációnak hála – eljuthatok így a Föld minden világvárosába. Különös figyelmet fordítva, az utazási iroda, … Olvass tovább

Égi vándor Csillagközi vándor. Sokak szerint kívánság-teljesítő. Ahogy felizzok az égen, mintha fény-szemét nyitná rád az ég, hogy a szívedbe lásson. Volt idő, mikor „Nemezisnek” akartál hívni. Csak egy kő a kezedben másokat összezúzni. S elnehezült szívem akart lehúzni, hogy elsöprő Vízárt támasszak ellened. Egykor újévi kívánság lettem, s a sok, mámoros újrakezdéstől bódultan tovább … Olvass tovább

Üstökös Csillagpor a szemekbe. Igaz vagy sem? Leimádkoznak az égről. Látom hát a szív belsőt, Az igazi ént Gátak nélkül; mely Ott van, minden pohár borban Kívánság-teljesítőnk. Csak egy pár napig Isten EKG-készüléke Lehetek. Lemérem az Alkoholszintedet. Gigantikus lelkiismeret. Okokat látok meg egyből; Kérdésekre, feleleteket. Csak jövök újra. Igazságod hordozója; gyűrött Lapokat simítok ki Leírt … Olvass tovább