Dudás Letícia Tükör Remegő lábaimon állok, Rideg keretből figyel másom, Nem lehet valóság mit látok, Csupán kegyetlen rémálom. Szemeim könnyek áztatják, Szívembe mardosó rút átok, Lelkemet tépik, zilálják, Tűnjetek galád délibábok! A tükörbeli én rámnéz, Elborzasztó látvány, Üres tekintete fürkész, Kéjes mosoly jelenik arcán. Ki én voltam köddé vált, Más szempár néz vissza rám, Smaragd zöld fénye … Olvass tovább
Végtelen magány Sötét árny, ki a földön jár, Menekülsz, de úgy is rád talál. Sötét árny, ő holtodra vár, Kezében az élet, s a halál. Fekete gúnya rejti arcát, Kezei a dermesztő valóság. Fekete szíve őrzi átkát, S rettegi őt az egész világ. Végtelen éj, s csalódás övezi, Láncok szorítják nyakát. Végtelen magány, s bánat … Olvass tovább
Minden estémet egy kis omladozó lakásban töltöm, teljes magányban. A kietlen kisváros ahol felnőttem Sielen. Nappal a munkahelyemen próbálok beilleszkedni, de mintha csak narrátorként lennék jelen. Nem látnak. Nem törődnek velem a színészek, akik a rájuk szabott szerepet játszva, felhőtlenül élik életük. Minden napom rémálom, s mikor hazaérve fáradtan ledőlök az ágyamba, akkor kezdődik csak … Olvass tovább
Csak Emlék! Egy sötét, zord, hideg téli éjjelen, Üres utcán ülve, bennem tépő félelem. Sosem tudom már meg ki voltam egykoron, Kiveszett belőlem, hit remény s bizalom. Fáradtan bolyongok, magam sem tudom merre, Fagyos téli úton, el a végtelenbe. Egyetlen menedékem, falu végén egy kis kunyhó, Tűz martaléka lett, belőlem meg földönfutó. Gondolataimban újra-újra hazatérek, … Olvass tovább
Egyszer, réges-régen egy kis erdőben, élte életét egy kislány, felhőtlen. Távol lakott mindentől anyjával, barátok nélkül, mégis vidáman. Mindennap egy meseszép kaland volt számára, örömteli életének nem volt ármánya. Játszva, s nevetve töltötte napjait, gyönyörű szép nap hintette rá sugarait. Esténként a csillagok vigyázták édes álmát, senki meg ne zavarhassa éjjeli nyugalmát. Látszólag, boldogságuknak vége … Olvass tovább
Álmaimban láttam egy zord világot, Melyben az ember minden szabályt kihágott. A nap sem ragyogott fel soha, Ez a dal egy búskomor lét szólama. Az elkeseredett ember nem törődve mással, Tölti napjait soha véget nem érő rohanással. Kilátástalan jövő, melybe tömegek fulladnak bele, Vajon milyen mélyen van eme tenger feneke? Lesz-e nap mikor az igazak … Olvass tovább
Van remény Sötét égen fénylő csillagok ragyognak, Sötét égen már hült helye a napnak. Sötét égen mégis megannyi fény tündököl, Gyönyörű délibábot vet a víztükör. Békés a táj,lágy szellő fuvall, Békés már a falu s nyugalmat sugall. Békésen üldögél ágyán egy gyermek, Fürkésző szemei ezernyi titkot rejtenek. Kicsiny házikó áll a falu végén, Kicsiny fiúcska … Olvass tovább